|
Eriel
Nem: kanca
Kor: 8 év
Ménes: Alios
Rang: tag
Kijátszó: Laineth
Külső tulajdonság
Nem kimondottan feltűnő jelenség, bár minden mozdulatában észrevehető a kecses elegancia. Magassága átlagosnak mondható. Hosszú, karcsú lábai, és vékony alkata miatt inkább futásra, mintsem harcra termett. Nyaka enyhén ívelt. Selymes, vékony szőrzete gesztenyebarna, napos időben rezes csillogású. Bundája lábvégei felé fekete színt ölt. Orrvége világosabb színekben pompázik. Kicsi, kemény patái palaszürkék. Sörénye hullámos, ez utóbbi lágyan omlik Eriel nyakára. Ennek takarásában feketés, V alakú sebhely bújik meg, melyet inkább elrejt a kíváncsi tekintetek elől. Farka is fekete színben játszik, s általában zászlóként lobog mögötte. Talán csak a pillantását találnánk különlegesnek. Csokoládébarna, fehér pillákkal keretezett szemei értelmet, ugyanakkor szomorúságot tükröznek, és mint két sötét, feneketlen kút, merednek a világba. Léptei könnyűek, és hangtalanok, ha akar, észrevétlenül tud lopakodni.
Belső tulajdonság
Eriel olyan, akár egy árnyék. Bár mindenről megvan a maga véleménye, ezt sokszor inkább megtartja magának. Leginkább akkor felel, ha kérdezik, viszont olyankor kőkeményen megmondja az igazat. Ha mégis felszólal, mondanivalójának súlya van. Mindig őszinte, nála a hazugság fogalma az igazság elhallgatásában merül ki. Próbál másokkal megértően beszélni, beleképzelni magát a helyzetükbe, nem pedig rögtön ítélkezni felettük. Igyekszik megérteni mások érzelmeit, mégis gyakran úgy tűnik, ő maga nem rendelkezik ilyesmikkel. Hangja rendszerint unott, és szenvtelen, arcáról nem lehet leolvasni gondolatait. Az Igazság szó számára sajátos jelentéssel bír, a társadalmi egyenlőtlenségeket megveti, ezeket igyekszik figyelmen kívül hagyni. Éppen ezért a vidéket uraló viszálykodást is megveti, erről inkább nem vesz tudomást. Talán úgy gondolja, ha ő nem foglalkozik vele, nem is létezik. Ragaszkodik az érvekhez, amelyekben hisz, és a személyekhez, akikben megbízik. Ezekért képes lenne elmenni a végletekig, akár az életét is áldozná. Mint minden "árnyéknak", neki is szüksége volna fényre. Régen ezt a testvére jelentette számára, de miután ő kilépett az életéből, ez a szerep betöltetlen maradt, s senkinek nem sikerült ehhez kellőképpen a bizalmába férkőznie. Idegenekkel távolságtartó, és fagyos. Ha teheti, inkább a maga útját járja.
Testvérek: Elrioth (bátyja, igényelve)
Egyéb rokonok: már nem élnek
Előtörténet
Az Alios ménesbe született. Szülei mindketten kém rangúak voltak, megbecsült tagjai a közösségnek. Eriel bátyja, az akkor két éves Elrioth is hasonló pályára készült lépni. Őt és a kancacsikót már egészen kis koruktól fogva különleges erő fogta össze, mely több volt rokoni kapcsolatnál. Ketten alkottak egy egészet. Eriel kiegészítette lobbanékony, meggondolatlan bátyát, próbálta a helyes útra terelni őt. Nem tudhatta, hogy ezt az utat Elrioth már nagyon rég' maga mögött hagyta. Az ifjú csődör már ötödik születésnapja előtt megkapta kinevezését, onnantól fogva pedig senki nem tudta megakadályozni. Más ménesek területén kószált, olyan helyekre merészkedett, ahová épeszű ló nem tenné be a patáját. Eriel mindenhová követte, de nem tudta jobb belátásra késztetni. A fiatal mén Laynarvis tagokkal egyezkedett, kik a segítségével mérhettek kisebb csapást az Aliosra. Ebben a küzdelemben szerzett súlyos sérülést a testvérpár apja, aki két nap múlva bele is halt a fertőzésbe. Eriel kérdőre vonta bátyját, hogyan tehette ezt, hogyan árulhatta el a népét, és állhatott a Laynarvis csőcselék oldalára. Elrioth a képébe nevetett. Azt állította, ő nem tagja egyik mulandó közösségnek, és nem hajt fejet egy halandó vezér előtt sem, hanem egy felsőbb, mindent elsöprő erőt szolgál, mely majd a káosz felett fog uralkodni. A kanca bátyja szemére vetette apjuk halálát, és az árulását. Megfogadta, nem hagyja majd, hogy másoknak is ártson. Elrioth csak állt. Felkínálta a lehetőséget, hogy húga megölje, s véget vessen fanatizmusának. De hogyan tudta volna megtenni? Ő még mindig az ártatlan csikót látta, akivel együtt játszottak a napfényben fürdő síkságokon. Valami ekkor megtört benne, szíve helyrehozhatatlanul megrepedt, ketté szakadt. Elrioth - ot ez nem hatotta meg. Rátámadt húgára, és mély sebet ejtett rajta, melynek nyoma azóta is nyakán díszeleg. Erielt fűtötte a harag, ugyanakkor nem mondott le testvéréről. Időről időre a nyomába eredt, és kereste, de ezek után csak egyszer látta, a Lyacon - erdőség szélén, és mindössze egy megvető pillantást váltottak, mielőtt a csődört elnyelte a rengeteg. Eriel anyja egy éve halt meg, békésen álmában távozott e világról. Bármennyire is fáj ezt beismernie, de ez a haláleset nem viselte meg annyira, mint az előző. Ezek után Erielnek felajánlották a kém rangot, hiszen kifejezetten nagy tehetsége volt ebben, de hallani sem akart erről. Ma már csak elvétve bukkan fel ménese társaságában. Legtöbbször inkább rója a vidéket, gondolataiba mélyedve, egyedül.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
