A vándorok közt született egy pompás tavaszi napon, az édesanyja második, az édesapja sokadik csikójaként. Az édesanyja, látva, hogy második csikója nagyon hasonlít rá - nem úgy, mint az első - vele sokkal több időt töltött, mint Aysellel. Rima mindig is próbált jó viszonyba kerülni a nővérével, de Aysel irigyelte őt - bár ezt sosem vallotta be, csak a büszkesége mögé rejtette. Mivel vándorok közt nőtt fel, megtanult vigyázni magára, olvasni a nyomokból, tájékozódni nappal és éjszaka is. A sziget nagy részét ismeri, nagyjából memorizálta a térképét is. A csoportuk idős lovai gyakran tanítgatták őt nővérével együtt. Aysel különlegessége a benne rejlő mágia volt. Rimának nem sikerült mágiát előhoznia magából, ezért igyekezett minél több dolgot megtanulni. Ezt talán azért tette, hogy lenyűgözze a nővérét, agy legalább felkeltse az érdeklődését, vagy azért, hogy a családban neki is legyen valami különlegessége. Rimának hiányzott a legjobban a nővére, amikor elhagyta a csapatukat. Először utána ment és megpróbálta rávenni, hogy maradjon velük, de miután ez nem sikerült neki tiszteletben tartotta Aysel döntését és nem zaklatta őt többet. Nemsokkal a kanca távozása után egy ragadozó támadás során az édesanyjuk elhunyt, Rima édesapja pedig eltűnt. A csoport teljesen szétszóródott. Rima próbálta megkeresni a tagokat és az apját, de senkit sem talált meg. Sorra teltek a napok, Rima reménye lassan elveszett. Egyedül nem érezte magát jól, ezért megpróbált csatlakozni a Cornus méneshez, ami nem kis örömére befogadta őt. Nem sokáig bírta tagként, szeretett volna feladatokat kapni, ezért képeeségeinek, fürgeségének és ravaszságának köszönhetően kém vált belőle.