|
Fenrir
Nem: csődör/mén
Kor: 10 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Moc
Külső tulajdonság
Fenrir egy 10 éves unikornis mén. Szőrzete fekete, lágyékától a mellkasáig színátmenetes piros folt látható és a szarva is piros. A jobb szemén 3 piros csík fut át. Ez nem sebhely, ahogy elsőre tűnik, hanem jegy. Bal füle szintén piros színű. Fenrir jobb szeme gyönyörű jégkék, de a bal lélekbehatolóan vörös. Patája hasított. Nem alábecsülendő mén, teste izmos, sok csatát megnyert már – ha nem sikerült a testi erejével győzni, akkor csalt. Érezhető sötét kisugárzása van, nem szeretnek a lovak sokáig a közelében tartózkodni, de ezt nem bánja. Mindezek ellenére a megjelenése valahogy mégis gyönyörűnek hat.
Belső tulajdonság
Annak ellenére, hogy unikornis, nem sok jó szorult ebbe a lóba. Amit akar, eléri. Kitűnően manipulál másokat, remekül előadja magát, hogy elérje a célját, gond nélkül elhiteti másokkal, hogy alaptalanok a pletykák és a lovak bizalmába férkőzik, csak azért, hogy hátba szúrhassa őket. Tudja, ilyet nem követhet el napi szinten, ezért az erdők mélyén rejtőzik, és csak akkor jön elő, amikor a legtöbbet nyerheti a megjelenésével. Fenrir hideg és számító ló. Szenvedélyesen keresi-kutatja a módját, hogy visszacsalogathassa a mágiát a világukba, csakis azért, hogy azt a saját céljaira felhasználva káoszt idézhessen elő. Ezüst nyelve van, szinte bármilyen helyzetből kidumálja magát, elhinti más lovak lelkében a kételkedést, a bizalmatlanságot vagy épp hamis reményeket ébreszt. Egyetlen egy lovat szeret: csakis önmagát.
Testvérek: Chaos (igényelve) húga 1 (igényelhető)
Egyéb rokonok: megszakadt a kapcsolat
Előtörténet
Fenrir a Forsante ménes tagjaként született, igaz akkor még máshogy hívták. Anyja és apja átlagos unikornisok voltak, sosem ártottak senkinek. Mikor megindult az ellés, Újhold volt – az unikornisok között az járta, hogy ilyenkor csakis a démonok jönnek világra. Fenrir anyja nem hitt ebben a babonában, tudta, bármit is mondjanak a többiek, ő szeretni fogja a csikóját tiszta szívéből. Miután megszülte a vöröses-fekete csikót, a ménestársak azt suttogták, hogy Sötét Szellemek érintették meg őt és még a lelke is fekete, emiatt sokan kerülték a fiatal mént. A kicsi először nem értette, miért kerülik, sokat kérdezgette az anyját, de ő mindig csak mosolygott és kitért a válasz elől. Annak rendje és módja szerint a szülei elkezdték átadni a tudásukat a csikónak, mindazt, amit egy unikornisnak tudnia kell, a világ és a természet egyensúlyáról. Azonban Fenrir hamar rájött, hogy ez az egész maszlag az egyensúlyról halálosan untatja. Ekkora már ő is hallotta a pletykákat, ami a ménestagok között járt róla és előszeretettel tett úgy, mintha igaz lenne – mintha tényleg egy démon lakozna benne. Eleinte csak bosszantó csínytevései voltak: elbújt a fák között és halálra rémítette az arra elhaladó csikótársait, jelenetek rendezett a többiek előtt, mintha a démon irányítaná őt. Miközben ők hangosan nyerítve futottak az anyjukhoz, Fenrir jóízűen kacagva táncolt. Persze, ez is csak azt a cél szolgálta, hogy minél sötétebb legyen a megítélése. A legapróbb részletekig tökéletesíteni akarta a „démoni” megjelenését – ha a többieknek démon kell, hát megkapják. Hiába nevelték szeretetben a szülei, hiába tettek meg mindent, hogy a helyes útra tereljék, egyre inkább elhidegült tőlük. Másfél éves korára ideje nagy részét az erdő mélyén töltötte, teljes magányban, ott, ahol a napfény nem érte el a földet. A ménes vezére tudta, hogy komoly baj van a csikóval és mikor rájött, hogy Fenrir már nem elégszik meg a társai ijesztgetésével, hanem sötétebb, kegyetlenebb dolgokat is művel az erdő apróbb lakóival, száműzte a csordából. Ezt a fiatal mén nem bánta: magányos vándornak állt, sosem akart újra ménestaggá válni. Régi nevét eldobta és felvette a Fenrirt. Természetesen nincs démoni ereje, ahogy azt suttogják, bár mindent megtett, hogy a szarvában megmaradt kicsike mágiát maximálisan kifacsarja magából és rendületlenül kutatja a kutat, de ha nagy ritkán összefut Seminarya egyik lovával, előszeretettel rájátszik „démoni létére”. Árgus szemekkel figyeli a pletykákat és eseményeket, amik a lovak között járnak és történnek, hisz a kút megtalálása a jelenlegi legfontosabb célja az életének. Tisztában van vele, hogy személyével kapcsolatban sok a találgatás, sok sötét történet kering róla, amik vagy igazak vagy nem. Sok ilyen sztorit ő maga kezdeményezett, mikor fiatal felnőtt lovakkal fut össze, akik még tapasztalatlanok és halálosan megrémülnek tőle, ő rátesz egy lapáttal és előad egy újabb sötét sztorit a tetteiről.
Képek
   
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
