|
Whispering Silent
Nem: kanca
Kor: 4 év
Ménes: Alios
Rang: tag
Kijátszó: Aquine
Külső tulajdonság
Meglehetősen fiatal kanca, nyaka és járása nagyon kecses és törékeny. Nem harcra termett, csontjai is elég vékonyak, azaz sérülés nélkül nem úszna meg egy összetűzést sem. Fájdalomküszöbe sem ér az egekig, de ettől függetlenül szívós jelleme van, hiszen el sem lehet hinni, de sokáig vándorként tengődött. Fekete szőrét csak a farán elnyúló hatalmas pöttyözés, a hasán látható lila átmenet és nyakán a még sötétebb csíkok törik meg. Szeme égszínkék, talán egy kicsit virítóbb is, ami rendkívül beszédes. Nyakán kevés sörény van, szinte olyan rövid hogy kopasznak tűnik. Halk, suttogásszerű hangja van, ami különlegesen csilingelő és tiszta. Ha egy ló egyszer meghallja, lehetetlen hogy elfelejtse őt is és a hangot is.
Belső tulajdonság
Egy kedves, elég visszahúzódó teremtésről van szó, aki kevés lóban bízik meg, de azokra az életét is rábízná. Hosszú idő míg megbarátkozik egy új lóval, mert nagyon elővigyázatos és alapos. Inkább előbb megismeri őt, minthogy ismertetné saját kilétét. Félénksége azonban abból fakad, hogy egy rendkívüli képesség birtokában van, de erről majd később. Általában próbál kimaradni a balhékból, amik elkerülhetők, nem bírja az erőszakos gyilkolászást, viszont eléggé meg tudja őrizni hidegvérét, még ha tart is a viszálykodástól. Kívülről valamilyen szinten látszik hogy ideges, de van egy szint ameddig még vissza tudja tartani. Segítőkész, noha sokszor ő maga is segítségre szorul, ugyanis nincs még annyi tapasztalata hogy mindent kiismerjen. Egyszóval Silent egy bájos, kis félénk kanca, aki próbálja kordában tartani képességét, és okosan használni.
Testvérek: nincsenekl
Egyéb rokonok: anyja eltűnt még kisebb korában, apjáról sem hallott sokat, esetleges távolabbi rokonok (igényelhetőek)
Előtörténet
Mostani ménesének területén látta meg a napvilágot a Shiron-alföldön, csak vándorként. Anyja ősei régen Forsante tagok voltak, de dédanyja ellenszegült a ménesnek és a Laynarvishoz csatlakozott. Így anyja is volt-Laynarvis tagként, de unikornisként kelt vándorútra. Silent valahogy nem örökölte az unikornisszarvat, valószínűleg mert apja sem volt az. Ezért mindig szégyellte magár, hogy ha találkoztak valakivel, az meg nem mondta volna hogy ők ketten anya és csikó. Sőt, anyja ismerősei szinte észre sem vették, sokszor nekimentek véletlenül mert azt sem látták hogy ott van. Átlátszó volt, aki beolvadt a környezetébe és nem foglalkoztak vele. igaziból abból állt a napja hogy csak gyalogolt anyja mellett és amíg ő kedélyesen társalgott, addig a csikóval senki nem törődött, azt sem hallották meg ha megszólalt. Egy idő után észrevette hogy anyja sokat időzik a Nemesis barlang környékén. Amikor szóvátette ezt, a kanca elmesélte neki a legendát a benne lévő varázstavacskáról, ami ha iszol belőle, teljesíti egy kivánságodat. Anyja mindig is rejtett csodálattal nézegette a helyet, ám soha nem derült ki hogy mit is szeretett volna kívánni. Egyik nap úgy döntött, szerencsét próbál az illúziók barlangjában. A csikót nem engedte maga után, talán nem tér vissza. Így Silent ott maradt és várt. Ám nem várt sokág. Ő is le szeretetett volna menni oda, és anyjával együtt kívánni. Úgyhogy anyja után ment és egyre beljebb merészkedett a sötétben. Egyik pillanatban viszont egy virágos mező jelent meg a szeme előtt, másik pillanatban a Lyacon erdőség mélyén állt és körbevették a farkasok. Már majdnem felnyerített, de az látomás eltűnt. Rengeteg dolgot mutatott, egyre többet, ahogy egyre beljebb haladt. Ám egyszer csak megszűntek az álomképek és egy furcsán friss fuvallat csapta meg az arcát. A barlang oldalában volt egy lyuk ahonnan halvány kék fény világított. Csikótestével könnyen átszökkent a résen. Onnan jött a szellő. Egy másik, zárt barlangban találta magát, ahol hűvösebb volt a levegő. A barlang egyik oldalán egy tavacska volt, aminek varázslatosan világitó kék vize volt. A csikó egyből tudta hogy megtalálta amit kerestek. Rögtön vissza akart menni anyjáért hogy idehozhassa. Ám a hirtelen mozdulattól megtátnorodott és beleesett a csillogó vízbe. Egy pillanatig olyan kellemes érzése volt, mintha a levegőben lebegne, nem érzett semmit, csak kellemességet, ami körülölelte. Nem is fulladozott a víz alatt, egyszerűen varázslatos volt. Egy idő után mintah egy láthatatlan kéz emelte volna fel a víz mélyéről és húzta ki a partra. Egy hangot hallott. Látni nem látott semmit, csak hallotta hogy valaki mintha suttogna. "Szóval szeretnéd hogy többé ne légy láthatatlan..." már épp kérdezni akarta hogy honnan tudja, de rögtön eszébe ötlött hogy biztosan a Nemesis szelleme beszél hozzá "...a ülsődön nem fogok változtatni. Ellenben olyan képességed lesz, ami egész Seminaryában páratlan lesz. A hangod méghozzá. Olyan hangod lesz, hogyha egy lónak mondasz valamit, annak örökre a fejében marad az amit mondtál. Soha nem fognak keresztülnézni rajtad többet. Minél hangosabban beszélsz, annál tovább fog hatni az amit mondasz. hidd el, ez nagyon nagy erő. Elgondolkoztathatsz ezzel egy gyilkost, vagy bármit. De nem fognak még egyszer elfelejteni...."az utolsó szavak visszhangoztak a barlang falai között. A csikó megrémült. Álmában sem gondolta volna hogy egyszer több lesz az átlagosnál. Még mindig nem hitte el azt ami történt. Már épp kérdezni akart anyja után, de eszébe jutott hogy milyen sok ideje van már itt bent. Lélekszakadva szaladt ki a barlangból. Már szürkület volt. Anyját hiába várta. Nem tudhatta hogy most már kijött-e onnan vagy örökké bent maradt. De fájt a szíve. Fájt, hogy anyja azt hiszi, eltűnt, vagy halott. Hogy talán elragadták a farkasok, vagy efféle borzalmak. Ezért két teljes napig állt és várt az anyjára. Nagyokat nyerített, de nem jött senki. Kimerült és elaludt. hiszen két napja étlen-szomjan állt és várt. Ahogy felébredt, az Alios ménesben találta magát. Néhány ló vette körül, akiket nem ismert. Alios tagok. Hálásan nézett rájuk. Kiderült hogy meghallották a csikónyerítéseket és a hang irányába mentek. Ott találták ájultan és mivel egyszerű ló volt, úgy döntöttek hazahozzák. Itt döbbent rá Silent, hogy mégis erős hangaj van. Nem álom volt. Ha a sziget másik felén is hallották az erőtlen nyerítéseket, akkor tényleg igaz volt. Azóta és az Alios ménesben, és tanulja hangja fortélyait...
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
