Serint'gen
Név: Serint'gen
Nem: kanca
“Haldoklom, s még mindig élek.”
Serint’gen világéletében magányos volt. A Katopyris ménesben született két alárendelt csikójaként. Szülei korán meghaltak, a csikó alig volt pár hónapos, ám bűneiket nem vitték magukkal a sírba, csikójuknak vezekelnie kellett érte. Serint’gen sosem tudta meg mit követtek el az ősei, csupán azt érzékeltették vele, hogy szörnyűséges volt. Hiába kérdezett, neki csak a néma csönd felelt. A ménes tagjai nem voltak hajlandóak szóba állni vele, mintahogy azt sem engedték, hogy elhagyja a ménes területét. Valahányszor, amikor a tiltás ellenére mégis ilyesmivel próbálkozott, alaposan helybenhagyták. Amikor kitört a háború, még akkor is felügyelte valaki. Ekkor találkozott Sorvennel aki a hozzá hasonlókat kereste éppen. Könnyűszerrel kivégezte az őrét és magával vitte a kancát a Kúthoz. Serint’gen gondolkodás nélkül belekortyolt, anélkül, hogy tudta volna mire vállalkozik. Sorven eltűnt ő pedig jobb hílyán visszatért a Katopyris területére. Ott az egyik tanácsadó már dühtől szikrázó szemekkel várta. Serint’gen azonban most nem hátrált meg. A tanácsadó rátámadt, ő pedig, nagy meglepetésre, könnyedén védekezett a sokkal nagyobb testű mén ellen.
Lassan a ménes apraja-nagyja megérkezett, beleértve a ménesvezért is. Serint’gen a ménes szeme láttára végezte ki a tanácsadót. A sikertől fellelkesülve rátámadt a legközelebb állókra. A ménes viszonylag gyorsan kapcsolt és együttes erővel sikerült megfékezniük a kancát, ám addigra már szedett néhány halálos áldozatot annak őrjöngése.
Többet nem volt hatalmuk felette, sőt, örülhettek, hogy élve megúszták. Annyi volt csupán a szerencséjük, Serint’genben még nem ébredt bosszúszomj, így életben hagyta őket. Onnantól kezdve egyedül barangolt Seminaryában. Később újra találkozott Sorvennel és úgy döntött segít neki megvalósítani a terveit, de nem vált a kutyájává, nem követi vakon és nem tekinti vezérének. Rendkívül rideg, ha találkozik egy lóval, s az megszólítja, hajlamos támadni. Ezt leszámítva nem rosszindulatú, csak bizalmatlan. És rühelli a pegazusokat. Teljes szívéből. Őket már akkor is hajlamos megtámadni, ha csak ránéznek.
|