Ash
Nem: mén/csődör
Kor: 7 év
Ménes: Cornus
Rang: alárendelt
Kijátszó: Ivory
Külső tulajdonság
Ash az átlagnál magasabb ló, de nem egy hústorony, nem mondható tipikus harcos alkatnak. Ugyan fel tudja venni a versenyt másokkal, mert az átlagnál nem nyeglébb, de inkább csellel, és gyors, fürge mozgásával igyekszik túljárni ellenfelei eszén. Alkatbéli hiányosságain még segít hatalmasra nőtt fakóbarna agancsa, melyet könnyedén más húsába márt. Alapszíne törtfehér, melyen megszámlálhatatlan apró, kissé eltérő kontrasztú kék foltocska található. Feltűnő jegye a pofáját borító vörös "maszk", és a szemeiből kiinduló, szintén vörös színű csíkok. Szeme korom fekete, melyet nehéz elkülöníteni a környező mintától. Sörénye és farka piszkos fehér, és meglehetősen rövid.
Belső tulajdonság
Kiismerhetetlen. Nehéz is róla más konkrétat írni, hiszen minden helyzetben másik arcát mutatja. Hol kedves és nyájas, hol kegyetlen és nemtörődöm. Nagyon jól játsza a szerepét, bármi is legyen az, sosem zökken ki belőle, rendkívül hitelesen tudja előadni magát. Szemrebbenés nélkül hazudik, bárkinek bármit. Ritkán látni bárhol is, rejtőzködő életmódot folytat. Mindig máshol tűnik fel, más személyiséggel, annak érdekében, hogy információkat szerezzen. Ugyan van egy mélyen elrejtett, igazi személyisége, de ahhoz nagy türelem és kitartást kell, hogy valaki előhozza, és megismerkedhessen vele. Ezért is nehéz eldönteni, hogy mikor hazudik, és játsza a szerepét és mikor nem. Még ő sem igazán tudja, hogy melyik igazi valója: A kedves, és életvidám Ash, vagy ennek démoni mása.
Testvérek: 2 fiatalabb testvére volt, meghaltak
Egyéb rokonok: akiket ismert, azok mind halottak
Előtörténet
Ash vándorok első gyermekeként született. Szülei szintén agancsos lovak voltak, akik valamikor, régen a Cornus méneshez tartoztak. Ez még ekkortájt volt így, mikor Deviltear elődje volt uralmon a ménesben. Szüleiben már a vezetőségváltás alatt ért a gondolat, hogy elhagyják a Cornust, de az egykori ménesvezér halála után döntötték ezt el véglegesen. Elvonultak a világ elől, és szabadon éltek, és életet adtak 3 csikónak. Elsőként Ash érkezett, majd a két fiatalabb testvér, egy kanca és egy mén (ikrek). A családi béke felrúgója azonban pont az idősebbig testvér lett, kinek pártfogásába kellett volna venni testvéreit. Szülei elhanyagolták őt, mivel nem találták kedvükre valónak. Ugyanis csikó korában nagyon nyegle volt, és már akkor jelentkeztek nála a személyiségbeli zavarok is. Ash körülbelül 2 éves lehett, mikor megszületet két kistestvére, kiket viszont pátyolgattak, és minden széltől óvtak. Anyja a kislányt vette jobban magához, és tanította a gyógyításra, míg apja inkább a fiatalabb fiúval foglalkozott, hogy ugyanolyan erős harcos váljon belőle, mint amilyen ő volt hajdanán. Ash pedig méginkább háttérbe szorult, őrülete elhatalmasodott, viszont még nem nőtt fel eléggé, hogy saját útját járja... főleg nem szellemileg. Ragaszkodott volna szüleihez, de ők ellökték maguktól, és azt mondták neki: "Fiam, lassan a saját lábadra kell, hogy állj!" Sosem volt igazán szerettel teljes gyerekkora így nem tudott továbblépni. A gonosz szellemek pedig látták gyengeségét. Nem haboztak, és megpróbálták irányításuk alá vonni Ash elméjét, amit kezdetben ugyan nem tudtak teljesen irányítani, de nem is kellett. Ash amúgyis fertőzött elméjének csak