|
Ryllae
Nem: kanca
Kor: 5 év
Ménes: vándor
Rang: vándor
Kijátszó: Ivory
Külső tulajdonság
Ryllae kemény és tüzes kanca: mely nem csak a személyiségére, hanem külső megjelenésére és mozgására is igaz. Kinézetében nincs semmi különleges: egyszerű, aranysárga szőrű ló, csupán szemeinél tűnik fel pár érdekesebb, szeplőszerű folt. Sörénye és hosszú farka ébenfekete, ahogy lábai és ajkai is. Ám egyszerűségében rejlik minden bája, s az összhatás teszi széppé. Formás alkattal rendelkezik, s izomzata némely ménével is felveszi a verseny.
Belső tulajdonság
Ryllae nem tartozik a legkönnyebb természetű lovak közé: makacs, önfejű és rendkívül lobbanékony. Ha valami vagy valaki nem tetszik neki, azt ki is rakja a kirakatba: arcán az érzések elárulják nemtetszését, nehezére esik megjátszania magát. Ilyenkor csípős nyelvét is beveti, s nehéz zavarba hozni akkor is, ha valaki visszaszól neki. Az élet önállóságra nevelte, így nem kell félteni: megtudja magát védeni mind szóban, mind fizikailag. Büszkesége többnyire útjába áll annak, hogy meghunyászkodjon a nála erősebb ellenfelek előtt, így sokszor keveredik meleg helyzetekbe, de találékonyságával könnyedén kivágja magát.
Testvérek: igényelhetőek a féltestvérei
Egyéb rokonok: anyja (igényelhető, Alios tag), apja (igényelhető, Laynarvis tag)
Előtörténet
Apja tősgyökeres Laynarvis tag, akárcsak a nagyapja is. Elkötelezettek voltak a vezetőség felé, s emellett roppant büszkék… végtelenül büszkék. Apja egyik éjjeli kimaradása során keveredett össze egy mutatós kancával, ki viszonozta a közeledését és a tüzes éjszaka gyümölcse egy tüzes kiskanca lett: ki nem más, mint Ryllae. Édesanyja rövid időn belül rájött, hogy áldott állapotban van, s szégyellt visszamenni méneséhez, hol már aggódva várta a szülei által neki kiszemelt mén. Elmenekült a világ elől, azonban a Laynarvis hódító többé sem kereste fel a kancát, ki jobbnak is tartotta, hogy a vemhesség titok maradjon. Ugyanis megegyeztek az elején, hogy kapcsolatuk csupán futókaland. Így hát Ryllae anyja nem volt róla meggyőződve, hogy az apa örülne a csikónak… Féltette magát és a hasába rugdalózó picit, hisz úgy gondolta, hogy a mén hevessége nem csak a szerelemben mutatkozna meg, hanem abban is, ha haragra gerjedne. Pár hónapig nevelte egyedül, nagy nehézségek árán a kancacsikót, kin hamar megmutatkoztak apja vonásai. Ez a pár hónap kellett anyjának, hogy eldöntse mit akar: visszamenni az Aliosba. Innentől egy idős vándor nevelte a kicsit, kit anyja megesketett, hogy sosem beszél senkinek arról, hogy Ryllae-nak és neki köze van egymáshoz.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
