Név: Aurum

Nem: csődör

Rang: Isten

Alkotó: Aquine

Aurum az igazság és az erő istene, a bölcsesség hírvivője. A volt vándor egész életében Seminaryát szolgálta rengeteg hosszú éven át. Végkimerülésben hunyt el, nagyon nagy temetést tartottak neki, de a lelke felszállt az istenek közé. Amíg élt, addig alig volt viszálykodás, korának leghatalmasabb lova volt. Szinte királynak tekintették néhányan. Eszével minden bajt megoldott, így rengeteg ló tisztelte. Habár életében pegazusszárnyat is birtokolt, mindent nem tudtak megőrizni belőle. Olyan régen élt, hogy az idő szinte lekoptatta szárnyát, így az istenek között is egyszerű lóként vette magához. Azóta is minden ló szemében ő a bölcsesség istene...

Név: Rheia és Rhone

Nem: kancák

Rang: Rhone máig élő szellem, Rheia az Aliosok patrónusa

Alkotó: Aquine

A ikerpár különös történettel rendelkezik. Egyszerű lovakként jöttek világra, akikben nincsen semmi különleges. Vándoroknak születtek, nincstelen lovaknak. Egész rokonságuk eltűnt vagy meghalt, saját erejükből szereztek mindent: búvóhelyet, menekvést, szeretetet, később otthont. Rheia és Rhone nagyon hasonlítottak egymásra, csak Rheiának fehér volt a feje, innen ismerhették fel őket. Ahogy nőttek, soha nem váltak el egymástól, mindent közösen csináltak halálukig. Ám Dastornak nem tetszett, hogy ilyen gondtalan életük volt...összejátszott Larokkal, és együttes erővel lecsaptak rájuk: egymás mellett sétáltak egy hegyoldalon, amikor Rhone alatt meghasadt a szikla és lezuhant. A ló fennakadt egy ingatag földdarabon, Rheia utánamehetett volna, hogy segítsen neki, vagy hogy egyszerűen ott legyen testvére mellett. A közelben az Alios ménes legelészett, akik nem látták az esetet. A hegytetőről rémes kiáltások zengtek fel: hatalmas farkasfalka közeledett. A másik irányból medvék rontottak a ménesre. Rheia ismerte az Alios számára idegen vidéket, el tudta volna őket vezetni a ragadozók elől egy biztonságos helyre. A földdarab már ingadozott. Egyben a vadállatok is vészesen közeledtek. Rheia nem tudta mit tegyen: mentse meg szeretett testvérét, vagy a ménest válassza, ahová régóta vágyott? Hiszen így otthonra lelhetett volna, de Rhone nélkül...nem volt más választása. A ménes felé futott. ebben a pillanatban zúdult le Rhone alatt a szikla. Miután Rheia elvezette a zavarodott ménest, vezérré akarták avatni ott és rögtön. De nem maradhatott ott. Amint visszatért testvéréhez, a földdarab a mélyben volt. Rhone a kövek alá szorult. Vége. Ahogy Mannarien meglátta a végtelenségig elkeseredett testvért, felajánlotta: ha Rhonet szellemmé teszi, akkor ő is csak 2 évet élhet még e világban. Utána örök álomra hajtja fejét. Rheia elfogadta az ajánlatot. Hátralevő részükben Rhone sokszor sétált és volt még vele. Ő azóta is szellemével járja útjait, Rheia pedig a mágia nélkül maradt lovak védelmezője lett.

Név: Mai’nan

Nem: kanca

Rang: Szellem

Alkotó: Shadows

Amikor Seminarya lovai még tudták mi van a Parttalan-óceánon túl és a mágia még nem veszett ki a világból, élt egy fiatal kanca hatalmas szárnyakkal és tele életkedvvel. Számtalanszor szegett szabályt és olyan helyekre járt, ahova nem kellett volna… így egyszer összetalálkozott Larok Vescor egyik gonosz szellemével, aki éppen egy védtelen csikóra készült rátámadni. Mai’nan megmentette a csikót, de a szellem haragja elől már nem menekülhetett. Az bosszúból a közbeavatkozásért kettévágta Mai’nan szárnyait, szörnyű kínokra ítélve ezzel őt. Ám Mai’nan hősiessége nem kerülte el az Istenek figyelmét. Forsiest Mannarien elküldte az egyik segítő szellemét, hogy mentse meg a bátor pegazust. Sajnos elkésedt, így már csak annyit tudott tenni, hogy szellemmé változtatta, a testéből távozó Mai’nan lelkét. Ő lett a pegazusok egyik patrónusa, hisz maga is pegazus volt egykoron.

