Glaoux
Nem: csődör/mén
Kor: 7 év
Ménes: Katopyris
Rang: kém
Kijátszó: Aquine
Külső tulajdonság
Egyszerű, pej pegazus, fekete sörénnyel, hosszú, rendezetlen tollú szárnyakkal, piciny, fehér folttal a fején, kesely lábakkal...kinézetre egy átlagos ló. Lábai izmosak, szárnyai edzettek, feje kifejező. Éjfekete szeme van, ha üstöke arcába omlik, békés tekintetűnek tűnik. Meglehetősen magas, vékony ló. Patái nagyok, világosak, a fekete földön nagyon látszik. Sötét erdőben remekül beleolvad az árnyékokba, a vastag fák törzseibe. Ha nem repül, sörénye a nyakára omlik sötétebb színt adva. Büszke kiállású tartása van, ennek ellenére rendkívül barátságos és elfogadó. A settenkedés, a lopakodás...rangja nagy részét ez tölti ki. Általában hangtalanul repül, szárnyai bagolyszárnyakra hasonlítanak, ez tökéletesen jól jön neki.
Belső tulajdonság
Színészi véna szorult belé, tökéletesen tudja játszani magát, vagy vándornak adja ki magát, vagy egy rejtélyes idegennek. Békés természetű, először megpróbálja csillapítani a kedélyeket, ha veszekednek körülötte, de ha betelik a pohár, bármikor megvédi magát, vagy a gyengébbet. Küldetéseken kívül barátságos, elég nyitott ló, ha titokról van szó, csendben megtartja, bárkiről van szó. Mindig érdekelte hogy mi lakozik a Parttalan óceán túloldalán, de ez mindig csak mellékesen izgatta. Rendkívül bátor, nem fél játszani az életével. Kedvenc elfoglaltsága a zuhatagi manőverek. Magasról függőlegesen belecsobban a vízbe, majd menekül a habok elől, versenyezik a folyóval. Odavan a vízért, remek úszó, legszívesebben egész életében a vízben szórakozna. Egyátalán nem fél a hullámoktól, imádja ha esik az eső, viharok törnek ki, tombol a szél, vagy épp villámlik...
Testvérek: kétpetéjű ikertestvére 1 harcos, 7 éves, zárkózottabb, mint Glaoux, ugyaolyan vakmerő, sokat harcol, nem szereti annyira a vízet mint testvére
Egyéb rokonok: anyjuk nyomtalanul eltűnt, apjukat nem ismerték, valószínüleg már réges-rég meghaltak
Előtörténet
Viharban születtek, Glaoux akkor látta meg az esőcseppeket, amint felállt, ugrált a pocsolyákban, kapdosta a cseppeket. Ménesük nagyon meglepődött, hogy ketten vannak. Csikókorában Glaoux már valósággal szerette a vizet, testvére furán nézett rá, ő csak állt a folyóban, míg ikre úszkált, repkedett, csobbant, ficánkolt. Mindenki nagyon hiperaktívnak tartotta. Ahogy nőttek, testvérén látszott, hogy zártabb, óvatosabb, ő meg egyre ügyesedett a zuhatagokban, a repülésben, békésebb lett. Amikor Glaoux nem a vízben töltötte idejét, békés, nyugodt, ám vicces, humoros ló lett. Testvére egyedül vele tud vidám lenni, vele kicsit nyitottabb, másokkal ritkán barátságos. Glaoux akkor akart kémnek állni, amikor a folyót követve a Shiron alföldre került. Nem tudta hol van, de barangolt tovább, erdőkön, hegyeken keresztül míg visszakerült a méneshez. Mire hazaért, ikre szomorúan állt félre. Elmondta hogy amíg távol volt, anyjuk egyszerűen eltűnt. Testvére még komorabb lett, nehezen tudta feloldani őt Glaoux, elhatározta, hogy kémnek áll. Megkeresi anyjukat, közben információkat gyűjt a ménes javára. A másik iker harcosnak állt, hogy elfeledje a múltat, gyorsan beletanult a képzéseknek köszönhetően. Glaoux nem találta meg anyjukat, elfogadta, hogy meghalt, de maradt a kémeknél, tetszett neki a határjárás. És azóta is vígan ugrál minden szabadidejében a vízesésekben, zuhatagokban.
Képek
|