Distance Demon
Nem: mén/csődör
Kor: 6 év
Ménes: Alios
Rang: tanácsadó
Kijátszó: Aquine
Külső tulajdonság
Erős, izmos, normális testalkatú mén, se túl magas, se túl alacsony. Ereje teljében él, lábai kecsesek, nyaka erősen izmolt. Nagyon gyorsan vágtázik, ugróképessége is különleges, fizikailag nagyon egészséges. Sötét színe a nyári napsütésben kicsit kávébarnásnak látszik, télen pedig teljesen fekete egy foltot kivéve. Homlokán madár alakú fehér folt öleli körül szemeit, mintha jelképezné éles sasszemeit külsőleg is. Szőre hosszú, selymes és hullámos amibe nagyon könnyen belekap a szél. Amikor kiáll egy dombtetőre, mintha egy dicsőséges szobrot látnának messziről, fejét magasan tartva kémleli a messzi tájakat és fürkészi a területeket. Szeme ugyan sárga színű, de egy olyan lovat látnak benne, aki felelősségteljes és odaadó ménestársai iránt.
Belső tulajdonság
A háború közelsége nagyon láthatóan érintette meg. Egyre többet mászkál a határok között és lép át szokásától eltérően más ménesek területeire. Nagyon éber és éles szemű, már messziről meglát mindent. Vigyázó szeme tényleg mindent láthat, mert baj esetén rögtön ott terem ménese területén. Vannak olyan megbízható ösztönei, amik megérzik a sötétség közeledtét. Ő nem szeretne rosszban lenni egyik ménessel sem, így a ménesvezérekkel diplomatikusan és általában barátságosan bánik. Más ménesbelieket is igyekszik eltűrni. Rendkívül komoly személyiség, bár türelmének is van határa, nehéz kihozni a sodrából. Ha fel akarják cukkolni, általában kudarcot vallanak mert azokra a lovakra rá sem hederít, nem válaszol a kérdésekre, csak akkor amikor az illető megérti: nem megy semmire. Az Alios ménes többi tanácsadójával és tagjával jó barátságot kíván ápolni, mert szentül hiszi hogy a háborúban nem muszáj magunkra maradni ha össze is tarthatunk. A vicces megjegyzéseken leggyakrabban elmosolyodik, vagy ugyanolyan komolyan mond vissza egy frappáns választ, de ritkán nevet igazán. Sőt. Eddig nem is sikerült nevetésre ösztökélni, ő túl sok komorságot tapasztalt az eddigi világban. Egyetlen gyenge pontja az, ha elcsavarják a fejét. A tudata nem engedi hogy kívülről megváltoztassa viselkedését egy kanca iránt, de tudatalatt úgy hoz döntéseket, hogy esetleg neki is kedvező legyen. De ez szerencsére kevésbé fordul elő, mert neki nagyon nem egyszerű megfelelni. Így ez még nem is sikerült senkinek. Ami még említésre méltó, hogy jó barátságot ápol a hollókkal, varjakkal, de erről kicsit később...
Testvérek: Sekhmet (húga, igényelhető, 1 évvel fiatalabb)
Egyéb rokonok: meghaltak
Előtörténet
Demon élete elég tragikus volt. Már csikókorában rosszul kezdődött minden. A Lyacon-erdőségek közepén született. A legjobb hely. A Lyacon tényleg elátkozott hely lehet. Anyja majdnem belehalt a szülésbe, kevésen múlott az élete. Apja is tanácsadó volt az Alios ménesben, ezt későb anyjától tudta meg. Egy ideig békésen éltek, bár Demont állandóan kiközösítették, mert féltek tőle. Féltek a lyacon-i méntől, így nem mertek a közelébe menni. Ez eléggé elszomorította őt, de élte mindennapjait. Egy évvel később megszületett húga, Sekhmet. Születésébe most már bele is halt anyjuk, emiatt nehezebb lett a család élete. Sekhmet volt az, aki állandóan játszott, barátkozott, kicsit más volt mint ő. Őszintén, tudta hogy ez nem helyes, de irigyelte őt azért, mert őt soha nem taszították ki. Ennek ellenére szerették egymást. Csak most jött a trauma. Apjukat megölte egy lyacon-i Örökvaló, így nekik menekülniük kellett. Valójában Distancenak kellett bujdosni, mert most már végleg féltek tőle. Annyira, hogy anyák gyermekeiket húzták el mellőle, hogy már súgdolóztak, ha megjelent valahol és félelmetes teremtménynek látták. Olyannak, mint az Örökvalók. Distance teljesen magába fordult és ráeszmélt gyerekszemmel: a világ csak addig lyan amilyen, amíg nem látja valaki azt, ahogy megölik apját, amíg nem tapasztalja meg a gonoszságot, amíg nem látja, hogy a lovak mind-mind rossz formák alapján élnek, a félelem és a féltékenység mindenkiben benne van. Bánatában a Lyaconba, szülőhelyére menekült és ott élt egy jó ideig. Egyetlen társasága a sötét madarak voltak, akik nem taszították el és tudott játszani velük. Rájött, hogy ők sem szörnyetegek, csak mert úgy tekintenek rájuk hogy a "halál madarai". Ezen felbátorodva kilépett borongós életmódjából és elhatározta: nem számít olyan ló véleménye, aki nem ismeri belülről. Az előítéleteket félresöpörvén elfeledte múltját és bízott a jövőben. Ahogy visszaért ménese területére, Sekhmet rikongatva futott hozzá. Talán itt volt az a pont ahol életében először nevetett fel. Éveken keresztül szolgálta ezentúl a ménest, egészen addig, ameddig hatalmas örömére hivatalosan is kinevezték tanácsadónak. Azóta mindent megtesz ami tőle telik, és ő és Sekhmet ma is az Aliosban élnek. Ami pedig a hollókat illeti, hát azok bizony néhányan vele maradtak.
Képek
|