|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.23. 17:09 - |
*A Szövetség újabb állomása, aki érintett csatalkozhat (Laynarvis tagok főleg: Alou, Shade, Ragnarok, Zeth... és persze Azmo meg FenFen :D)* |
[26-7] [6-1]
| ALOU: Elégedetten biccentettem. - Rendben. Akkor, nehogy megöljenek, vigyázzatok a bőrötökre, a kereséshez pedig...pata és lábtörést! - mosolyogtam, majd elindultam a magam útjára. Nem tudtam merre megyek, csak csatangoltam egyet. Az unikornisszarvat elvitettem a farkasokkal, majd előhozzák ha a szükség kívánja. Szórakozottan elügettem a helyszínről. Hát akkor, irány előre!
/Alou el/ |
 - Találkozunk még. Amint megtudok valamit, jelentkezem - mondtam, Nekem is sietős volt már a dolog. A többiek szemében egyetértést láttam - Ne feledjétek: mostantól vigyázzatok a szátokra és a bőrötökre. És lehetőleg ne nagyon szervezzünk be mást. Nem jó, ha túl tág a kör,de Zeth-nek én még fentartanék egyh elyet. Egy ménesvezér is elkélhet. - tettem hozzá.
- Nos, ha nicns más, akkori deje menni. Lassan teljesen felkel an ap és nem lenne jó itt lenni, mikor megtalálják a barátunkat. - biccentettem feléjük, majd lassan elhátráltam. Vetettem még egy utolsó pillantást a tetemre, ahogy egy-két farkas még mindig falt belőle, majd elügettem. Ideje volt jobban megismerni a drágalátos öcsikémet.
/Fenrir el/ |
 Fenrir nem lazafacázott szépen elintézte a mént. Bár amennyire ezt szépnek lehet mondani. Fenrir-től nem vártam többet, jól sejtettem hogy egy "kegyelem" rugást még ad az áldozat számára, de mikor hallottam a koponya reccsenését és más undorító dolgokat kirázott a hideg. ~Gusztustalan. Tényleg ez van belül?~ Arcomon azonban nem látszódott semmiféle fintor.
-Nos. Ez is elintézve.-pillantottam rájuk elmosolyodva. -Egyéb óhaj-sóhaj? Lenne más dolgom is mára..-pillantottam fel az égre, majd újra rájuk. |
| ALOU: Fenrir nem bírta ki včrengzés nélkül. Muszáj volt még szétrecsegtetni a koponyáját, hogy "biztosra menjen". A farkasok elintézték volna...bár most is falták a friss zsákmányt. -Úgy vélem, most egy darabig ne menj lovak közé. Gyanút foghatnak a vérszag érezhetősége miatt. Az unikornis szarvval most mit tegyünk? Tűzzem fel a sörényembe vagy mi van?! - kérdeztem idegesen a farkastól -Mindegy, elrettentésre hasznát vehetjük. Nos, van még beszélnivalónk, vagy várunk még Laynarvis tagot? Mert ha nem neki kellene állnunk a "szemet-fület kinyitni" akciónak... - utaltam finoman a tervre. |
| Fenrir: Alou nem teketoriazott sokat, leadta a jelet a farkasoknak es azok jottek is. Ravetettek magukat a kivancsi unikornisra en pedig hatraugrottam, ne legyek utban. A lo es a farkasok elgurultak a tusajuk folyamán. Amikor a farkasok vegeztek, odaballagtam az áldozathoz, hogy megnezzem el-e meg. Egészen elképesztő, de meg pihegett valamennyire, bar másodpercek valasztottak el a halaltol. Biztosra akartam menni. Felagaskodtam, lenduletett vettem es mellső pataimmal egy hangos reccsenessel bezuztam a koponyáját. A teste egyet randult majd mozdulatlanná ernyedt. Vermocskos pataimat letöröltem a fűben, de a verszag egy darabig nem kopik le rólam. Visszaugettem a többiekhez.