kezdőlökés kellett... Pár hétig teljesen normálisan viselkedett. Kedves volt, kiegyensúlyozott, és jókedvű. Egészen addig, míg szülei meg nem nyugodtak, és rá nem merték bízni a két fiatal csikót, míg ők távol vannak pár napig. Erre a pillanatra vártak a szellemek... Ash rájött, hogy nem tudja megtenni azt, amire a szellemek kérik.. de ekkor már nem volt visszaút, a lelkileg legyengült mén felett sikerült teljesen átvenniük az irányítást, aki végül végzett testvéreivel. Egy szakadékhoz kísérte a mit sem sejtő csikókat, és onnan taszította le a mélybe őket, akikben még annyi erő volt, hogy felsírjanak testvérükhöz segélykérően. Ash elméje azonban üres volt, és nem hallgatott meg semmit, és senkit. Szüleit útjukról visszatérve úgy várta, mintha mi sem történt volna, mert a szellemek ezt hitették el vele. Anyja azonnal elindult megkeresni a gyermekeit. Apja azonban érezte, hogy valami nincs rendben, hiszen dolga végezetlenül kellett hazatérniük, a család patrónus szelleme hívására, aki figyelmeztette őket, hogy hatalmas baj készülődik. Azonban mint tudjuk, elkéstek. Elkezdte faggatni fiát, hogy hol vannak testvérei, míg anyja őket kereste, de Ash némán állt, majd agancsát belemélyesztette az idős mén szügyébe. Nem is védekezett apja, hiszen álmában nem gondolta volna, hogy a saját fia őellene fordul, még ha olyan is, amilyen. Ekkortájt Ash 3 éves kor körül lehetett, míg apja már idős volt. Márcsak anyja maradt hátra, innen nem volt visszaút.. tudta hogy hol keresse. A szakadékhoz ment, ahova anyja már leküzdötte magát csikóihoz, de segíteni már nem tudott rajtuk. Éktelen haragra gerjedt, de Ash nem tétovázott, és bár nehezen, de a mély szakadékba lökött egy hatalmas követ. Ekkor minden elcsendesedett, beleértve az Ash fejében rikoltozó hangokat is, melyek egészen eddig bíztatták minden egyes lépésére. A család szelleme sem tudott rajta segíteni, nem hagyta, hogy hozzáférjen elméjéhez, és segítsen őrületén. Amikor a nagy csend beállt szemeiből és szájából vér bugyogott ki, mely hatalmas fájdalommal járt, és torka szakadtából ordítani kezdett. A vér azonban sosem tűnt el, szőrébe ivódott, lemoshatatlanul, és a részévé vált. Senki sem tud az egész történetből semmit, senkinek sem hiányozott halott családja, hisz vándorokként, elvonultak élték életüket. Ash vándorként élt jópár évig, és próbált minden hasznos tudást, információt magába szívni. Idősebb vándorokat kért meg rá, hogy tanítsák, kik meg is tették, hiszen mindenkinek más-más történetet hazudott be, például, hogy árván maradt és a szülei elhagyták...Mikor úgy érezte, hogy eleget tanult, életmódot akart váltani. Amellett döntött, hogy visszatér a Cornusba, ahova valamikor szülei tartoztak, de senkinek sem mesélt semmit. Még az eredeti nevét sem tudja senki, az Ash nevet a ménes ragasztotta rá. Mivel semmit sem árult el magáról, és nehezen bíznak meg benne a ménestagok (kétes jelleme is csak ezt erősíti), ezért csupán csak alárendeltként kezelik. A tagoknak a jobbik arcát mutatja, mivel úgy tűnik, hogy a gonosz szellemek közül csupán csak egy maradt vele, ki olykor a fülébe suttogja, hogy mit tegyen. Ash küzd ellene lélekben, mely harcban segít neki a másik vállán ülő jó szellem, ki megfogadta, hogy szörnyű tettei ellenére ki fogja rángatni Ash-t a szakadékból. Az, hogy ki nyer ebben a csatában, még a jövő zenéje.
Képek
|