|
Sierra
Nem: kanca
Kor: 3 év
Ménes: Katopyris
Rang: tag
Kijátszó: Luna
Külső tulajdonság
Sierra egy igen kecses kanca. Nem mondható túl magas lónak, ami talán nem is baj, sőt, a repülésnél egészen előnyös. Szárnyai, melyen a tollak, ha fény éri őket, kissé aranyszínűnek hatnak, tökéletesen arányosak a testéhez. Szőre világossárga, krémszínű árnyalatú. Könnyed fejét hófehér hóka ékesíti. Gyönyörű szemei sötétkékek. Erős lábai keselyben végződnek. A szélben szépen lobogó barnás sörénye és farka dús, átlagos hosszúságú. Összességében egy igen szép kanca, aki könnyen leveszi a lábukról a méneket.
Belső tulajdonság
A megtestesült békesség. Igazán jámbor, kedves kanca. Egy kissé elvarázsolt, gyakran a gondolataiba mélyed. Nem szeret vitába keveredni, még senki sem látta, hogy veszekedett volna valakivel. Igen érzékeny, könnyen sírva fakad. Szereti a magányt, mert nem nagyon találja a helyét más lovak társaságában. Ennek okát nem igazán tudná megmondani, egyszerűen csak kellemetlenül érzi magát a tömegben. Legszívesebben egyedül repked, a repülés az élete. Olyan trükköket tud, amit a legjobban képzett harcosok is megirigyelnének. De ezeket a mutatványokat senkinek sem mutatja meg. Így a legtöbben egy félénk kancának tartják, aki kissé talán butuska is. (Pedig egyáltalán nem buta, sőt, egészen okos ló.)
Testvérek: bátyja, Comet (igényelhető)
Egyéb rokonok: nincsenek
Előtörténet
Szülei a Katopyris ménes tagjai voltak. Anyja nem sokkal a születése után elpusztult. Apja, ki harcos volt, egy kisebb csatában vesztette életét, mikor Sierra 1 éves volt. Így a kancának nem maradt más rokona, csupán a nála két évvel idősebb bátyja, Comet. Ám a mén nem sokat törődött vele, szívesebben lógott a haverjaival, mintsem a kishúgát pesztrálja. Sierra igyekezett összebarátkozni a többi csikóval, ami többé – kevésbé sikerült is. Azonban, mikor repülésben versenyeztek, mindig utolsó volt, szárnyaival csak össze -vissza csapkodott. Általában kinevették ezért. Valószínűleg ezért lett visszahúzódó. Mikor már többször is csalódás érte, úgy döntött, egyedül fog gyakorolni. Addig nem is szerette a repülést, hiszen „barátai” elvették tőle a kedvét. De mikor egymagában próbálkozott egyre több lett a sikerélménye. Rákapott a repülés ízére. Már imádta a szelet, és ahogy szárnyit kitárva siklik. Ez lett az élete. Egyre több és több trükköt tanult meg, elleste, hogyan csinálják a felnőtt pegazusok. De tudományával nem dicsekedett el a többi csikó előtt. Kissé tartott tőle, hogy ismét kinevetik, mert elszúr valamit. Inkább egyre többször ment el titkos helyei egyikére, és gyakorolta csodás mutatványait. Ahogy nőtt, ez nem változott. Bár már ménese tagjai nem nevettek rajta, nem is nagyon vettek tudomást róla. Nem nézték levegőnek, szó sincs róla. Csupán mosolyogva néznek rá, és a fejüket ingatják. Nem hiszik, hogy valaha is lehet belőle valaki, hogy egyszer neki is fontos szerepe lesz a ménesben. Bár, ő őszintén szólva nem is vágyik arra, hogy harcos, netán kém, vagy valami hasonlóan fontos rangja legyen. Egyszerűen csak szeretné élvezni az életet.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
