Név: Inghinn

Nem: mén

“Hogy mi az igazán értékes, azt gyakran csak annak elvesztésekor tudod meg.”

Nem rendelkezett különösebben érdemleges gyerekkorral, szigorú szabályok között nőtt fel a Katopyrisban. De ő sosem szerette a bezártságot, mindig a szabadba vágyott. Sokat csatangolt, ám egyszer, mert nem végezte el a rábízott feladatot, a ménesvezér csúnyán megbüntette, komoly csorbát ejtve ezzel az önbecsülésén. Ekkortájt bukkanhatott fel a Kút és mivel a pletykák a szelek hátán terjednek, egy idő után ez az ő fülébe is eljutott. Elhatározta, hogy mivel eddig nem volt képes legyőzni az őt megszégyenítőt, majd most, a Kút hatalmával megteszi. Hosszú, fáradtságos és véres úton elverekedte magát a Kútig ám ott nagy csalódás érte.
Szörnyű árat fizetett a Kútnak a halhatatlanságért. Az elvette tőle a szárnyait, ám valamennyit mégis meghagyott belőlük, porba tiporva ezzel Inghinn büszkeségét. Hisz így mindenki számára világossá vált, hogy ő egykoron pegazus volt, mégis valamilyen baleset, avagy mutáció miatt már nem az. Rengetegen nevették ki eddigi élete folyamán és bár először még tűrte, ám egy idő után nála is betelt a pohár. Azokkal, akik rajta töltötték ki a jókedvüket, először kevésbé, majd egyre csúnyábban elbánt. A végén már rettegték a környéken a nevét. Ráadásul a vezér, akit meg akart szégyeníteni, hősi halált halt a Kút miatt kialakult háborúban. Ekkortájt talált rá Sorven és felajánlotta neki alternatívaként a hozzá való csatlakozást. Inghinn bár beleegyezett, szabadságát megtartotta, s időnként saját döntést hoz, az alapján cselekszik, nem vált bábbá, mint sok más Örökkévaló.