- Bevegeztetett. Mar mindannyian benne vagyunk ebben es gondoskodnunk kell arrol, hogy a tobbiek ne találjanak rank. Ha megis rájönnek, mit tettünk es mit tervezünk tenni, kiirtanak minket. Remelem, ezzel mind tisztaban vagyunk. - mondtam sotet hangon. A Szovetsegunk új szintre lépett, a gyilkosság meg Seminarya rivalizáló menesei között is rendkivul szélsőséges volt. |
Fenrir és Alou teljesen beleélték magukat a játszmába, kissé elöntötte az agyukat az őrület. Nem akartam beleszólni tetteikbe, így türelmesen végignéztem az eseményeket. A kanca egy legyintéssel szólt oda a sötétben megbúvó fenevadaknak. Szemük megvillant az árnyak közt, majd szélszebesen nekirontottak a hatalmas ménnek. Nyugodt tekintettel és semmitmondó arccal, néztem végig, ahogy legurul a mén és a farkasok utána szaladnak. Lepillantottam a domb mélyére, majd végignéztem ahogy jóízűen széttépik a lovat.
-A vétek oly ügyetlen, ha remeg: romlástól félve, magát rontja meg.-pillantottam utána, majd lassan újra a két lóhoz fordultam. -Ő se fog már többet beszélni, főképp nem rólunk.-legyintettem farkammal egyet unottan.-Szép munka Alou. Kicsit erős, de nagyszerű.-mosolyodtam el elégedetten. |
| ALOU(folyt.): -Még most búcsúzzatok el tőle pár rúgással- majd barátomnak jelezten, hogy elintezhetik, csak egy ismertetőjelet hagyjanak meg belőle...elrettentésre...a falka nekiugrotta lónak. Élvezet volt nézni ahogy egy nemes cél felé újabb lépést tettünk. Tépték a lovat, aki hörgött, fetrengett kěnjában. A dombon gurult lefelé félholtan, a farkasok utána. A domb aljára tekintettem. Rengeteg seb, újabb harapások, csonttörések áldozata lett. Nem láttam hogy él-e még, vagy kiontották a életét, mindenesetre tudram hogy az utolsó falatig feltakarítják. Elégedettenléptem hátrébb. A barátom kissé "pirosan" baktatitt fel hozzánk, majd szájában hozta amit kértem. Az unikornis letört szarvát. Lentről morgások, hallatszottak. -Legyen ez figyelmeztetés a ménesekszánára. |
| ALOU: Mivel az unikornis csak nyögdécselt, meguntam a tétlenkedést. Felpillantottam a fák közé. Csodás véletlen, a farkasok itt vannak. Elgondplkodtam. Minek öljem meg én,.. - Hmm...ne az én lelkemen száradjon a lelke...ölettetni is tudom ..- vérszomjasab elvigyorodtam. Gyors mozdulattal ellöktem magam mellől, szatvammal picit megsebesítettem majd intettem kis pártfogpltjaimnak . -Vallani úgysem fog, őt is eltesszük láb alól ráadásul valakik jól is laknak vele...- kajánul mosolyogtam tovább, míg a farkasaim éhesen előugrottak a sötétből |
- Azt, hogy egyértelműen hazudik. Mit számít, mit hallott? Az is elég, hogy látott minket az csak a ráadás hogy hallott is ezt-azt. Innentől kezdve a dolog számomra el van döntve. - feleltem majd odasétáltam a mén feje mögé nem túl közel, nehogy a szarvával megpróbálhasson valami vicceset és elkezdtem kapálni a földet készen arra, hogy végezzek az ismeretlennel. - Ha valamit kérdezni akartok tőle, még most tegyétek meg, bár szerintem teljesen felesleges. |
-Nyugalom Alou. Először csak kiszedjük belőle azt amit tudni akarunk.-pillantottam széles vigyorral az unikornisra. -Nem hallottam semmit!-morgott vissza ránk, szinte úgy mondta mintha hátúlról rángatott volna ki minket.
-Gondolom ismered azt a mondást, hogy a hazug lovat hamarabb utolérik mint a sánta kutyát..Ám ha akarod nem muszáj pont sántának lenned, felőlem akar lehetsz vak is, egyre megy.-közelítettem felé erőteljes léptekkel és halál komoly tekintettel.
