Témaindító hozzászólás
|
2015.10.23. 17:26 - |
Hlín + Zephürosz
* Zárt játék * |
[51-32] [31-12] [11-1]
~Rohadt Alios.. Itt még a pokolban is virágok nőnek.~ Ilyesmi gondolatok keringtek elmémben amikor eltapostam egy mezei pitypangot. Négy óra gyaloglás után elegem lett a hétméteres gazokból, és a bimbózó virágokból. Csaj egy friss fű takarónak és egy csobogó forrásnak örültem volna igazán, és reméltem is, hogy találok egyet a közelben. Balszerencsémre, csobogó víz helyett díszmadárba botlottam. A mező másik oldalán jól kivehető volt egy lilásszürke bundájú flitterpaci, s erős gyanut éresztett bennem. Olyasmit hittem, nem vagyok magamnál, talán bevertem a fejem valahol és rémeket látok, de hamar rájöttem, hogy kósza fatönk vagy szikla nem tudna leteperni a lábamról, tehát lehetetlen, hogy most ne az igazat lássam. Ez pedig rosszabb volt, mintha bolondgombát etetnének veled és megőrülnél.
Nem mondom, Seminarya szerte sok furcsa lovat láttam, de miután nem egészen tizenhárom napja nem került szemem elé egyetlen inteligens élőlény sem, ez most a szokottnál is furcsábbnak tűnt.
Tétováztam egy kicsit, de lemondtam arról, hogy vissza forduljak. A Shiron folyó felé tartottam, így természetes, hogy nem akartam már vissza fordulni. El érem a céljaimat, ha vért is kell érte ontanom - bár reméltem, erre nem lesz szükség.
Ügetésbe ugrottam és egyenletes tempóban a ló felé közeledtem, remélve, hogy neki van fogalma arról, merre lehet a Shiron. Megtorpantam mögötte és vártam, hogy észre vegyen. |
- Hmmm.... mondasz valamit. Ha nem a Kút és ah atalommánia vette el az eszüket, akkor is ott volt mgé a száműzetés anélkül, hogy belehaltak volna.... - nem akartam belegondolni, hogy milyen lehet vízbe fúlni csak épp a meghalás képessége nélkül - Ugyan miértk ezted volna rosszul? - néztem a pegazusra - Kathach visszafogadott am énesbe. Ez számomra inkább pozitívumnak tűnik - mosolyogtam rá. - Ami pedig a látomásoakt illeti.... az első időszakban azértn em volt ez így. A barátaim közül sokan félni kezdtek tőlem, emrt azt hitték, megjósolom a halálukaté s nem szóltak hozzám hosszú-hosszú évekig.... van aki, most is kerül. De tény, hogy idővel a legtöbb ló nem vészmadárként kezdett rám tekinteni, de nagyon soakt köszönhetek a szüleimnek, az akkori vezéremnek és pár tanácsadónak is, kaik tanítottak. Arra neveltek, hogy a jót lássam meg a világban és a lovakban is. A képességeimmel segítsek és ha elég kitartó vagyok, akkor elnyerem a jutalmam. Szerencsére nem kellett csalódnom, mára a legtöbb ló ismer és barátságos velem. De 16 év telt el időközben. - felsóhajtottam - Nem egyszerű út ez Zephürosz és nehéz teher, de ugyanakkor áldás is, ha megtanulsz vele együtt élni. És persze már amennyiben tartósnak bizonyul ez a képességed. Sose lehet tudni ugyebár.... ki tudja, az isteneknek mi a szándéka veled, lehet, jövendőmondó vagy te is, de az is lehet, hogy a szereped fontossága csak erre a csatára szól. Ígyv agy úgy, de becsüld meg magad Zeph! Kathach büszke lesz rád. |
- Az is lehet hogy z örökvalóknak van egy fele ami való-igaz békét akar...csak a Lyaconban vannak azok, akik nem. Azok a lovak már nem biztos hogy normálisak. A víz jóvoltából halhatatlanok, de lehetséges hogy a lelkükre nem hat a varázs...belül már nem éreznek, csak kóvályognak és vadak lettek. Az eszüket elvehette a kút. De akit a látomásban láttam, más volt. Nem tudom hogy ki, vqgy mi, de nagyon ismerős volt. Csak nem tudom honnan.- Hlín következő kérdésére csak prüszköltem egyet -Nem emlékszem hogy lett volna több. Legfeljebb csak álmaim, vagy kisebbek voltak, de jelentős, olyqn amire emlékeznék is, csak ez volt. Gondolom te már nagyon sokat segítettél másoknak. Ők jó szemmel néznek rád. De én csak rossz vagyok sokak szemében. Ők viszont csak felbukkanó szellemként láttak. Olyqnnak, aki egy pillanatra megáll, majd eltűnik. Most ideje lenne" testet ölteni" ennek a szellemnek. De már most rosszul kezdtem... |
