Sheylah
Nem: kanca
Kor: 4 év
Ménes: Forsante
Rang: gyógyító
Kijátszó: Shadows
Külső tulajdonság
Krémszínű sörénye lágyan omlik a nyakára, Sheylah kifejezetten szereti ha belekap a szél, üstöke általában a szemébe lóg. A farka ugyanolyan színű minta sörénye. A homlokától az orrnyergén keresztül az orra végéig lágy lilásszürkés színű a szőre, a lábai is hasonló színű keselyben végződnek. Apró fülei és akvamarinkék szemei különleges bájt adnak a fejének. Szarva hosszú, egyenes és vékony, fehér színe miatt gyakran kilométerekről is észre lehet venni Sheylát. Oldalán csúnya hegek vannak, melyeket akkor szerzett, amikor egyszer a Kelvarinon-ligetben járt. Egy Cornus mén sebesítette meg aki ménesének határait őrizte. Sheylah tehetetlen volt és nem tudott védekezni. Megcsúszott és legurult egy lejtőn, (ez valószínűleg az életét mentette meg) majd elfutott. Ezek után ameddig a sebei el nem kezdtek hegesedni nem mert a ménestársai és legfőképp Glimt elé kerülni. Azóta beforrtak a testén lévő sebek, de még mindig retteg a szarvas lovaktól.
Belső tulajdonság
Általában visszafogott csendes jellem. Kicsit félénk, de ha megsértik akkor visszafelesel. Nem igazán szereti a kritikát, főleg, ha őt bírálják. Eléggé bízik magában és a mágiájában, néha nagyképűnek tűnhet, ha ez kerül szóba. Szereti használni a mágiáját, bár lovak helyett főleg kisebb állatokat gyógyít vele. Ismeri a gyógynövényeket és használni is tudja őket. Az egyetlen ló akihez igazán kötődik az a bátyja, őt tekinti a példaképének és felnéz rá. Ha talál valamilyen számára ismeretlen növényt, mindig felkeresi hátha tudja, mi az és mire jó. Ha lát rá lehetőséget igyekszik összebarátkozni más lovakkal. Azon kevés lovak egyike, aki rajong a pegazusokért, (talán éppen azért, mert fél az agancsos lovaktól) és csodálja őket.
Testvérek: bátyja, Supernova Galaxy (igényelt) és a húga (igényelhető)
Egyéb rokonok: nincsenek
Előtörténet
A Forsante ménesben látta meg a napvilágot édesanyja második csikójaként. Addig, amíg a húga meg nem született az egész család oda volt érte, így kicsit zokon vette, hogy már nem foglalkoznak vele annyit. Valahányszor elkezdték dicsérni a húgát, ő elvonult duzzogni, mert tudta, hogy amint a bátyja el tud szabadulni, megkeresi és megvigasztalja őt. Később beletörődött, hogy ő csak örök második lehet. (A gyógyításban a bátyja, akit sokkal jobban érdekelt a mágia, simán lepipálta.) Ezért eléggé magának való lett, gyakran sétálgatott ménese területén egyedül, az állatokat gyógyítva. Amikor idősebb lett, sokszor csatangolt át más ménesek területére. Úgy gondolta, ha többször eltűnik pár napra, azzal felhívhatja magára a családja figyelmét. Sajnos a dolog visszafelé sült el, egy ismeretlen mén figyelmét hívta fel magára, aki több csúnya sebet is ejtett rajta. Mivel senkinek sem mesélte még el, mi is történt vele (azt állította beesett egy szakadékba és a kövek karcolták ilyen csúnyán össze) igyekszik elkerülni a ménestársait. Balesete sem tántorította el a kószálástól, bár most már sokkal óvatosabb.
Képek
|