Renegade
Nem: kanca
Kor: 7 év
Ménes: Cornus
Rang: harcos (+hírvivő)
Kijátszó: Arvael
Külső tulajdonság
Nem vékony testalkatú kanca, viszont felesleges kalória sincs rajta, mivel teste tömény izom. Magasnak sem mondanám, inkább átlagos méretű, de ez foglalkoztatja a legkevésbé. Lábai hosszabbak, viszont futásra igen alkalmatlanok. Jobban szeret komótosan sétálni, a saját tempójában. Hosszú távú menetelésre viszont annál alkalmasabbak. Feje hosszúkás, melyen két nagy azúrkék szem lapul meg, szembogár nélkül. Másokat ez a tekintet inkább megrémiszti, mint hogy inkább csodálokoznának benne. Sörénye krémszínű, hullámos nem igen hosszú. Szarvai hegyes végben végződnek, amikkel könnyedén megtudja magát védeni. Hosszó dús farka van mely enyhén hullámos, színe pedig ugyanolyan mint a sörénye. Teste sötétebb, melyet röcid puha szőr fed. Érdekesség hogy sörényébe aranyból készített vékony láncot rakott. Farán jó pár fehér pötty díszeleg.
Belső tulajdonság
Első pillantásra, szeretni való kancának tűnhet, ám ennek a fele sem igaz. Egyenest ki nem állhatja a lovakat, mivel kiskorában keményen elbántak vele a nagyobbak. Másokkal érzelem mentesen elbánik, azzal sem törődve hogy magasabb rangú-e mint ő. Saját elvei vannak melyeket száz százalékig betart. Ezek ellenére tiszteli a ménesvezért , és parancsát kérdés nélkül mindig teljesíti. Idegen lovakkal eléggé goromba, még akkor is ha nem iylen viselkedést kíván számára. Tudja hogy az élet milyen kemény, épp ezért nem engedi hogy egykönnyen leteperje őt. Nagyon ritkán kedves is szokott lenni másokkal, ám ezt ki is kell érdemelnie annak a bizonyos személynek. Jól megválogatja hogy kiz enged magához közel, mivel hamar átlátja a lovak szándékait. Nagyon okos kanca, mielőtt cselekedne mindig átgondolja terveit.
Testvérek: bátyja, Lapetus
Egyéb rokonok: nincsenek
Előtörténet
Renegade nem a Cornus ménesben született, sőt családja még soha sem érintkezett ménesbeli lóval. A kanca két éves koráig szintén ehhez az elvhez akart ragaszkodni ám véleménye megváltozott. Ugyanis szülei nem nagyon foglalkoztak vele, néha azt sem vették észre hogy eltűnt. A nála nagyobbak szinte mindig csúfolták testalkata miatt, ami folyamán teljesen elment az önbizalma. Egészen egy éves koráig gyűlölte magát, míg egy nap rá nem jött hogy nem tehet róla hogy így néz ki, ezt kell szeretni. Ám a bántások valahogy mindig megmaradtak benne, főképp az hogy szülei szemében ő csak láthatatlan kiscsikó volt. Emiatt magába forduld, erőszakosan és durván bánt társaival. Ha egy rossz szót is szoltak hozzá azonnal neki ment annak. Egy nap viszont elege lett ebből a vándor életből, és annak hogy nincs célja az élettel kapcsolatban, így felkerekedett világotlátni, míg meg nem találta a Cornus ménest. Addigra már egy fiatal erős kanca vált belőle, aki jól megállhatta a helyét a harcosoknál. Akkor találkozott a nála idősebb ménnel, aki nagyon magányos volt, és valahogy megpillntotta benne magát. Testvérévé fogadta, és szinte ő lett neki a legjobb barátja. Mos már több éve hogy a méneshez tartozik, és esze ágában sincs elmenni.
Képek
|