-Nincs agancsom ugyan, vagy esetleg erős szarvam, de az eszem mégiscsak élesebb bármelyiknél. Már öt méterre lehet hallani a szihálásodat és a gyors pulzusodat, egyértelmű hogy nem mondasz igazat.-járkálni kezdetm Alou és a kiszemelt között. -Mondom hogy nem hallottam semmit sem!-szólalt meg ismét enyhe mosollyal az arcán. ~Biztosan azt hiszi hogy nem vesszük észre, szánalmas~
-Oh, Alou ez remek ötlet, de gondoskodjanak róla hogy egy falat sem maradjon utána. Mit gondolsz Fenrir?-pillantottam rá a vörös-fekete ménre. |
| ALOU: Szóval csak egy egyszerű ló...akkor most tesztelhetem hogy az unikornisszarv mennyire kopik a szarvam élezésekor...vagy esetleg megtartsam szuvenírnek? Húzzunk sorsot -tanakodott bennem a kis hang. - Elnyomjam a torkát, vagy szúrjam át?Vaaagy próbálkozunk még a faggatással...? - kérdeztem tőlük, majd erősebben nyomtam a nyakának. -Valamit tennünk kell vele, nem ereszthetjük szélnek. Egész nap meg nem tudok itt ácsorogni amíg beszélgettek... - topogtam a lábammal türelmetlenül. Mondjuk régen használtam "fejdíszemet" ilyesmire, a Kútért akár 20-szor is igénylem hasonlókra szarvaim. Biztos hogy nem engedhetem el, mert (amilyen felelőtlennek és szabad szájúnak tűnik) még ha egy kicsivel is, de veszélyeztethetnénk a Szövetség teljes titkosságát. Ekkor eszembe jutott egy kegyelnesebb megoldás is arra hogy eltegyük láb alól, persze csak abban az esetben, ha hajlandó beszélni. Így is úgy is végzünk vele... Magamhoz intettem Azmodeust, majd a fülébe súgtam ötletem- Kegyelmesebb megoldásnak tartom azt, hogy esetleg elengedem és utánaküldöm a farkasfalkát. Persze csak abban az esetben ha hajlandó csiripelni... |
Visszanéztem Alou és az idegen ló párosára.
- Nos, ez esetben, azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha likvidáljuk ezt a lovat. Megölhetném mágiahasználattal, de az nem lenne szerencsés: bármelyik erre járó unikornis felismerné a mágia jeleit a tetemen és hamar ránk terelődne a gyanú. Puszta erővel kell elintéznünk - néztem vissza Azmora. Immár komoly döntéseket kell meghoznunk. Létrehoztuk a SZövetségünket, egyesítettük erőinket, mégha rövid ideig is a Kút vizének kedvéért. Nem hagyhatjuk veszni a lehetőséget és nem veszélyeztethetjük azt, hogy csírájában elfolytsák a ménesek a próbálkozásunkat. Ugyanis biztosan a nyomunkba erednének, ha tudnánk mire készülünk. Felkutatnának és megölnének, mert ők sem akarnak kockáztatni. Én pedign em vagyok hajlandó lemondani arról, ami az enyém; josszú évek kutatásával jutottam el idáig. Így ha meg kell ölnöm egy vagy több lvoat a célért, hát legyen. |
Először nem találtam jó ötletnek azt hogy Alou megverekedik egy nála még egyszer nagyobb ménnel, noha lelkesedése igen lenyűgöző volt. Ennek ellenére sikerült lenyomnia az idegent, még ha cak öt percre is. Hirtelen megcsapta az orromat valami kegyetlenen szag. Hangosan prüszköltem egyet, mert facsarta a légutamat. Leginkább mocsárgázra hasonított, de valahogy képtelen voltam felfogni hogy egy Örökvaló mit keresne egy ilyen helyen. Ahhoz meg túl tiszta volt a szőre hogy ezelőtt ott járhatott volna, úgy hogy nem lép bele valami undorító dologba. ~Lehet hogy gyógyító, ezért sokszor járhatott a mocsár mellett.~ Kétség sem fért bele hogy igazam van, így megpróbáltam minél hamarabb Alou és Fenrir tudomására adni. Közelebb lépkedtem Fenrir-hez, majd közvetlen mellette megálltam. -Csak egy egyszerű gyógyító.-súgtam oda neki, de tekintetem végig az idegenen és Aloun volt. -Így simán elintézhetnénk...hacsak be nem bizonyítja be hogy nem hallott semmit. Ám nem hiszem hogy bármi is kiszednhetnénk belőle.-folytattam Fernir-re nézve. |
Figyeltem, ahogy Alou és Azmodeus megoróbálja szóra bírni az idegen lovat, aki nem mutatkozott túl készségesnek - de leglaább képes volt beszélni. Furcsa szerzett volt, de láttam már nála furcsábbat is. Alou támadásba lendült, az idegen pedig hagyta, bár az erős rúgás után se volt hajlandó beszélni.
