|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.29. 21:56 - |
Kathach -Reyna - Nungal
*Zárt játék* |
[38-19] [18-1]
 Most telt be a pohár. A gyűlés alkalmávla öszeszedtem minden türelmem, de nem tudtam tovább tűrni az engedetlenséget. Rayat üvöltözését még végig hallgattam, és nyugtatgattam magam, de nem ment. Kitágultak az orrlyukaim.
- Rayat, nem az én dolgom, hogy megmondjam, mire gondolj - ő már repült, de én utána üvöltöttem. - Nem az én dolgom, hogy helyetted is gondolkodjak!
Nungal követte a példáját, vélhetően a gyűlésre sietett én pedig magamra maradtam. Körbenéztem tágas barlangomban, és próbáltam lenyugtatni magam. A sík falak és azok csendje megnyugvást adott és már nem remegtem a dühtől. Kisétáltam a párkányra és belekortolytam a vízbe. Ezután nekifutásból elrugaszkodtam és ideges szárnycsapásokkal a gyűlés felé reppentem.
/Kathach el/ |
 Hallottam a levegőben Rayat ordibálását. Ha egyedül akarja megkeresni Reynát, tegyen így. Egyetlen nagy csapással hagytam magam mögött a jelenetet. Hihetlen ,hogy a tegnap esti Rayat és a mostani rayat égé s föld volt. Véleményem szerint kissé túlságosan is ragaszkodik szerencsétlen Reynához, ráadásul túldramatizálja a dolgokat..... talán ideje lenne elfogadnia, hogy Reyna mrá felnőtt kanca, aki jóval több szabadságot igényel, mint egy kiscsikó. De lehet, hogy csak azértl áttam így a dolgot, mert nekem nem votl testvérem.... Mindenestre ez volt a véleményem. Persze, mint ménestársamért, én is aggódtam Reynáért, főleg, hogy sikerül pár szót is váltanunk tegnap, de nem kezdek őrjöngeni, hogy veszély meg hol van.... Ráadásul a felajnálott sgeítségemet is ak épembe vágta Rayat, emiatt pedig sértve éreztem magam. Felejtsd el az egészet Nungal, menj egyél vaéamit és menj vissza a Gyűlésre inkább. Minél hamarabb odaérsz, annál hamarabb végzel."
Ez az ötlet tetszett, így is tettem hát. Egy pár szárnycsapással gyorsítottam a tempón, majd újra felfeküdtem a szálre és csak siklottam, amíg alkalams legelőt nem találtam, ahol elkölthettem igencsak szüségessé vált reggelimet és az ott folyó kis patakból a szomjam is olthattam. Ezután isméta levegőbe ugrottam, hogy a Gyűlés felé kanyarodjak.
/Nungal el/ |
Nungal és Kathach szerint is meg kellene keresni a testvéremet, úgy éreztem ott helyben ájulok el.
- Miért nem mondtátok hamarabb, hogy ilyen veszélynek van kitéve?! Akkor még tegnap este megkerestem volna, nem várok vele reggelig! - Teljesen kiakadtam. -Egyedül keresem meg, ti mennyetek vissza a gyűlésre. - Nagyon mérges voltam mindkettejükre. ~ Ők voltak itt nem én, szólhattak volna! ~ A gyűlés most amúgy is elsőbbséget élvez, Reyna is ezt mondaná. Sőt, lehet, hogy már ő is ott van, mert azt hitte, mi is korán megyünk. ~ De miért nem jelezték nekem, hogy ilyen óriási veszély leselkedik Reynára? ~ Nem bírtam leszállni a témáról.
Dúlva-fúlva tártam szét a szárnyaimat és indultam el, reménykedve abban, hogy testvéremet éppen és egészségesen találom meg. Pár szárnycsapás után sikerült lehiggadnom és hideg fejjel gondolkoznom. Így nem kellett kapkodnom a levegőt és gyorsabban is tudtam repülni. ~ Ki a rosszat, be a jót! Reyna biztos rendben van. Eddig még nem került olyan helyzetbe, ahonnan nem tudtam magát megmenteni. Mellesleg, ha tényleg nagy veszélyben van azt úgyis megérzed. ~ Sok idődbe fog telni, amíg az egész Aroun-szirtet végignézed. Koncentrálnod kell, különben biztosan nem találod meg.
