N�v: Kendros

Nem: m�n

“Az igazs�g nem �n vagyok. De k�z�m, az van hozz�.”

Kendros sosem volt egy t�l bonyolult l�. Egyszer�, amolyan szokv�nyos gyerekkorral rendelkezett. Sz�leivel (egy volt Forsante �s egy volt Cornus) plusz k�t testv�r�vel a Laynarvis sorait b�v�tette. Mi tagad�s szeretett ott �lni, �lland�an bajt keverni a b�tyj�val. Nagyon j�ban volt vele, elv�laszthatatlanok voltak eg�szen annak hal�l�ig. Egyszer ugyanis cs�nya tr�f�t �ztek egy m�nnel, akinek a nev�t a f�l m�nes rettegte. A m�n d�h�dten eredt a nyomukba, v�rre szomjazva. Kendros futott el�l, s k�s�n vette �szre, hogy b�tyja lemaradt t�le, mert szembefordult az �ld�z�j�kkel. Seg�teni akart b�tyj�nak, de az ellens�g �t is megsebes�tette, s mik�zben � pr�b�lt talpra�llni, a b�tyj�t meg�lte a m�n. Kendrosnak nem volt m�s v�laszt�sa, mint menek�lni. Kicsit gyorsabb volt, mint �ld�z�je, �gy az valamivel elmaradt m�g�lle. Kendros kifulladva �llt meg egy apr� “pocsolya” mellett inni. �m alig p�r perccel k�s�bb a m�n r�tal�lt, s f�jtatva t�madt neki. Nos Kendros akkor m�g nem tudta, hogy a K�tba kortyolt bele. A K�t “aj�nd�ka” azonban nagyon is felt�nt neki, hisz hallotta a m�n gondolatait. Ezt felhaszn�lva m�r k�nnyen gy�z�tt. Vigyorogva t�rt vissza a Laynarvisba. Ezt mindenki meglepve fogadta, hisz �gy gondolt�k jobban meg k�ne r�znia testv�re elveszt�se. Kendros �r�me, amelyet az �j k�pess�ge miatt �rzett hamar lelohadt, ugyanis minden k�r�l�tte l�v� l� gondolat�t hallotta, k�pess�g�t pedig nem tudta befoly�solni.
Hi�ba kapaszkodik foggal-k�r�mmel a szem�lyis�g�be, k�pess�ge miatt -ami a saj�t gondolatai k�z� m�sok�t is bevonja- egyre jobban kopik el. Szenved�s�t g�nyol�d�ssal igyekszik cs�kkenteni, ennek k�sz�nhet� az �ltal�ban nyers humora. Mindezek mellett nagyon szesz�lyes, nem csak hogy nehezen lehet vele sz�t�rteni, hanem k�nnyen fel is lehet bosszantani apr�s�gokkal, olyankor pedig r�gvest t�mad.