- Miféje ló vagy? - tettem fel egy újabb kérdést. Azmóról le lehetett olvasni, hogyha halandó lóról van szó, akkor nem fogja elhagyni élve az erdőt és támogattam az ötletét. Ha pedig Örökvaló, nos.... akkor még ki kell találnunk, mit tegyünk vele. Azmodeusra néztem - Mi a véleményed? - kérdeztem tőle. Ő több időt töltött el az Örökvalókkal, mint bármelyikünk, talán ránézésre is meg tudja mondani, ki ivott a Kútból és ki nem. |
| ALOU: Az idegen ló szavaitól felhúztam magam. Kíváncsi voltam, mit akar, a Szövetségről pedig remélem nem hallott semmit. - Utoljára kérdezzük, mit akarsz? - kérdeztem indulatosan, erňsen hangsúlyosan. A ló erre felvihogott. Megfontolatlan, hirteken döntésű ló lehetett... - Ugyan, én ugyan akkor beszélek, ha fagy! - itt elszajadt a cérna. Kapartam a földet, majd - Akkor jön a jégeső...- mondtam elmosolyodva majd nekirontottam. A váratlan mozdulatomtól ő is támadásba lendült. Fél szarvam volt egyetlen, de erős fegyverem, unikornisszarva fele akkora volt. Úgy rugdosott a levegőbe mint egy pár hónqpos kiscsikó. Erősen oldalba rúgtam;, oldalra billent. Mielőtt felkelhetett volna, szarvamat a torkához nyomtam. -Szóval, mi járatban erre? - kérdeztem vékony, hízelgő, gúnyolódó hangon. -Csiripel a kismadár? -... |
Szemem sarkából észrevettem hogy nem csak hárman vagyunk a buliban. Az idegen lassan előlépett a homályból majd egyenest mindekt kezdett vizslatni. ~Ha hallott azokról a dolgokról amikről mi most beszélnünk, akkor kénytelenek leszünk eltenni lábalól..Hacsak nem egy Örökvaló..Akkor talán még örülnék is neki.~Feltérképeztem az imét megjelent mént. Hosszú hullámos sörény, testén egyetlen egy karcolás sincs. Szemei éjfeketék, nem látni bennük tiszta tekintetet, homlokából pedig egy csavart szarv éktelenkedik.
-Mit akarsz?-jelentettem ki felé fodulva. Hangom nyugodt volt ugyan, de igen furdalt az a kérdés hogy hallgatózott-e, mert ha nem talán elengedem. A kérdésemre nem jött válasz. -Utoljára kérdezem, mi szándékod volt erre jönni?-emeltem fel fejemet, füleimet pedig nyakamra simítottam. Az idegen szája vigyorra húzódott. -Nem áll szándékomban elmondani.-nevetett fel gúnyosan. |
Először csak az egyik fülem csaptam a zaj irányába, de amikor Alou - aki nem sokkal utánam érkezett meg - felhívta rá a figyelmüünket, hogy Örökvaló érkezett, odanéztem.
