Teim egy éves koráig átlagos életmódot folytatott. Nagyrészt. Apját anyja űzte el, még a csikó születésekor, ugyanis beteges rituálékat folytatott. Az anya nem akarta, hogy gyerekei a mén közelében nőjenek fel,  és a lehető legnagyobb gondal vigyázta újszülött csikóját, Teimet. Az akkora már másfél éves Kehlramra azonban óvatlanul nem fordított elég figyelmet, és apja elrabolta. A csikó után hagyott egy  fiatal lókoponyát, és sikerült elhitetnie az anyával, hogy a csikó meghalt. Valójában Kehlram túlélte, apja mellett azonban beteges kinézetre tett szert.
Az anya csikója megsiratása után sosem mesélt Teimnek a testvéréről, így a kanca sosem hallott róla.
Habár anyja szigorúan nevelte, Teimben is maradt valami apja szokásaiból. 1 éves korában kapta rajta anyja, hogy a szellemekkel társalog. Dühében száműzte a csikót, aki magára maradtan, egyedül élt tovább, és cserepedett fel. Anyja döntése után csak mégjobban hitt  a babonákban, ám kétéves koráig élete atúlélési praktikák kitanulásáról szólt. Ekkoriban támadott rá egy beteges kinézetű öreg mén. Teim nem akarta megölni a lovat, azonban ösztönösen magát védte szarvaival és az ellenséges ló egyenest az éles szarvakba szaladt.
Teim erősen hitt benne, hogy a rá támadt ló egy démon volt, bűntudata azonban arra össztökélte, hogy hollótollat tűzzön sörényébe, és több jótettel  üzze el az őt körülvevő rossz szellemeket. Ekkoriban döntötte, el, hogy többet kell tanulnia a sámáni mágiákról, hogy ahelyett, hogy megölné őket, kiűzhesse a lovakból a démont. Azóta keresi a méltó mestert, aki megtudja tanítani őt az ördögök űzésére. Sajnos azóta kénytelen volt újra ölni, ezért egyre többet merészkedik ménesek trületére, hogy megtalálja mesterét. Szó nélkül lépi át a határokat, ha a céljaiért küzd.