|
Dagur Eckhlaim
Nem: csődör/mén
Kor: 6 év
Ménes: Katopyris
Rang: harcos
Kijátszó: Aquine
Külső tulajdonság
Alapból fakó, fehéres színű, ám lábai, szárnyai és feje szürkéskék színű, habár patája, tollvégei, szarva és a csíkozás a lábán inkább sárgásbarna, vagy arany.Sörénye és farka nagyon hosszú, fehér, itt-ott inkább krémszíne van. Szeme nagyon sötét, de nem fekete hanem fémesszürke. Nem is olyan magas, kicsit kisebb a nagy magasságú méneknél, de erős lábai vannak. Habár nem szokott önszántából harcbakeveredni, alkalomadtán jól jönnek ezek az izmok néhány erős rúgáshoz.
Belső tulajdonság
Nem érdekli semmi és senki, valójában kizárólag a mának él. Szó szerint. Csak azon témák iránt mutat érdeklődést, ami őt is érinti. De akkor feltűnően. Nem érdekli ha valaki bajban van, nem érdekli ha valaki sír, nem érdekli ha valaki örül valaminek, nem érdekli. Ha ő is érdeklődik, ami nagyon ritkán van, akkor hidegen és hűvösen teszi, teljesen közönyösen és érzelemmentesen. Segíteni is csak akkor segít ha a saját hírnevét veszélyezteti valami. Például ha lát egy sérült lovat, akkor kizárólg azért segít neki ha segít, hogy mások ne tartsák érzéketlen bunkónak. Pedig az. Sokszor. Hazudni más érdekében soha nem hazudik, titkokat nem szabad rábízni, egyszóval fertelmes egy jellem. Ugyanis ő azt hiszi magáról hogy félisten, mert apjának tekinti Aurumot. Igen, elég hihetetlen, de szentül hiszi hogy ő és testvére a híres isten utódai. Elég ostobaságnak tűnik ugyan, de nem foglalkozik vele. Csak ritkán ereszkedik le a "halandó lovak szintjére", így néha valamiért erőt vesznek rajta valami ismeretlen furcsaságok, például megsajnál valakit. Ilyenkor rögtön elhessegeti a gondolatot és egy csomót idegeskedik azon hogy miért fertőződik meg ő ilyenekkel, neki ott fent lenne a helye erre ittragadt a földi világban. Hát igen. Dagurnak nagyon furcsa természete van. Nagyon furcsa...
Testvérek: kétpetéjű ikertestvére, hasonló gondolkodással megáldott mén ő is (igényelhető)
Egyéb rokonok: nagynénje az egyetlen életben maradt ősük, egyben a nevelőjük (igényelhető, lehet más képe is ha nem tetszik)
Előtörténet
Katopyris területen született, valamelyik havas hegységben, mert hóviharban ébredtek fel. Mivel születésekor kevés dolgot fogott fel, csak akkor vette észre anyja hiányát, amikor nem sokkal születése után eltűnt teljesen az életükből. Testvérével ugyanazt vallják: Aurum az apjuk, hiszen sosem látták, és valószínűleg ő szólt hozzájuk, amikor csikóként egy mély, öblös hangot hallottak. Valószínűleg csak egy arra kószáló ló érdeklődött jólétük iránt kicsit messzebbről, de a hóvihartól és a széltől nem látták rendesen. A süvítés pedig kísértetiesen elhúzta a hangot és kicsit torzította, mintha valahonnan az égből kiáltottak volna. A csikók csak tátott szájjal meredtek az árnyra, ami mellettük állt, e még így sem látszott a hótól. Mivel nem kapott választ az idegen, elfordult. Akkor látták csak hogy milyen hatalmas. És mintha lenne valami a fején. Ami csillog. Hát persze, hogy miért volt olyan ismerős! Aurumra ismertek a csikók amikor nagyobbak voltak. Ahogy visszagondoltak ara a képre gyerekkorukból, a fejdísz, a nagy termet meg minden azért volt olyan fenséges, mert Aurum saját lábán jött le hozzájuk megnézni, hogy jól vannak-e. A fiaihoz. Hát így már minden érthető. Azért nem tudtak beilleszkedni ebbe a társadalomba mert ők nem is ide valók. (Nem, az nem zavar senkit, hogy esetleg azért nem tudtak beilleszkedni, mert vándorúton életek, nem ménesben, nem, az sokkal hihetőbb, hogy félistenek, tényleg...) Egy idő után rájuk talált anyjuk testvére, aki egyből felismerte anyjuk vonásait rajtuk és szó szerint a szárnyai alá vette őket. Azóta a Katopyris mées tagjai, bár nekik nem lenne kötelező ménesben élni, nagynénjük ragaszkodik hozzájuk és nem engedi őket el onnan. Szerencsére a testvérek nagyon jól kijönnek egymással, talán Dagurt is csak az ikre érdekli. Egy kicsit.
Képek
  
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
