|
Sorraia
Nem: kanca
Kor: 6 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Aquine
Külső tulajdonság
Eredetileg nem egyszerű ló volt, sőt, pegazus. De még régebben egyszer elvesztette a szárnyát, a csonk pedig jó ideig ott díszelgett hátán. Most már erős, zömök testalkata van, edzett, durva szőre. Az időjárás szinte nem is érdekli, jégesőben is csak kint áll. Borostyán színű szeme sötét lelket tükröz. Kevés hozzá hasonló kanca van a vándorok és ménesek közt. Mióta dúl a viszály, visszahúzódott. Bár ha eljön az ideje, kitör a magányból. Erős lábai amilyen zömökek, olyan gyorsan futnak, ugranak át mindent. Az erdő mélyén, hegyek között él általában, csak kevés alkalommal szokott kimozdulni. Például amikor csendes, halk léptekkel somolyog ki birodalmából. Ilyenkor megy információkat szerezni a történésekről. De csak titokban, hisz a ködszürke színe miatt szinte láthatatlan.
Belső tulajdonság
Nem mindig volt ilyen, régebben még egy barátságos, kedves ló volt. Szeme sem égető sárga volt, inkább szelíd zöld. Viszont a harc során, amiben megcsonkították, összetört benne valami. A régi Sorraia már alig-alig él benne. Ezelőtt a harc előtt még a Katopyris ménesbe szeretett volna tartozni, akkor úgy vélte, nem tehet arról, hogy vadon született. De utána elborult, szeme a bosszútól sárga, és mindaddig sárga marad, míg vissza nem adja amit vele műveltek. A csonknak mára nyoma sincs, idegen szem már csak a sima hátat látja. Csak belül van még egy hatalmas nyílt seb, ami még nem gyógyult be...
Testvérek: bátyja, akiről még nem tud, Garan
Egyéb rokonok: nincsenek
Előtörténet
Vadon született, pont amikor a háború elkezdődött volna. Bár fiatal volt, csikókorában mindenki csodálta, milyen gyönyörű, milyen szép a szeme, hogy repül. Pegazusként számára a repülés a szabadságot jelentette. Ahogy felnőtt, a kisebb csikókat védte farkasoktól, agresszívebb lovaktól, pumáktól, sőt, medvéktől. De egy idegen vándor párbajra hívta ki. Repülő párbajra. Sorraia nem akarta elfogadni a kihívást, tovább őrizte a kicsiket. Az idegen nem tágított, ledobta köpenyét, és felrúgta hátulról Sorraiát. Légi küzdelem alakult ki, egyre közelebb kerültek a hegyekhez. Már-már kivívta volna a győzelmet Sorraia, amikor egy szűk résen át kellett volna végigsiklania, különben az idegen utoléri. Nagyon szorosan haladt a hatalmas sziklafalak közt, amikor egy óvatlan pillanatban bal szárnyával nekiment egy kiszáradt faágnak, ami a szklák közé nőtt. Ahogy zuhant, több kisebb sziklának nekiment minden irányból, bal szárnya használhatatlanná roncsolódott. Jobb szárnyát viszont már lesodorta egy szirt, így végleg röpképtelenné vált. Az idegen leszállt mellé, gúnyosan kacagott egyet:"Tudtam, hogy te nem érsz semmit!", majd a maradék tollat is letaposta. Soraia emlékezetébe fúrta az arcot, és biztos bosszút esküdött...
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
