Blossom élettörténetét legszívesebben a következő bőbeszédű módon fogalmazná meg: Seminaryában születtem, apám és anyám gyerekeként, azóta kisebb megszakításokkal bár, de élek.
A valóság ennél csak egy szemernyit összetettebb. Szüleit Blossom nem ismerte, csak azt tudta róluk, amit a nagyapja elmesélt. Egyrészt, hogy Nemesis barlangjába mentek egy kérdésükkel, ami a születendő gyermeküket illette, Blossom leendő húgát, de soha többé nem tértek vissza a ménesbe. Másrészt pedig, bár itt fenn áll a személyes vélemény gyanúja, hogy csikókorában fejére ejthették fiukat.
A komoly és hősi megjelenésű, jellemű nagyszülő mellett nevelkedett Blossom egy bohókás, vadóc, legkevésbé sem megingathatatlan jellemmé, Wanderhawk szöges ellentétévé. A cseperedő csődör négyéves korában, születése napján fel akarta keresni Nemesis barlangját néhány barátjával, de Wanderhawk megneszelte a nem kifejezetten körmönfont tervet, és halálos betegnek tettetve magát, feltartóztatta Blossomt. Társai, akik nélküle is részt vettek a kalandban, hasonlóképpen odavesztek, egyedül ő maradt, akit nagyapja színjátéka védett meg. Habár megfogadta, hogy hazugságáért örök életére gyűlölni fogja Wanderhawkot, még aznap éjjel fejét nagyapja homlokához tolva sírt. Akkor látták Blossomt utoljára könnyezni. Másnap tökéletes békével és tettvággyal folytatta életét, immár teljesen elfeledkezve arról, hogy mennyire dühös volt még pár órával azelőtt „ősére”.