Nirran
Nem: kanca
Kor: 8 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Aquine
Külső tulajdonság
Fejéből, marjából és szügyéből vasszarvak meredeznek az ég felé. Nyakán és oldalán zebraszerű csíkok vannak. Farka a vége felé egyre sűrűbb, az elején szinte kopasz. Jobb mellső lábán egy megkövült kígyó tekeredik. Patái is vasból vannak, ami elég érdekes. Marjából és szügyéből olyan, mintha áthasította volna az éles kinövés a bőrt. Kócos sörénye sárga, fakó és sötét. Itt-ott sötétbarna vagy fehér szálak tarkítják. Átlagos magasságú ló, lábai sem túl hosszúak. Egy medált hord, amin egy érdekes kvarckristály lóg. Még nagyon régen kapta, mindig rajta van, sosem veszi le. Szeme borostyánsárga, orra is fénylő fémszínű. Ő maga kékes-lilás-szürke.
Belső tulajdonság
Különlegesen meg tudja őrizni a nyugalmát, ő maga is nyugalmat sugárzik ilyenkor. Ritkán kapja fel a vizet apró dolgok miatt. Viszont nagyobb dolgok esetén szokott pár sort tombolni. Nem szereti, ha túljátszanak valamit, például amikor egy unikornis már akkor nyavalyog ha rálépsz egy fűszálra. Szerinte túl komolyan veszik a fajtájukat, ennyi erővel legelni sem lenne szabad. Általában "nemtörődöm" módon viselkedik, képes akárhonnan elügetni. Szabadidejében lassú, kényelmes tempóban kóricál az orra után, soha nem volt szándékában ménesbe verődni. Vasszarvait sokszor használta, de magas fájdalomküszöbe és "kedves" természete miatt véges esetekben van csak erre szüksége. Szereti tanulmányozni a csillagokat, új csillagképeket keres, hogy ha egyszer valami probléma történne, tájékozódhasson belőlük. A csillagászaton kívül mással nem foglalkozik túlzottan a természetben. De magában már felállított egy sorrendet, hogy melyik lovat hova helyezi el a ranglétrán, és ahhoz mérten bánik vele. Ha valaki nagyon alul van, azt a valakit úgy megveti ahogy van, ha fent van, szóba áll vele . Egyszóval nagyon komoly társadalmi rangsort alakított ki magában, amit nehéz átszabni...
Testvérek: Ragnarok (bátyja(fél), igényelve)
Egyéb rokonok: Rayat, Reyna (bátyja csikói, igényelve)
Előtörténet
Szabadon született, az ősöktől hallotta, hogy mi történt Cornus-mivoltukkal. Ahányszor Cornus területen jár, csak forgatja a szemét. Nem tudja miről maradt le a ménesnélküliség miatt, minek érdekelje...családtagjai 2 éves koráig foglalkoztak vele, meséltek bátyjáról, Ragnarokról. Csendben hallgatta testvére bosszújáról szóló történeteket. 3 éves korára elűzték maguk mellől őt is, félvén hogy ő is ugyanolyan bajt hozó mint bátyja, hisz kettejükben egy vér folyik. Tudomásul vette, hogy ez így van és kész, majd szó nélkül útrakelt. Szinte nevetve vágott bele az új életbe, és teljesen szabadon élt. Nem engedett senkinek és semminek ezt megakadályozni, ő elkönyvelte: ha törik, ha szakad, soha nem fognak a nyakába kötelet dobni. Ami pedig a lábán megkövült kígyót illeti, azt egy nem mindennapi történet veszi körül. A kígyó valószínűleg meg akarta harapni, de amint rátekeredett a lábára, ott termett egy agancsos ló. Volt nála egy kő, ami a nyakában lógott. Ezt a követ hozzáéritette a kígyóhoz, ami egy szempillantásra megdermedt és nem mozdult többet. A ló szó nélkül Nirran nyakába akasztotta a medált, majd kísértetiesen hosszan bámulta. Hirtelen mintha megbolondult volna, rátámadt Nirranra. Ő nem engedett az agancsosnak, hiába mentette meg egy kígyótól, vasszarvait beledöfte a ló nyakába. A harc után lelkiismeretfurdalás és köszönet nélkül őrültnek nézte a lovat majd tovább állt. 4 évesen újabb lovat kellett eltennie láb alól, majd 6 évesen legyőzött egy pegazus mént. Bár a mén sokkal nagyob volt nála, itt ugyanúgy a szarvak segítették meg, és annyi sebet ejtett, hogy az ellenfél feladta. Őt ritkán győzték le, nincs sok sebhelye. Most már a kvarcmedál csak ezekre az eseményekre emlékezteti őt, továbbra is szabad lélekkel járja útjait...
Képek
|