|
Raesal [Rasszal]
Nem: csődör/mén
Kor: 4 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Reshi
Külső tulajdonság
Raesal éjfekete, csillogó, s dús bundája démoni külsőt kölcsönöz neki, ha vöröses fényben csillogó tekintete nem lenne épp elég. A nap nagyrészében írisze aranybarna, ám a nap nyugvásával vörhenyes fényben izzik. Dús, hoszzú sörénye tépett, nem ad sokat magára, mert nem tartja fontosnak mások véleményét. Testalkata alapjaiban véve normális, de a túlélés vastag izomréteggel ajéndékozta meg, harcokban fürgeségének és ravaszságának köszönhetően remekel. Vérre menő kützdelmekben segíti őt a fején ékesedő négy, pengeéles szarv. Iszonyatosan gyors, és fürge. Könnyűszerrel lekörözi a legtöbb lovat, mozgékony alkat.
Belső tulajdonság
Raesal egyáltalán nem mondható átlagos lónak, a legkevésbé sincs híján a rossz tulajdonságoknak. Legmeghatározóbb tulajdonsága, hogy szociopata emelett agresszívan antiszociális - nem csak hogy nem kedveli a társaságot, képes ölni is, ha a másik fél agresszívan vagy neki nem tetsző módon lép fel. Agresszíója olykor vérengző őrületbe száll át, ha harcokba kerül, vért akar, vagy éppenséggel halált. Megszállot, több lovat küldött már Larok Vescor oltárára, mint amit a legtöbben épp ésszel képesek voltak megtenni - persze pszichopata hajlamai erős sebeket hagytak benne, ám esze sose sérült meg. A káosz istenének fanatistája, bár mer néha az arcába köpni tetteivel, ha azt az ő érdekei is úgy kívánják öl is az isten kérésére.
Gyanakvó, de csak egészséges mértékben, nincs igazán lelkiismerete. Rendkivűl okos, megfontol és ravasz, ezt pedig nem rest kihasználni. Makacsásága meghatározó szerepet tölt be tulajdonságai között. A saját feje után megy, attól függetlenül, hogy egy vándor kancának, egy ménesvezérnek, vagy egy istennek kell az arcába köpnie miattuk.
Testvérek: nincsenek
Egyéb rokonok: Anyja: Theral Apa: Greman (NEM igényelhetők!)
Előtörténet
Raesal méltán vált Larok személyes kiválasztottjává, amit talán korai gyilkolászási hajlamainak és érzelmei teljes hiányának köszönhette.
Anyja és apja a forsante ménes alsó rétegeiből kerültek ki, fiatalon váltak szülökké. Theral, a kanca nem készült fel gyermekei érkezésére, így a három iker nehezen jöhetett világra. A három csikó közül az egyik halvaszületett, a másik pedig nem sokkal érkezése után távozott az élők sorából. Raesal maradt egyedül aki túlélte az első órákat, ám az ő túlélése is lehetetlennek ígérkezett. Anyja sírva könyörgött a jóság és a kegyelem isteneihez, ők azonban nem halgatták meg szavát, így a kanca utolsó elkeseredésében Larok Vescorhoz fordult, aki azonban csak később méltetta válaszra, pontosan akkor, amikor a csikó eltávozott az élők sorából.
Larok parancsára egy szellem hozta vissza a csikót a halálból, jellemét azonban saját érdekei szerint formálta át, és démoni külsővel áldotta meg azt.
Anyja és apja minden hibája ellenére végtelenül szerették egyetlen csikójukat, az azonban hamar megmutatkozott, hogy nem maradhat a ménesben.
Raes egy évesen követte el első gyilkosságát, még csikóként. Nem tudni pontosan miért tette, de meggyilkolta az egyik csikót, több ló szeme láttára. A szülők olyan gyorsan tűntették el Raest a ménesből, ahogyan csak tudták, olyan csendben, hogy senki - még Raessal tulajdon szülei se- tudhassanak a történtekről.
Raesal így nem várt hírhedté, amikor vándornak szegődött néha megkapta a "démon" és ehhez hasonló becenevek egyikét, de ennél jobban egyenlőre még nem híresült el.
Azóta ritkítja Seminarya népét az istenek nevében, és habár egy szellem mentette meg a haláltól, Larokot tekinti személyes patrónusának.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
