Niletha
Nem: kanca
Kor: 14 év
Ménes: Laynarvis
Rang: tag
Kijátszó: Nin
Külső tulajdonság
Niletha majdnem egy átlagos pej ló. Sörénye teljesen fekete, átlagos hosszúságú. Kígyószerű farkának végéhez közeledve jelenik csak meg a lovakra jellemző farok. Teste fakó barna, enyhén matt beütéssel. Hosszú lábai vannak, de nem nyúlánk, épp hogy üti a 176 cm-t. Fején két nagyon hosszú csavart szarv ékeskedik. Égszínkék színben tündökölnek és nagyon élesek, hátrányuk hogy igen törékenyek. Anyaguk nem szarú, inkább üveg. Szeme alapszíne világoskék, de amikor használja erejét majdnem fehéren izzanak. Mágiagyakorlás közben kék szarvain lila csíkok futnák át a csavart bordákon. Emellett Niletha szinte megjeleníti magán az űrt. Lapockáján megkezdve, vállán áthaladva egész szügyét kékes-lilás színek árnyalják, fehér pontokkal. Ez az összkép megtalálható lágyéka táján is. Olyan ez, mint amikor éjszaka felnézünk az égre. Nyugodt állapotban fakó színben látható ez is, de varázslás közben élénké válnak. Niletha testileg átlagosnak mondható, nem túl izmos, de elegendő erő szorult bele, hogy "mindent túléljen".
Belső tulajdonság
Niletha egy megtestesült angyal! Csikókora óta a kedvességéről és megbízhatóságáról híres. Sosem foglakozott azzal, hogy ki milyen ló. Ő segített jónak rossznak, s sosem kért cserébe mást, ezért nem volt nehéz kihasználni. Jól tudja ő ezt, hogy sokan csak hasznot húznak belőle, de mivel nagy kár nem származik belőle nem érdekli. Hivatásának érzi a segítséget, még ha az illető nem is érdemelné meg. Mindezt olyan bájosan teszi, mint még senki idáig. Sosem tudott elég önző lenni ahhoz, hogy ne gyógyítson meg valakit. Emellett figyelmes és lóközpontú. Nem igényelni kiváltképp a figyelmet, de szereti ha szemmel tarthatja barátait. Már bőven a felnőtt éveiben jár: tapasztalt (nem bölcs!) és okos. Nem egy agygenius, de megvan a magához méltó esze! A félreértések elkerülés végett, Niletha cseppet sem egy pátyolgatásra szoruló patás. A sok pozitívum mellett megvannak a rossz tulajdonságai is. Kezdve azzal, hogy kissé naiv. Persze nem hülye, de kitartással bármire rá lehet venni., mint egy rossz kalandvágyó csikót. Bár óvatos, nem mindig gondolkozik előre, hogy tetteinek milyen következményei lesznek. Ellenben mindig tanul a hibáiból! Hosszú éveken át párjától ráragadt néhány sötét tulajdonság. Előnye ebből annyi, hogy bátrabb lett mint azelőtt. Fiatalon elég szégyenlős volt, de ez megváltozott. Párja megtanította önvédelemre, kitartásra. Szerencsére Niletha a sorstól kapott évek alatt elhagyta a legrosszabb tulajdonságait, de néhány megmaradt. Nem az a makacs fajta, de nagyon haragtartó tud lenni. Ideig-óráig türelmes aztán vagy kiborul vagy megsértődik. Persze mindezt egy felnőtthöz méltóan! Mivel nem pletykázó típus, ritkán hallani hangját, de aki elnyeri bizalmát azzal jókat tud csevegni. Amióta párja meghalt, jobban nyit mások felé, de szívét már nehéz lenne elnyerni egy csődörnek is. Inkább a békés, egy helyben legelésző lovak közé tartozik, mint sem az örökmozgó, kalandkereső patásokhoz.
