|
Annabelle
Nem: kanca
Kor: 5 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Kitty
Külső tulajdonság
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy Annabelle nem Seminarya egyik leggyönyörűbb kancája. Kivételes szépségét kevés ló hagyja figyelmen kívül, előnyös külső adottságai ugyanis igen szembetűnőek. Formás alakjával, finom vonásaival, szemet gyönyörködtető, kecses mozgásával és nemes tartásával pillanatok alatt képes elcsavarni a mének fejét, de a legegyedibb ismertető jele a homlokán díszelgő drágakő, aminek érdekessége, hogy vele együtt született. Valami csoda folytán a kő színe időnként megváltozik, és ilyenkor a szemei is pont ugyanabban a színben ragyognak.
Belső tulajdonság
Annabelle nem az a fajta kanca, aki túl gyakran szorul mások segítségére, a vándorként töltött évek ugyanis kellőképpen megedzették. Rendkívül makacs, leginkább a saját feje után megy, ha eltervezett valamit, akkor senki és semmi nem állíthatja meg. Emllett elragadó személyiség, könnyen szerez barátokat, de gyakran szívesebben van inkább egyedül. Sokan azt hiszik, hogy hiú és fellengzős, de nem is állhatnának messzebb a valóságtól. Inkább szerény és visszahúzódó, hacsak teheti, beleolvad a környezetébe, és a saját gondolataiba mélyed. A lopakodás mestere, ha akarja, észrevétlenül végig tud osonni az erdőn. Aki megismeri, az rájön, hogy hatalmas szíve van, ami miatt olykor megbízik olyanokban is, akikben nem kéne, de azért nem olyan könnyű manipulálni, meg van a magához való esze. Páratlanul használja másokkal szemben talán egyetlen igazán hatásos 'fegyverét': a báját. Egyesek szerint ő egy olyan kanca, aki ha akar, mágia nélkül is meg tud igézni.
Testvérek: Kara-Khan (féltestvére, igényelt)
Egyéb rokonok: lehetnek ismeretlen rokonai (igényelhetőek)
Előtörténet
Vándorként született, vándor szülők csikójaként. Leginkább az anyja nevelte, miután az apja folyton kóborolt valamerre, gyakorlatilag alig látta. A szülei ennek ellenére viszonylag jól kijöttek egymással, azonban egyszer valamin csúnyán összekaptak, és az apja végleg ott hagyta őket. Annabelle minden napja a túlélésről szólt, ezért meg kellett tanulnia olvasni a nyomokból, hogy a ragadozókat elkerülje, és olyan ügyesen rejtőzködni, hogy még az anyja se vegye észre. Szeretett volna más csikókkal barátkozni és játszani, de erre csak ritkán nyílt alkalma vándor mivolta végett. Négy éves korában az anyját súlyosan megsebesítette egy medve, de még mielőtt meghalt, az utolsó szavai ezek voltak Annebelle felé: "Van egy féltestvéred." Ezek a szavak csengtek a fülében, amikor elindult, hogy megkeresse (valószínűleg) az egyetlen életben maradt rokonát Seminaryán.
Képek
   
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
