|
Kiriban
Nem: kanca
Kor: 8 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Blacky
Külső tulajdonság
Középmagasnak mondható, karcsú kanca. Járása nagyon kecsesnek tűnik, mintha lépés közben különös táncot járna. Őszintén szólva különösebben sohasem fordított sem erőt, sem energiát külseje rendben tartására, szerinte az felesleges időpocsékolásnak jó csupán. Így ezt, a legtöbben "természetes szépségként" jellemeznék. Kiriban szőre rezesbarna színű, akár a horizont mögé hanyatló Nap utolsó sugarai. Talán a rejtőzködésben nem is igazán segíti, főleg selymes csillogása miatt, hasznos tud lenni a téli hidegben, ugyanis a látszatnál jóval dúsabb. Ez az oldalánál eléggé kivilágosodik, míg a lábvégei sötétebbek. Sörénye és farka lágy esésű, matt fekete árnyalatú. Ha vágtázik - amit újabban egyre kevesebbszer tesz - zászlóként lobognak mögötte hosszúszőrei. Sörényébe, és faroktövébe sas- és hollótollakat tűzött, melyek az elmúlást, és a feltámadást jelképezik, üstökébe pedig színes gyöngyöket fűzött, három elem: a Föld, a Víz, és a Tűz elemét hivatottak megjeleníteni. Szemei sárgásak pupillája pedig vízszintes, akár egy démoné. Orrán hosszú és mély, fekete hegek húzódnak, ezek azonban nem látszanak. Részben ezek elfedésére visel fején egy lókoponyát. Egyébként pedig szereti, ha más népekben félelmet ébreszthet kiegészítőivel, mert hiába a kecses megjelenés, ha a lónak egy koponya van az orrán!
Belső tulajdonság
Kiriban nem csak külsőre, belsőre is jóval idősebbnek tűnik koránál. Nem ingadozik csikó- és felnőttkor határán, a humorérzék pedig már évekkel azelőtt elveszítette. Ha mágiáról van szó, akkor meg végképp nem ismer témát, egy karótnyelt kanca. Arrogáns, elég beképzelt, másoknál feljebbvalónak képzeli magát, csak mert jóval többet tud a mágia művészetéről, mint egy átlagos ló. Ha beszél, felemelt fejjel, mély, reszelős hangon fogja tenni, már ha egyáltalán megszólal, ugyanis nem egy bőbeszédű teremtés. Ha teheti, kerüli a társaságot, mert véleménye szerint senki nem ér fel az ő "szintjére" így felesleges időpzarlás velük társalogni. Persze néha még így is hasznára válnak más lovak, vagy sokkal inkább az információik. Ezzel ellentétben jó lóismerő, gyorsan kiismeri mások gyengeségeit, és ki is használja ezeket. Természetesen ő sem tévedhetetlen. Nincs lelkiismerete, nyugodt szívvel árt másoknak, vagy pusztít el másokat ha úgy gondolja, az az ő érdekeit szolgálja. Természetesen nem a testi erejét veti be ilyen esetben, sokkal inkább a tudományát. Egész jól ismeri a gyógynövényeket, ahogyan a mérgezőeket is. A mágia kutatása mellett ez a másik szenvedélye, ahogyan ezt kamatoztatni is tudja. Számára nem létezik jó és rossz cselekedet, csupán lehetséges és lehetetlen. Ráadásul nagyon kevés dolog tudja megrémíteni, és sohasem kér segítséget senkitől. Sajnos úgy látszik, hogy nem sokára éppen a legfőbb rémálma készül valóra válni. Kedveli a magányt, és a nyugalmat. Kiriban a szabályokra, és határokra fittyet hányva kalandozik a rejtett birodalomban, nem nagyon érdeklik ennek következményei. Kíváncsisága csillapíthatatlan, minden érdekli, amit nem tud megmagyarázni.
Testvérek: nincsenek
Egyéb rokonok: valahol van egy apja. De sohasem ismerte, az is lehet, hogy a mén azóta halott.
Előtörténet
Kiriban egy napos, májusi napon született, egy vándor kanca csikójaként. Az apját sohasem ismerte, ugyanis anyjával nem éppen a szerelemnek köszönhették együttlétüket... Egy erőszakos mén volt, akit éppen a kancákkal való kegyetlenkedése miatt zárták ki az Alios ménesből. Kiriban egyébként akkoriban még teljesen átlagos kinézetű kiscsikó volt, olyan mint a többiek, habár jóval intelligensebb volt azoknál, és mind több figyelmet fordított a mágiával kapcsolatos legendákra. Mindigis arra vágyott, hogy unikornis lehessen, mágiával a szarvában, de csak egy egyszerű ló lehetetett. Élete egy éves koráig boldog egyhangúságban telt, egyszemélyes családja társaságában utazgatott Seminariya szerte. Sorsa akkor fordult rosszra, mikor egy kisebb csoportnyi farkas támadott rájuk. Anyja, csikóját védve pusztult el, a farkasok Kiriban szeme láttára falták fel őt. A csikó mindössze néhány mély vágást szerzett a pofáján. Ugyan sikerült elmenekülnie, sebei hamarosan elfertőződtek, és nagyon sokáig tartott, míg teljesen felépült. Mára már csak a hosszú, fekete hegek, - melyek az orrán díszelegnek - árulkodnak az egykori farkastámadás nyomairól. Kiriban ekkor vette észre, hogy mindenki aki szeret, meghal. Az anyja meghalt. Magára volt utalva. De nem félt. Igyekezett megküzdeni a vadon veszélyeivel, miközben továbbra sem hagyott fel a mágia iránti szenvedélyes kutatással. Utazásai során kevésszer futott össze másokkal, s még kevesebbszer olyanokkal, akik szóba is álltak vele. Néhányszor meg is támadták, de ennek csak egyetlen egyszer lett halálos kimenetele, mikor csak egy karónak is beillő ág segítségével tudta megállítani az őrjöngő lovat. Egyébként fején is az ő koponyáját viseli, szerinte az misztikus megjelenést ad neki. Egyébként rengeteg tiltott helyre látogatott el, példának okáért az egykori Béke kútja szentélyéhez. Azonban - saját emondása szerint - az ősi Szellemek ezt nem nézték jó szemmel, így átokkal, és egy különös kórral súlytoták a kancát. Kiriban szervezete egysze gyengül, már egyre kevesebbet tud egyhuzamban futni, nagyon hamar kifárad. Sokszor rejtélyes hallucinációk gyötrik, újra megelevenednek előtte a múlt, és néha a jövő képei is. A kanca számára ez maga a rémálom, hiszen biztos benne, hogy a betegség végül legyőzi őt, még mielőtt megtudhatná, honnan ered a mágia, és hogyan olthatna belőle magába is. Természetesen ezzel a problémájával nem akar egy unikornis gyógyítóhoz fordulni, hiába tudna az enyhíteni a szenvedésein, túl büszke ehhez. Azonban éppen e miatt utódját keresi, egy tanítványt, akiben megbízhat, és akinek átad majd mindent, amit a természetről, és a mágiáról tanult az évek folyamán. Nem közli senkivel ezt a szándékát. Úgy véli, hogy a tanítványa fog majd neki feltenni egy olyan kérdést - egy titkos kérdést, amelyet csak ő maga ismer - melyből majd rájön, hogy ő az, akit keresett.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