- Mi is nagyjából erre jutottunk, már ami a Kutat illeti - feleltem Azmodeusnak, anélkül ,hogy ránéztem volna, mivel még mindig az idegen lovat figyeltem - A nagy kérdés jelenleg az, hogy ez példány itt vajon őrült-e vagy sem. - esetleg akar-e beutatni valami hátborzongató trükköt, mit tették velem korábban? - Márha ő tényleg Örökvaló. - tettem hozzá. HA halandó ló, akkor vele simán elbánuk, főleg hárman együtt. Amennyiben mégsem csak sima ló, lehetnek problémáink... |
| ALOU: Tehát az Örökvalóknak van értelmes példánya is...mily meglepő, tudtam hogy lehet velük beszélni. Legalábbis az egyik felével. Bizonyára tud még egyet s mást. De amit a farkasok jelentettek, nem hagy nyugodni. Hirtelen a fák mögül egy fehér valami villant elő. Az is lehet hogy egy szót értő halhatatlan ló. -Bocs hogy közbeszólok, de új Örökvaló van az erdőben... - majd a suhanó folt felé ntettem a fejemmel - úgy látszik vendégünk érkezett... |
~Egyenlőre ne túl sok infót mondj, Azmodeus. Ki tudja milyen szándékaik lehetnek.~
-Tudod, kinek mi a jó és mi a rossz.-válaszoltam Fenrir első mondatára, noha ezt egyáltalán nem kérdésnek szánta. -Tudtam hogy bevesztek, de ezt a szádból akartam hallani..-mosolyodtam el szintén. -Beszélek is.-egy pillanatnyi szünet után belevágtam.
-Mint láthatjátok furcsa lovak tűnnek fel a környéken, akik igen érdekes dolgokra képesek..A múlt hónapban én is találkoztam eggyel, és igen meglepődtem. Megváltoztak de nagyon is. Agresszívabbak lettek, és nem csak belsőre hanem külsőre is váltosztak. Mikor csikó voltam, akkoriban az Örökkévalók, könnyedén be tudtak illeszkedni a társadalomba, hisz semennyivel sem változtak meg amiatt hogy ittak a kútból. Rendben, akkor is volt bennük némi bolondság, de nem volt annyira erős mint most.-ebben a pillanatban megálltam.-Szerintem Seminarya igen nagy veszélyben van.-pillantottam rájuk komoly tekintettel.
-Ha számításaim nem csalnak, akkor a Kút újra megjelenkik, ezért bolondultak meg ezek a lovak, és ki tudja mire képesek. Lehet hogy mágiájuk az ötszörösére vagy tízszeresére nőtt, így jobb ha nem nagyon húzunk velük ujjat. Ám itt is vannak kivételek, mert mindt tudjuk mindenhol kell lennie. Néhány Örökkévaló még megtudja őrizni a józan eszét, Ilyen volt a mostoha anyám is. Ám sokukat elnyel az örök sötétség és hatalomvágy..-néha tényleg elgondolkodtam hogy biztos szereték-e Örökkévaló lenni, hisz megvan rá az esélye hogy elborul az elmém, de mindegy is, ezért merek kockáztatni.-Ha ezek a lovak egyre gyakrabban tűnnek fel, főképp egy helyen, van rá bizonyíték hogy a Kút is ott lesz valahol, azonban ebben nem vagyok biztos, csak egy elmélet.-na most már épp eleget jártattam a szám, ideje lesz meghalgatnom a véleményeket. Lehetséges hogy mondataim süket fülekre találtak, de ha ez számukra nem elég extra, akkor sajnálatos. |
Méregettem a pegazust magam előtt. Egyáltalán nem tetszett a hozzáállása, de kockázat nélkül nincs nyereség. Elvégre, előbb-utóbb úgyis egymásnak torkának fogunk esni.... Nagyot horkantva adtam meg magam.
- Jól van, ezen ne múljon. Így is elég sötét már a társaság... - eresztettem meg egy mosolyt - Üdv a Szövetségben, meg egyéb formális blabla. - vontam vállat. Alou-val nem kerítettünk nagy feneket ennek, nincs vértestvérség, különleges üdvözlési szertartás, eskütétel, csupán megegyeztünk. - Akkor most beszélj szépen - "itt a bizonyítás ideje, kedves barátom. Ezután majd csivitelek én is." |
[26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