/Rayat el/ |
Rayat hangja keltett fel és pár lassú pislogás után értettem csak meg amit mond. Felkaptam a fejem és aggódó tekintetével találkozott szemem. Nem gondolkoztam, csak felugrottam és egy nyilvánvaló kérdést tettem fel.
- Nem tért vissza? - Nungal nyugtatgatni próbálta Rayatot én azonban nem tudtam lenyugódni,a párkányhoz sétáltam és körülnéztem. Szőrömet aranyba vonta a ragyogó nap vörös fénye mely hasonló lepelbe terítette az előttem elterülő eget. Gyönyörű volt de nem tudtam rajta sokat idézni,révén, hogy idegesebb voltam mind valaha. Fejemet lentre irányítottam és hiába kerestem lovat a közelben, nem láttam nyomát. Erősen aggódtam Reyna miatt és abban reménykedtem, csupán nem talált vissza. Visszanéztem Rayatra.
- Mennünk kéne. Nézzük át a barlangokat, hátha megtaláljuk... - visszanéztem a gyűlés helyének irányába amit most már nem véltem látni. - A ménes vezérek tudnak várni. Most fontosabb, hogy megtaláljuk Reynát. |
Lassan kezdtem felébredni, nagyokat pislogtam és felemeltem a fejem. Éjjel jól, mélyen aludtam, kipihentem nézhettem a mai nap feladatai elé. Mivel a hírvivőkről is szó lesz a mai Gyűlésen, ezért kénytelen voltam megjelenni, de nem akartam végig maradni - első élménynek elég volt ennyi a Gyűlésből. Felálltam, kinyújtóztam, csaptam párat a szárnyaimmal, majd kiléptem a barlangból. Kathach még aludt, Rayat éppen próbálta felébreszteni és nem tűnt nyugodtnak. Ahogy körülnéztem, rájöttem miértn em: Reyna nem volt sehol. Rayathoz léptem.
- Nyugodj meg egy pillanatra Rayat. Rengtegeg oka lehet, hogy Reynan em ért vissza. Nagyon fáradt volt este, lehet, megállt aludni valahol. Gyere, repüljünk egyet, nézzünk körül, biztosan megtaláljuk épen és egészségesen. - ajánlottam fel a ménnek. A pánikroham nem segít. Reyna tudja, mit csinál így nagyon reméltem, hogy igazam van és csak elfáradt útközben. A párkány száléhez léptem, kitártam a szárnyaimat és a levegőbe ugrottam: faroktollaim is azonnal szétterültek és a reggeli légáramlat már a hátára is vett, ahogy elkezdtem feljebb vitorlázni. Akár követ Rayat akár nem én teszek egy kört, körülnézek, látom-e Reyna nyomát és ha megvan, akkor eszem is pár falatot. |
Már csak távolról hallottam Nungal és Kathach szavait. Halkan én is morogtam valami jó éjt félét, majd az álmok tengerére hajóztam.
