|
Rofocale
Nem: csődör/mén
Kor: 13 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Nin
Külső tulajdonság
Átlagos unikornis ló, két fekete szarvval. Szőre matt fekete, akárcsak sörénye és farka. Amikor mágiát használ akkor szemei narancssárgán izzanak, egyébként sötétbarna színűek. Két mellső lábát páncél fedi. Ez múltjából adódik, de lényeg, hogy büszkén hordja még nehéz napokon is. Ezek a vasak gyakran megvédik a támadásoktól a lábait, valamint stabilan tartják, ellenben nehezítik hosszú távon a galoppozást. Önmagában is erős mén és jó harcos, hisz fiatal és ereje tejében van, de ezekkel a lábakkal fájdalmas lehet odasuhintani. Persze a páncélzat eltávolítható, de nem érdemes, mert akkor csak Rofocale erejét növeljük, ugyanis ezek a páncélzat egyben börtön számára. Fizikailag segítik a harcban, ám a mágiáját gyengítik. Ha megszabadítják tőle képes megidézni egy főnixet, mely figyelemre méltó erővel bír. Persze mindezt a saját gyengítése kíséri, mely halálos is lehet! Viszont vigyázni kell vele, mert úgy nem halhat meg, hogy a lábain vannak a vasak. Haldoklása közben magától hullanak le a páncélok, és még ekkor is képes meg idézni a főnixet, csak ebbe már belehal és a főnix elszabadul ami veszélyesebb, mintha akkor szabadulna el, amikor Rof még él és irányítani tudja.
Belső tulajdonság
Rofocale erőssége a mágián belül a tűz. Szerinte ez az "anyag" mindenre képes. Ugyanúgy jelképe lehet a fájdalomnak, mint a forró szerelemnek. Általában mindig a tűz erejét használja céljai megvalósítására, de képes eltanulni egyéb varázslatokat is. "A tűz az ördög mérge, amit a földre vetett." Rofocale pedig úgy gondolja, hogy ő ördögi leszármazott. Ebből adódnak személyisége sötét foltjai: beképzelt, sokat hisz magáról. Nem bolond, tudja, hogy ló, de álomvilágban él, melyben ő a legerősebb, s ebből a világból ritkán tud kiszakadni. Undorító egy teremtés! Eléggé harcias, de nem vérszomjas. Hamar felkapja a vizet, hiszen forrófejű, s ilyenkor nem rest életét kockáztatni. Közeli barátai nincsenek, mert senkihez nem képes kötődni, előbb-utóbb mindenkit megbánt, s aztán egyedül marad. Nagyravágyó és ambiciózus, emellett makacs és önző. Nincs megfelelően szocializálódva: azaz képtelen másokkal szervezett ménesben élni. Sosem akarta elfogadni, hogy mások magasabb rangban vannak nála. Úgy tűnhet, hogy vén remeteként él magányosan, de nem így van. Bár ő nem szívesen látott személy, ő igenis szívesen találkozik másokkal. Kancákra rámenős, néha agresszív is tud lenni, de nem kitrató eléggé ilyen ügyben. Más csődörökkel eleinte türelmes, de igyekszik éreztetni velük erejét, s ha elnyomást érez cselekszik. Sosem tanul a hibáiból és nem hallgat másokra. Viszont ha "letörik szarvát" akkor -bár nem hunyászkodik meg- visszafogottan viselkedik és akár együttműködővé is válhat ( a közös cél érdekében). De mindenek előtt fő eszméje a lázadás!
Testvérek: öccse (10 éves, igényelhető)
Egyéb rokonok: nincsenek
Előtörténet
Rofocale szülei mindketten unikornisok voltak. Anyja almásderes, míg apja teljesen fekete, akárcsak fiai. A Laynarvis ménesbe születtek, Rof három éves volt öccse érkezésekor. Nem igazán tudtak sokat játszani, mert Rofocale-t hamarosan száműzték. Eleinte olyan aranyos és persze rosszcsont kiscsikó volt, hogy felnőtt korára ennek ellenkezőjévé vált. Szülei egyszerű tagok voltak, általános elvárásokkal. Csikójukból sem kívántak harcost nevelni, mégis az lett, köszönhetően a ménesnek. Rossz szokását: hogy nála kisebbeknek ment neki, sőt a felnőtteknek is beszólt, próbálták kinevelni belőle szülei, de figyelmük csakhamar az érkező kistesóra irányult. Így Rof-ot könnyedén elcsalták a határőrök, akik bár nem képzett harcosok, tudnak pár jó fogást. Felismerték benne a tehetséget és természetesen kiváló őrnek képezték... volna, de Rof többre vágyott! Gyakran belekötött a tanácsadók munkájába, hátráltatott különféle akciókat is. Egyszóval a ménes ellen dolgozott, és nem sikerült elnyomni, bármennyire is fiatal volt. Négy évesen sikeresen száműzték őt, s így vált vándorrá. Azóta nem is akart máshová csatlakozni, nagyon élvezi a függetlenséget! A lábán található páncéloknak különös története van. Mikor vándorrá lett, még nem volt erősen agresszív és beképzelt, és nem is tudta mivel jár a mágiagyakorlás. Időnként kisebb csetepatékba keveredett, mint a legtöbb mén, de különösképp a csatákat követően mindig egy holló jelent meg előtte. Nem tudni miért találta meg mindig őt a holló, de Rofot nagyon zavarta a jelenléte. Hat évesen fogta magát és dühösen odapörkölt neki. A madár tűzre kapott és égő szárnyakkal emelkedett a magasba, végül kigyulladt egész teste. Rofocale lentről csodálta a történést, esze ágában sem volt meghátrálni. A madár fokozatosan átalakult egy csodálatos főnixé, majd elhalványodva eltűnt. Rofocale "vállat vonva" odébbállt... volna! Nem sejtette, hogy mit tett, amikor meggyújtotta a madár egyik tollacskáját. A főnix egy villámlás közepette jelent meg az égen, s a villámlással együtt csattantak Rofocale lábán a vasak. A madár eltűnt, de egy tollat hagyott maga után, mely lassacskán hullott alá. A mén nehezen bicegett oda, de aztán lehajolt hozzá. Egy írás volt rajta: "Börtönöd vagyok, de megmentőd leszek!" aztán hamuvá lett a sárga toll. Rofocale érteni vélte a mondanivalót, csak épp nem tudta mitévő legyen. Sokáig tényleg óriási hátráltató eszköz volt a páncélzat, de egy év után felismerte az előnyét, s mára panaszkodás nélkül hordja.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
