Gyönyörű, áprilisi napon született a Katopyris ménesbe, csikókorában nagyon barátságos volt. Testvéreivel nagyon sokat játszottak, kalandoztak együtt más ménesek területén, sokszor elkóricáltak. Anyjuk a Katopyrisben maradt, Zephüros, Yekka és Faolem viszont nem szerette volna, hogy szabályozzák őket a terület átlépésével kapcsolatban. A ménes 3 éves korában Zephre nem tekintett valami jó szemmel, már az sem tetszett nekik, hogy folyton elkóborolnak. Hát még amikor Zephürosról azt hitték megbolondult! Azt állította, hogy volt egy látomása amiben ott állt az erdőben, egy nagy szikla mellett, rajta egy algás repedés. A repedésből hirtelen szivárogni kezdett a víz, és megjelent egy idegen ló. Azt mondta: "Nagy dolgokat fogsz te még tenni, Zephüros". A többi ló azt hitte, azt akarja mondani, hogy ő fogja megtalálni a Béke kútját, és ő lesz a legnagyobb ló, ezért rátámadtak. Odazavarták a vezér elé, hogy száműzze ezért a nagyravágyó kijelentésért. Zeph elmondta, hogy nem tudja miről van szó, azt sem tudja, hogy mi az a Béke kút, meg mi ez az egész, de a felbőszült ménes addig nem nyugodott, amíg a vezér ki nem taszította. Száműzetése után felvette ezt az öltözetet, és az évek alatt mindent megtanult a legendákról, szabályokról, hiedelmekről, kiismerte az egész szigetet. Nagyon hiányoztak neki testvérei, de tudta, hogy az öltözetben nehezebben ismerik meg a lovak.  Elhatározta, hogy jól ráijeszt minden őt eltaszító lóra, azzal hogy azt híreszteli: hogy neki az istenek beszélnek, hogy ő már csak egy szellem, hogy ő már belehalt a vándorlétbe. Ezt a látszatot már el is hitték a ménesek, de most eljött az ő ideje, hogy visszatérjen...