Reggel frissen és kipihenten ébredtem, természetesen jó kedvvel. Kisétáltam a kőteraszra és körbenéztem. Az Aroun-szirten nem volt semmi látnivaló, az oldalamon viszont vidáman csillogott a napfény, a sörényemet pedig lágy szellő fújta, így most erre figyeltem. Kathach kint aludt a párkányon, amit kicsit furcsának véltem. ~ Aludhatott volna benn, velünk is. ~ Nem sokáig gondolkodtam ezen, ugyanis éhes voltam. Tűkön ülve vártam, hogy a többiek felébredjenek és reggelizzünk valamit. ~ Neee... utána gyűlés! Vajon Kathach hagyja, hogy megszökjem, vagy végig kell unatkoznom? ~ Egészen eddig furcsa hiányérzetem volt és már számtalanszor leellenőriztem, hogy minden végtagom megvan-e. Most jöttem csak rá mi hiányzik. ~ HOL A TESÓM?!?!?! ~
- Kathach - Kezdtem el rögtön ébresztgetni a vezéremet. - Reyna nincs itt! - Azt hittem ott helyben kapok szívinfarktust. ~ Úristen, biztos történt vele valami! Én meg itt szunyáltam! ~ Kísértést éreztem, hogy a fejemet párszor beleverjem a falba a hülyeségem miatt. |
Nungal álomba merült Rayat pedig készült rá. Itt volt az ideje mindünknek az álmok mezejére lépni. Kisétáltam a barlang szája mellé, s meghallottam a víz halk csobogását, ahogy lezúdult a mélybe mellettünk. Óvatosan leroskadtam és a barlangszájnak dőltem, épp úgy, hogy ne lógjak ki a szabadágre. Összehúztam magam és pillanatra kikapcsoltam az agyam. Éreztem, hogy a szél végig járja bundámat. Beleszagoltam a levegőbe és miközben kifújtam azt mormogni kezdtem.
- Jó éjt - Lehajtottam fejemet és szemhélyam azonnal szemgolyómra tapadt. Nem kívántam felnyitni. Nem akartam gondolkozni, az elmúlt napon. Csak hallgatni akartam a vízcsobogást, érezni a hűs szellőt és szagolni a barlangfalakból áradó dohot. És ezek ringattak mély, hosszú álomba. |
Rayat talán nem is sejtette, de nagyon jól esett a közelsége. És nem cska azért, mert ő volt A Mén számomra. Hanem, mert olyan dolgokról meséltem neki, ami még mindig fájt. Sebezhetőnek éreztem magam. Anyám szavai még mindig sebeztek, még mindig magam előtt látom az állandóan csalódott arcát. Nem számított, hogyan repülök, milyen gyorsan tanulok, mennyit tudok, állandóan csak az a csalódott pillantás. Nem értettem soha, hogy apám miatt miér engem büntet. Az, hogy Rayat szépnek nevezett, végre valaki szépnek látott, sokat jelentett nekem. Én is lehetek szép? Jogom van szépnek lenni? Szép az Alios vezérkancája a csillogó páncéljában, szép és különleges a sokszarvú unikornis a Gyűlésen, még Kathach is gyönyörű. De én? És valakinek a szemében az voltam, a hacsak egy pillanatra is. Valaki értékelt bennem valamit.
Most, hogy így elöntöttek az érzelmek, olyat tettem, amit higgadtan sosem tettem volna meg: kinyújtottam a nyakam és orrommal megérintettem Rayat hátát. Hogy mit akartam ezzel kifejezni? Talán a hálát, talán csak jól esett, hogy valaki mellettem van, köszönetet a szavaiért, hogy beszélget velem, hogy itt van velem. Hosszú másodpercekig trtottam ott a fejem, egyszer-kétszer mélyen beszívva az illatát, majd újra elnyúltam a földön.
- Egy ménesbe tartozunk, nem támadnak meg. De úgy tűnik, két barátom már kezd alakot ölteni... - motyogtam álomittas hangon. Szívesen beszélgettem volna még vele, szívesen megvártam volna Reyna visszatérését is, hogy még jobban megismerjem az életvidám kancát, de a fáradtságom menthetetlenül legyűrt. Márn em bírtam a szemeim nyitvatartani. Rayat testének melegétől és érintésétől a hátamon kísérve csúsztam bele az álmok világába, hogy a mai, hosszú és nyomasztó nap ellenére nyugodtan kialudjam magam. |
Nungal szavai kicsit keserűnek hangzottak.
- Tudod, Reyna mindig azért panaszkodik, mert a szőre miatt néha nem tudja rendesen végezni a dolgát, hiszen a szőre, amint rásüt a nap elárulja őt. Nekem meg… én mindig is kilógtam a sorból az előbb felsoroltak miatt. Én örülnék neki, ha olyan lehetne a bundám, mint neked. Szerintem nagyon szép vagy vele. - Reméltem ezzel legalább egy kicsit sikerül megnyugtatnom. Szögetütött a fejemben egy másik kérdés is.