- A látomásokat sosem szabad félvállór venni, mégha a többi ló ki is nevet ezért. - horkantottam - És a megérzéseidre is tanácsos hallgatni. Úgy gondolod, hogy kétféle Örökvaló csapat létezhet? Az erdőbéliek nem túl barátságosak ,de akit te láttál az másmilyen volt? Volt már korábban is látomásod? - szinte elárasztottam kérdésekkel szegény Zeph-et, de nem árt tudni, hogyha van még egy jövendőmondó ak öreinkben. És az Örökvalókról mesélt mondandója is igencsak rédekes volt. |
-Tudod Hlín, én nem szenvedtem a vándorlét során. Most is csak szolgálataban vagxok, tudom hogy senki sem ismer a ménesből...személyesen. Nem vagyok hiteles tag még. De az a látomás...nem hagy azóta sem nyugodni. Az az idegen ló...kiráz a hideg ha rágondolok, de nem érzem azt a sötét mágiát vele kapcsolatban mint a Lyaconi Örökvalóval. Ez merőben más, inkább a bölcsesség és a béke sugárzott belőle. De fogalmam sincs mit gondoljak...hogy tényleg mehőrültem-e, vagy...nem tudom. - lehajtottam a fejrm. Remélem még mindig normális vagyok |
- Igazánn incs mit, bár Kathach valószínűleg nélkülem is visszafogadott volna. Nem tettél semmi rosszat, ami indokolta volna a száműzetésedet - mondtam kedvesen - Hogyhogy nem vagy máris pegazus területen? Azt hittem ,hogy alig várod, hogy újra ménestag lehess. - néztem rá érdeklődön. Nem akartam emgbántani, csupán kíváncsi voltam. |
Csendben odaügettem Hlín mellé. Mikor beértem, akkor megálltam és ránéztem: -Tudod, szamarat csináltam magamból a Gyűlésen. Nem tudtam az előzményeket, fecsegtem. A legfontosabb dolgokról majd úgyis tudomást szerzek. Minek kelljen oda egy bolond zöldfülű?... - sóhajtottam majd a szirt irányába dmeltem a tekintetem. - Čs köszönöm, hogy szóltál pár szót az érdekemben kathach előtt...csak nem akartalak ott félbeszakítani - lassan sétálni kezdtem. Úgy tűnik, mindkettdn a Shiromn alföldön fogunk baktatni |
Hallotam az érkező lovat. Felemeltem a fejem és Zephüroszt láttam állni mögöttem. Melegen rámosolyogtam.
- Gyere közelebb nyugodtan. Én biztosan nem foglak megtámadni. Mi szél hozott erre? - néztem érdeklődőn a pegazus ménre, aki újonnan lett ismét Katopyris tag. |
Szomorúan baktattam az alföld felé. A szél fújt, ám a nap ragyogóan megvilágította a tájakat. A fűtenger hullámzott, a távolban kimagaslott a hatalmas Aroun szirt, mellette dlterült a nagy Lyacon erdőség, előttem pedig a shiron folyó kanyarulataim véltem felfedezni. A fű között megláttam Hlínt. Megtorpantam. Bizonyára örült neki hogy "otthon van". Nem akartam megzavarni, de a száraz fű susogása, ropogása és a patáim köveken való koppgása elárult. Szemmel láthatóan észrevett, ahogy jóval mögötte állok dacosan földbe cövekelt lábakkal. |
Lendületes ügetésben léptem át az Alios ménes hátárát. Végre - ha csak rövid időre is, de - hazatértem! Alig vártam, hogy bejárjam gyermekkorom helyszíneit, beszélgessek egy-két ménestaggal, lássam a szeretett tájat, ahol felnőttem. Pár éve utolért a hír, hogy a szüleim régen elindultak az utolsó útjukra, így sajnos velük már nem beszélhettem, habár néha álmodtam még róluk. A mai napig nagyon bánt, hogy nem lehettem velük, de nem maradhattam, mennem kellett. Nagyott sóhajtva álltam meg, hogy igyak az egyik kis patakból, ami átszelte az alföldet és a Shiron folyót táplálta, aminek víztükre a távolban fémesen csillogott. Körülöttem csak sűrű fűtenger nőtt; aki nem helybéli volt, könnyen eltévedhetett. Azért reméltem, hogy velem ez nem történik meg - hiába volt már jó pár éve annak, hogy itthon jártam. |
Hlín + Zephürosz
* Zárt játék * |
[51-32] [31-12] [11-1]
|