Moonlight Shade
Nem: csődör/mén
Kor: 5 év
Ménes: Laynarvis
Rang: tag (+hírvivő)
Kijátszó: Shadows
Külső tulajdonság
Egészen világos szürke, szinte holdfényszínű szőrzettel jött világra. Ahogy nőtt, szőre egyre sötétebb lett, majdnem fekete. Mivel a ménesben mindenki Moonlightnak ismerte, ezért a nevéhez egyszerűen hozzácsapták a Shade-et. Impozáns megjelénésű, már-már gyönyörű mén. Hátán arany csíkok vannak melyek összetekeredett indákat formáznak. Fekete lábai ezüstfehér keselyben végződnek. Ahol a két szín összeér rövid fehér csíkocskák vannak a fekete szőrön. Sörénye és a farka holdfehér, emlékeztetvén őt régi színére. A feje büszke és nemes, szarva eredetileg fehér volt de mivel sosem mosta le róla a rászáradt vért mára már vöröses felül. Szemei néha vörös színben játszanak, amikor gazdájuk valami nagyon ördögi dologra készül. Jobb vállán egy arany minta látható, amely akkor jelent meg, amikor először használta a mágiáját.
Belső tulajdonság
Nagyon akaratos és makacs ló. Szeret másokat bosszantani, próbálgatni a határaikat, nemtől, kortól és ménestől függetlenül. Sokszor csak finoman csipkelődik, de ha visszaszólnak neki… az felhívás keringőre. A ló már nem szabadul, vagy neki ugrik, vagy fülét-farkát behúzva elkullog. Szinte még sosem vesztett vitát, néha még a felette állóknak is visszabeszél. Mindezek mellett inteligens és számító. Alaposan megfigyeli a lovak reakcióit is. Ha az érdeki úgy kívánják, képes másnak kiadnia magát, mint ami valójában, ha a szükség úgy hozza szemrebbenés nélkül hazudja magát Forsante tagnak. Nem tartja sokra az unikornisokat, ha összeakad velük igen barátságtalan szokott lenni. Rossz tulajdonságai ellenére remek társaság is tud lenni, nagyon ritkán megmutatja a kedvesebb oldalát is, amely egy kedves és életvidám fiatal mén.
Testvérek: nincsenek
Egyéb rokonok: Enerith Altera (anyja, igényelt)
Előtörténet
Egy teliholdas éjszakán született Forsante ménesben. Az anyja a szőrén megcsillanó holdfényről nevezte el. Apja eltűnt a Nemesis-barlangjában, a kiscsikó gyakran ment oda és hosszan beszélt a barlanghoz, remélve, hogy az apja meghallja. Sokszor figyelte szomorúan, ahogy más csikók az apjukkal játszottak. Mindig is fekete báránynak számított, ugyanis nem volt képes rendesen elsajátítani a gyógyító mágiát. Úgy érezte a gyógynövények, főleg a virágosak, utálják őt. Egyszer amikor a Elviron-erdejében bóklászott találkozott egy idegen lóval, aki rátámadt. Ijedtében könyörgött a körülötte növő növényekhez, hogy mentsék meg. A kérése meghallgattatott, indák nőttek a ló köré. Sajnos az indák túl erősen szorították a lovat, aki megfulladt. A még mindig remegő csikóra ménestársai találtak rá. Szegény még csak azt sem tudta, mit is csinált pontosan. Ez viszont nem jelentett felmentést, száműzték a ménesből. Az anyja továbbra is ki-ki járt hozzá és igyekezett a gyógyításra tanítani őt. A csikónak eddigre már elege lett a gyógyító mágiából és az egész unikornisosdiból, ezért úgy döntött csatlakozik a Laynarvishoz, ahol szívesen fogadták. Ragnarok a "szárnyai alá vette" és megtanította harcolni, Shade máig hálás neki, hisz pótolta az ő hiányolt apját. Azóta már számtalanszor mutatta meg más lovaknak, hogy egy unikornis igenis tud harcolni. Ő látja el a sérült tagokat, de nem mindig tud rajtuk segíteni. Nagy ritkán, de találkozik az anyjával, bár sosem tudja mit mondjon neki, így mindig az anyja viszi a szót ő meg válaszolgat rá, szeret az anyja közelében lenni, ilyenkor újra gondtalan csikónak érzi magát.
Képek
|