- Jóban vagy a ménes többi tagjával? - Nem nagyon láttam más lovakkal, de biztos keresett valakit akivel tényleg jól kijönnek. Közelebb óvakodtam hozzá és újra az oldalára tettem a fejem. A jelenléte megnyugtatott, bár még mindig aggódtam Reynáért. ~ Nem kellett volna már visszajönnie? ~ Azonban tudtam, most nem tehetek semmit érte. ~ Ha gyorsan elalszol hamarabb láthatod a tesód. ~ Kathach is szorgalmazta már a lefekvést. |
Úgy véltem pegazusaimnak nincs szüksége rám, így szakítottam időt a gondolkozásra. Nem hittem, hogy a többi ménesvezérnek oka lenne elutasítania a feltételeimet a hírvivőket illetően, de sosem tudhatjuk, mit tesz a másik, főleg, hogy mostanság a legtöbb vezér új,még nem ismertem meg őket. Ami inkább aggasztott, az az volt, hogy mi lesz a népemmel amíg a Laynarvishoz látogatok. Persze azzal nyugtatgattam magam, hogy csodálatos véreim megoldják maguktól.
Volt még min gondolkoznom, de fáradt agyam nemhagyta hogy így tegyek. Tudtam, hogy közel az éj és mindanyiunknak aludni kell.
- Itt az idő, hogy mind kipihenjük magunkat - nem tűrtem az ellentmondást. Mindenkinek kell az energia. - Reyna vélhetően hamarosan visszatér... |
Felsóhajtottam. A szerető cslaád nem volt téma az én múltamban sajnos.
- Anyám többször hangoztatta, hogy többet várt tőlem. Én nem lettem olyna "Különelges", mint te vagy Reyna; nem csillogok a napfényben, mitn ag yémánt vagy nincsenek pompás arany jegyeim, nem vagyok gyönyörű. Csak egy sima, egyszerű, gesztenyepej ló szárnyakkal, egyszerű jegyekkel. Valószínűleg az is benne van a pakliban, hogy apám felhagyott am énestag léttel és beállt vándornak, hátrahagyva vemhesen anyámat. Ezt sosem tudta megemészteni.- kis szünetet tartottam - Nem gyűlölöm őt, azért megtanítottm indenre, amire tudott, amit tudnom kell. Csak épp szeretni nem tudott soha. De ezzel nem vagyok egyedül Semirayaban. Méretkérdésre visszatérve, valószínűleg azért szívügyünk ez a kérdés, nekünk, kancánknak, mert sokan alábecsülnek minket. Főleg a mének. Csak egy kicsi, tollas kanca vagyunk, semmi más. - eresztettem meg egy fáradt félmosolyt. Hányszor, de hányszor próbáltak am ének a puszta méretükkel megfélemlíteni azáltal, hogy fölém tornyosultak. Na, de nem kell ám engem félteni...
Hogy mi történt? Volt egy kis erőfitogtatás Zeth és lovai részéről, Reyna és én pedig jelentkeztünk ménesek közötti hírvivőknek. Kathach biztos mesél majd róla többet, még én sem tudom, hogy is fog pontosan működni ez a dolog. - ismételtem el korábbi mondandómat, amit Rayat nyilván nem fogott fel elsőre. Tudtam ,hogy még mindig nyaggatott a szeritne "normális" válaszért, hogym iért bámulom őt, de jelenleg nem volt már erőm újra nekifogni a váalsznak, így inkább nemes egyszerűséggel nem feleltem rá.
|
- Miért lennél teljes csalódás? - Kérdeztem miközben alaposan végig mértem. - Szerintem abszolút rendben vagy. -
Fáradtan sóhajtottam. ~ Sosem értettem ezt a problémát. Valószínűleg nem is fogom. Reyna is mindig ezzel szokott lepattintani magáról. Ugyan miért számít, hogy kisebb nálam? ~ Ebbe beletörődve válaszoltam neki.
