|
Hlín
Nem: csődör/mén
Kor: 16 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Moc
Külső tulajdonság
Hlín teste kora ellenére még mindig izmos, ruganyos. Farka és sörénye az esti égbolt kékjét viseli, teste lilásszürke és lazán elszórtan világosabb apró pontok tarkítják, mint csillagok az esti eget. Ezek holdfényben mintha világítanának is. Szemei metsző kék színben játszanak.
Belső tulajdonság
Hlín békeszerető mén, de ha kell, megvédi magát és azokat, akiket a szívébe zárt. Kötelességtudó ló, tudja, mit kell tennie. Az évek alatt sok tapasztalatot gyűjtött, azok a lovak, akiket ismer bölcsnek tartják. Nagyon nyugodt ló, szinte apaként tekint a fiatalabb, ismerős lovakra. Mindenkinek ad egy esélyt arra, hogy bizonyítsa, milyen ló is valójában, legyen bármely ménes tagja vagy éppen vándor. Lassú víz, partot mos típus, nem ítél elsőre.
Testvérek: Ameddig ménesben élt, nem született testvére, vándornak állása óta nem tudja pontosan, mi van a családjával.
Egyéb rokonok: A szülei már jobblétre szenderültek.
Előtörténet
Hlín az Alios ménesben látta meg a napvilágot. Átlagos, vidám gyerekkora volt, sok baráttal. A már akkor is nyugodt természetű csikónak fényes jövőt jósoltak a felnőttek. Még gyerek volt, amikor megtapasztalta az első „furcsa” álmát, ami nem sokkal később be is következett. Először a kis család azt hitte, csupán a véletlen műve, de az álmok egészen rendszeressé váltak és világossá vált, hogy Hlín nem egyszerű ló, hanem nagyon is spirituális személyiség. A furcsa álmok, megérzések, néha éber állapotában történő látomások célt adtak az életének. Már nem az lebegett a szeme előtt, hogy tanácsos vagy esetleg, idővel ménesvezér váljon belőle – látnoki képességével a Seminarya lovainak szeretett volna segíteni. Amikor már úgy érezte, a ménesben nem tud többet tanulni, nehéz szívvel, de vándornak állt, bár továbbra is Alios ménestagnak tartotta magát, aki csak egy igen hosszú vándorútra tért rá, hogy segítő patát nyújtson azoknak, akik rászorulnak; néha az álmai vezették el a szükségben lévő lóhoz őt, néha csak keresztezte a másik ló útját. Mivel egyáltalán nem harcias típus és feltétel nélkül megadja a tiszteletet másoknak, ezért egy-két ménes tagjával barátságot is sikerült kötnie: így szerzett alap jártasságot egy unikornistól a gyógyító növények megtalálásában és megfelelő alkalmazásban. Persze mágia híján fel sem ért az unikornisok gyógyító erejével, de arra elég volt a tudása, hogy a gyógynövények segítségével ellásson mélyebb sérüléseket is akár – de halálos sebet vagy komolyabb betegséget nem tudott gyógyítani. Képessége ijesztő lehetett elsőre, hisz olyan dolgokat tudott a lovakról, amit csak az adott ló közeli ismerősei vagy csak a ló maga tudhatott. Tudja, hogy küldetése egy életre szól, de minden vágya, hogyha eljön az ő ideje, akkor a halál a ménestársai között érhesse, Alios területen.
Képek
  
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
