Név: Kendros

Nem: mén

“Az igazság nem én vagyok. De közöm, az van hozzá.”

Kendros sosem volt egy túl bonyolult ló. Egyszerű, amolyan szokványos gyerekkorral rendelkezett. Szüleivel (egy volt Forsante és egy volt Cornus) plusz két testvérével a Laynarvis sorait bővítette. Mi tagadás szeretett ott élni, állandóan bajt keverni a bátyjával. Nagyon jóban volt vele, elválaszthatatlanok voltak egészen annak haláláig. Egyszer ugyanis csúnya tréfát űztek egy ménnel, akinek a nevét a fél ménes rettegte. A mén dühödten eredt a nyomukba, vérre szomjazva. Kendros futott elől, s későn vette észre, hogy bátyja lemaradt tőle, mert szembefordult az üldözőjükkel. Segíteni akart bátyjának, de az ellenség őt is megsebesítette, s miközben ő próbált talpraállni, a bátyját megölte a mén. Kendrosnak nem volt más választása, mint menekülni. Kicsit gyorsabb volt, mint üldözője, így az valamivel elmaradt mögülle. Kendros kifulladva állt meg egy apró “pocsolya” mellett inni. Ám alig pár perccel később a mén rátalált, s fújtatva támadt neki. Nos Kendros akkor még nem tudta, hogy a Kútba kortyolt bele. A Kút “ajándéka” azonban nagyon is feltűnt neki, hisz hallotta a mén gondolatait. Ezt felhasználva már könnyen győzött. Vigyorogva tért vissza a Laynarvisba. Ezt mindenki meglepve fogadta, hisz úgy gondolták jobban meg kéne ráznia testvére elvesztése. Kendros öröme, amelyet az új képessége miatt érzett hamar lelohadt, ugyanis minden körülötte lévő ló gondolatát hallotta, képességét pedig nem tudta befolyásolni.
Hiába kapaszkodik foggal-körömmel a személyiségébe, képessége miatt -ami a saját gondolatai közé másokét is bevonja- egyre jobban kopik el. Szenvedését gúnyolódással igyekszik csökkenteni, ennek köszönhető az általában nyers humora. Mindezek mellett nagyon szeszélyes, nem csak hogy nehezen lehet vele szótérteni, hanem könnyen fel is lehet bosszantani apróságokkal, olyankor pedig rögvest támad.