- Aranyosabb vagy így. - ~ Mégis, miért akarnak akkorák lenni mint én? Fél fejjel magasabb vagyok, mint a legtöbb pegazus. Nem olyan jó, persze ezt Reyna sem akarta elhinni. ~
- Ugye tudod, hogy ez nem válasz a kérdésemre? - ~ Azért sem fogom békén hagyni, tiszteljen meg egy normális válasszal. Az egóm nem számít, egyszerűen csak szeretem tudni, mit gondolnak rólam más lovak. ~
- Ellenőriztem a ménest és meghallgattam a jelentéseket. A legtöbb harcos szerint túl nagy a csönd. Semmit és senkit nem láttak, pedig a gyűlések alkalmával mindig találkoznak egy két határsértővel. - ~ Szinte vihar előtti baljóslatú csend van. ~ - Miért, mi történt amíg nem voltam itt? - |
- Nekem? Legjobb tudomásom szerint nincs. Bár anyám, ha jól tudom, tervezz még csikót, miután én "teljes csalódás" lettem. - mondtam enyhén megvetően. Nem jöttünk ki jól anyámmal. Épp ezen méláztam el, mikor megéreztem Rayat orrát a fülemben, amitől meg kellett ráznom a fejem. - Mert nagyobb és erősebb vagy nála felteszem? Ez amolyan kanca-komplexus, mivel mi kicsik vagyunk, senki nem vesz minket komolyan. Különben is, mit legyeztetted velem a hiúságodat, hm? - csíptem felé íncselkedőn.- Inkább arról mesélj, hogym erre voltál. Volt a Gyűlésen egy-két pillanat, mikor igencsak elkélt volna a jelenléted - utaltam a feszültséggel teli percekre, amikor Reynával ketten néztünk szembe Zeth kis bandájával. |
- A testvéri szeretet fog vezetni! Tényleg neked van tesód? - ~ Remek, ha idáig még nem voltak benne biztosak, hogy idióta vagy, most már tudják. Így kell ezt csinálni. ~ - Bár holnap is van nap. A gyűlésen biztos ott lesz. -
- Szóval szimpatikusabb vagyok mint Solis. - Bár nem ő volt az első aki ezt mondta, úgy éreztem, titkol valamit. ~ Azt pedig úgy is kiszedem belőled! Beszélgessünk még! ~ Jó kedvű vigyor terült szét az arcomon. A fülébe suttogtam és kíváncsian vártam a reakcióját: - Pontosan miért is vagyok szimpatikusabb mint Solis? - Amúgy is kezdett már érdekelni a téma. Bár nem tartoztam az egóhajhász pegazusok közé, néha az enyémnek is jól jött némi istápolás. ~ Solis mint szemrevaló kanca, érdekes. Ezzel meg vajon mire gondolhatott? ~ |
- Nem hiszem, hogy bármi probléma lenne így a gyűlés közben, de azért rajta tartom majd a szemem azon a lovon. De ne aggódj Reyna miatt. Biztosra veszem, hogy most nem lesz probléma... - mondtam meggyőződéssel. Azután belehallgattam Nungal és Rayat beszélgetésébe és tizenöt év tapasztalat után már csak nevetni tudtam volna ezen az egészen. Csakhogy, Nungal "szídni" kezdte Solist, én pedig kissé elkomorodtam. De valahogy éreztem Nungal hangjából, hogy nem teljesen őszínte, így elsiklottam efelett. |
- Solis annyira nem szimpatikus mint te - nyögtem ki egy szuszra és csak utána esett le, mit is mondtam - Nem volt vele semmilyen összetűzésem, de ez az egész "én vagyok a szemrevaló kanca" stílus, ami néha feltör belőle nem igazán jön be.- mentettem, ami menthető. Bocsi Solis. Kathach szavait hallva felsóhajtottam. A mének annyira túldramatizálnak mindent. - És hogyan is akarod őt agyon rúgni pontosan, miközben eltévedve kóvályogsz a levegőben? - tettem fel a kérdésem enyhén mosolyogva. |