Eónokkal később a pegazusok földjén járva, találkozott egy fiatal kancacsikóval, aki árva volt. Mai’nan a szárnyai alá vette őt és felnevelte. A fiatal kanca nem sokkal később beleszeretett egy ménbe, akitől csikója született. Ám a kiscsikó nagyon gyenge és beteges volt. A pár roppantul szomorú volt és az istenekhez könyörögtek, hogy mentsék meg szeretett csikójukat. Forsiest emlékezett rá, hogy a kancát Mai’nan nevelte, ezért őt küldte le, hogy meggyógyítsa a csikót. Mai’nan örömmel vette a kérést és megszabadította a kiscsikót a betegségeitől. A kiscsikónak, a beavatkozás hatására kinőtt még egy pár szárnya, amelyben Mai’nan éltető mágiája raktározódott. A kiscsikó később továbbadta utódainak Mai’nan áldását.

Innentől kezdve élnek lovak Seminaryában két szárnypárral.

Név: Dastor Amessyon

Nem: mén

Rang: Isten

Alkotó: Aquine

Dastor lehetetlen természetű. Jó barátságot ápol Larok Vescorral, ám ő mégis más. Ő a kísértés, a térítés mestere, akármelyik lovat képes lebeszélni eredeti útjáról, ugyanis sokszor szól bele a földi világ életébe. A vér és a varjak, a túlvilág és a dögevők istene, bárhova tud gyorsan teremteni egy ragadozót, vagy ha éppen a Lyacon erdeit látogatja szellemével, alvilági kacajjal rémiszti halálra az arra kószáló lovakat. Számára szórakozás iszonyú vihart gerjeszteni, egy erdőt lángra lobbantani vagy járvánnyal sújtani az élőlényeket. Rosszabb kedvében beéri azzal is, ha mondjuk kőomlással vagy egy kis árvízzel...

Név: Forsiest Mannarien

Nem: kanca

Rang: Isten

Alkotó. Sireanna

Mannarien az élet és a születés istennője. Úgy tartják, hogy a születendő csikók és az anyák védelmezője. Ő egy ló és egy fehér oroszlán nászának gyümölcse. Larok Vescor legnagyobb ellentéte az egész földön. hallja a csikók gondolatát és ha segítség kell ott terem egy szempillantás alatt. Sokan kértek tőle már segítséget és azt ő szívesen megadta. Általában az erdős területeken jár és a felhők felett.  Az ékköveket a fején és az apjától kapta még ősidőkkel ezelött. Fekete szarva eredetileg fehér volt, de egy ütközetben súlyos csapást kapott és a feketemágia megfertőzte. Patái üvegből vannak melyek az élet törékenységét jelzik. 

Név: Larok Vescor

Nem: mén

Rang: Isten

Alkotó: Shadows

Larok Vescor az ítéletek és pusztítás fekete istene. Őt tartják a legkegyetlenebb istennek mind közül. Azt beszélik a lovak, hogy egyszer egy gyógyító unikornis megpróbálta letéríteni sötét útjáról. Megküzdöttek, ám az eredmény nem volt túl kedvező, hisz az unikornis vereséget szenvedett, Larok pedig elpusztította a földet, amelyen a gyógyító valaha élt, őt magát pedig kísértetté változtatta és arra kárhoztatta, hogy nap nap után láthassa milyen amikor egy ló az istenekkel dacol. Bár a területen már nőnek növények, még mindig igen hátborzongató hely. Nos nem biztos, hogy ez teljesen hiteles, ám sokan ezzel magyarázzák a Lyacon létrejöttét.

Néhány ló látni vélte már azon az elátkozott helyen, ám páran már nem tudtak beszámolni erről...