Testvérek: Aliandra (húga, igényelt)
Egyéb rokonok: csikói: Hepatica (kanca, igényelt), Ferox, Ayred (mén, igényelt)
Előtörténet
Születésekor a Forsante ménes tagja volt. Anyja szintén unikornis, míg apja unizus. Nehezésre esett beletörődni, hogy nem örökölt szárnyakat, de ezt a hiányérzetet később fiai "pótolták". Csikókorában sokat játszott testvérével, mint minden csikó, de legtöbb idejét anyja mellett töltötte. Apja kém volt, így sokat volt távolt, de anyja gyógyító, innen a képesség. Ő tanította meg minden fortélyra, ezeket később Niletha örömmel adta át Hepának, egyetlen lányának. A ménesben ekkor nagyon jól érezte magát. Hamar megtanulta, hogy óriási szarvaival vigyázni kell, mert ön,-és közveszélyes. Három éves volt amikor egy idősebb Laynarvis ménbeli csődör szemet vetett rá. Ekkor már mindenki simerte tehetsége miatt, mert kivételesen jó volt a gyógításban. Nem tudni, hogy mitől: az erőtől amivel a sors megáldotta, vagy a sok tanulásnak köszönhető-e. Minden esetre ez a mén állandóan a társaságát leste. Anyja tiltotta tőle Nilethát, hisz ismerte a fiatal mént. De a szerelem utat tör magának! Niletha megtört és engedte, hogy elrabolják a szívét., hamarosan átszökött a Laynarvis ménesbe. Óriási hibának bizonyult! Négy éves korától kezdve, 5 évig volt rabja a ménnek. Anyja lebetegedett és nem tudta megvédeni, apja egy idő után nem foglalkozott vele, hisz lánya árulónak bizonyult. Mivel Niletha zárkózott volt, nem voltak közeli barátai, akik szembeszálltak volna párjával, az erős pegazussal, ki harcos volt. Néha testvérével futott össze, de nem alakult ki kettejük között szorosabb testvéri kapcsolat. Az első év meseszép volt mindkettejüknek. Aztán a mént harcba hívták, de nem egyszer elbukott. Amúgy is erőszakos és ingerlékeny alkat volt, de ezek után minden feszültségét Nilethán vezette le. A kanca nem mert semmit sem tenni. Mindig lelkesen gyógyította meg párját, de az ő lelki sebeit senki nem ápolgatta. Az öt év alatt három csikó lett kapcsoltuk gyümölcse. Persze mindegyiket Niletha párja akarta. A két fiú örökös született meg elsőként, szűk két év elteltével. Kapcsulatuk utolsó évében világra jött Hepatica is. A két pegazus apjára ütött, büszkék is voltak egymára, de Hepatica szerencsére anyja adottságait örökölte. Niletha élete értelmévé vált a csikók felnevelése, de a nehézségekbe majdnem beleroskadt. A ménes felelőtlen életvonala miatt kiközösítette, de a csikók apjuk közelében biztonságban cseperedtek. A két mén hamar elpártolt anyjuktól, már három évesen követték a csatákba apjukat. Szerencsére Hepa anyja mellett maradt és tanult tőle...egy ideig. A ménes és Niletha közösen utálták egymást. Ezért párja megpróbálta erősebbé, keményebbé faragni Nilethát, részben sikerült is. A kis család így be tudott illeszkedni a ménesbe, bár néhány évbe ez beletelt. Niletha már nem volt annyira gyámoltalan, de fenevaddá sem változott! A közben megszületett csikók azonban nem mind jöttek ki a ménes tagjaival. Ez történt Hepával is, aki inkább Niletha testvérénél tartozkodott többet. Később Hepa elszökött a ménestől. Niletha a fiaihoz is ragaszkodik, de szíve szerint hátrahagyta volna őket Hepa után menve. Apja ebben gyorsan megakadályozta. A rabláncok alól az az esemény szabadította fel, hogy párja vélhetően meghalt egy csatában. Felemelő érzés volt megszabadulni magától az ördögtől, de így nem volt ki megvédje Nilethát. Ekkor jöttek jól a párjától eltanult dolgok. Niletha a mai napig a Laynarvis tagja, de egyáltalán nem érzi magát jól a közösségben.
Képek
|