~ Jó sokat gondolkoztál. Ha valami bajod van velem nyögd ki! ~ - Solis is harcos, de őt sosem figyelted. - Azt hiszem kicsit zavarhatta, hogy rajta tartom a fejem. Úgy döntöttem ha sikerül valami elfogadható választ kinyögnie leveszem róla a buksim. ~ Addig így jártál, amúgy is örülj neki, hogy csodaszép fejemet a hátadon tartom! ~
Fájdalmas képpel néztem a vezéremre. - Kathach, úgysem találom meg. - Bármennyire is fájt az igazság, kénytelen voltam kimondani. - Ahogy magamat ismerem, úgy is eltévednék, nem akarok még több gondot okozni neki. Ha a Cornus mén bepróbálkozik bármivel, amivel árthat neki, AGYON RÚGOM!!! - ~ Ezt valószínűleg az egész környék hallhatta. Szereted magad kellemetlen helyzetbe hozni mi? ~ Úgy tippeltem arról a ménről beszélt, akit Reyna már első megjelenésemkor is erősen figyelt. ~ Reyna tud magára vigyázni, nem kellek mellé testőrnek. Ugye?! Kathach, végre sikerült megnyugodnom, ne csináld kérlek, mert megint elönt az ideg! ~ |
Reyna sietősen távozott amikor is testvére, Rayat beesett a barlangszájon. Biccentettem neki üdvözlésképp, s pegazusaim fecsegtek egyet magukba én pedig kinéztem a párkány felé. Kevés felhő gyűlt az égen, így nem hittem, hogy esni fog, és mikor Rayat feltette kérdését, egyszerűen megráztam a fejem.
Valami nem hagyott nyugódni, és nem hagyta, hogy gondolataim elterelődjenek a politika irányába. Reyna összetűzése a cornussal nem hagyott nyugódni. Habár Nungal azt vallotta, Reyna tud vigyázni magára nem hagyhattam annyiban ezt a dolgot.
- Igaz, Rayat, hogy a húgod tud vigyázni magára, de valamit tudnod kell. Miután távoztál, Reynának összetűzése akadt egy Cornus kémmel. Habár úgy tűnt megbékéltek... nem bíznák abban a ménben... félek, hogy forral valamit... |
Rayat mondhatni rám esett, én pedig ijedten hátrakaptam a fejem; Rayatot láthatóan nem zavarta, hogy egy viszonylag idegen kancát használ kispárnának. Majd felhozta, hogy állandóan bámulom.
- Mi? Én nem is... nem is szoktalak bámulni...- motyogtam magam elé és azt kívántam, bárcsak nyelne el a föld ott helyben - Egy napon majd szeretnék én is harcos lenni... mint te. - tettem hozzá valami elfogadható magyarázatfélét. |
~ Nungalnak igaza van. ~ Kellemetlenül éreztem magam a testvérem nélkül. Mindig együtt aludtunk, így hiányzott a közelsége. Visszamentem a barlangba és lefeküdtem Nungaltól nem messze. A lábaim még mindig fájtak egy kicsit a tóparton való hosszú ácsorgástól, így elkezdtem az oldalamon fekve “kapálózni” a lábaimmal. Nem vettem észre, hogy közben folyamatosan araszolok hátra, csak akkor amikor Nungalnak ütköztem.
- Hopsz. - Kaptam fel a fejem, majd visszatettem a marjára. Így roppant kényelmes volt, hiszen a nyakamat is megtudtam nyújtani egy kicsit. - Kényelmes vagy. - Motyogtam, miközben elengedtem magam. Persze figyeltem rá, hogy ne nagyon nehezedjek rá. - Amúgy miért szoktál bámulni? - Azóta foglalkoztatott ez a kérdés, mióta Reyna egyszer említette. Azt hittem csak viccel, de amikor már figyeltem rá észrevettem, hogy tényleg bámul engem Nungal. |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
