|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.29. 21:56 - |
Kathach -Reyna - Nungal
*Zárt játék* |
[38-19] [18-1]
 Próbáltam kizárni a tudatomból a Rayat által csapott zajt, de persze, nem sikerült. Viszotn a zaj akadályozott abban, hogy végre elaludjak. Ezzel együtt mondhatni, nem kerültem rózsás kedvembe.
- Nem tudom, de az időjárás felett amúgy sincs hatalmunk. Felhők nincsenek az égen, a csillagok tisztán ragyoknak. - feleltem, majd hallottam ,hogy Rayat újabb köveket ver le. Kinyitotam a szemeim és felemeltem a fejem - Ha ennyire aggódsz Reynáért, cska menj utána. De véleményem szerint már elég nagylány és szerintem lehet, hogy értékelne egy kis időt, amit magában eltölthet. Lehet, hogy egyedül akarja átgondolni a mai nap eseményeit. Szóval, mi lenne, ha inkább lefeküdnél te is és pihennél végre? - néztem a ménre. Értem én, hogy közel áll a testvéréhez, meg minden ,de ezt a műsort azért mégiscsak túlzásnak éreztem. Reyna felnőtt ló, meg tudja védeni magát. És ha nagy baj, akkor csak a levegőbe szökken, hisz a fenébe is pegazusok vagyunk! Tudunk repülni! |
Szárnyaimat összecsuktam és körbe-körbe kezdetem járkálni. Folyamatos a horizontot kémleltem, nem néztem sem az orrom elé, sem a lábam alá. Néha-néha nekimentem a kőfalnak, lesodorva pár követ, időnként majdnem orra estem, egyszóval jó nagy zajt csaptam. Ide-oda dobáltam a fejem, a fülemet pedig idegesen csaptam fel-le. Az esőfelhők kifejezetten nyugtalanítottak.
- Szerintetek lesz eső? - Fordultam a többiek felé. |
Hát ennyi, érdekfeszítő társaság voltál Nungal. Ismételten. Csalódottan néztem Rayat után. Végre lett volna lehetőségem barátkozni vele - első lépésként egy hosszú úton - erre felkel és itthagy. Hát, ez van. Talán jelnek szánták ezt nekem, hogy ne is reménykedjek? Lehet. Csakis előre nézz, ne hátra. Eszembe jutott a hírvivő poszt, amit ma vállaltam el és Kathach is áldását adta rá. Végre lehetőséget kaptam a bizonyításra. Reméltem, hogy izgalmas dolgokban vehetek részt és talán.... talán összefutok valakivel, akivel meg is találom a közös hangot, jutott eszembe, ahogy még egyszer a kint álló, szárnyait kitáró ménre pillantottam. Ekkortájt kezdtem érezni, hogym ennyire fáradt is vagyok valójában. Fáradt és éhes. De kizárt, hogy élelmet keressek, aludnom kell. Majd reggel repülök egy gyors kört reggeli után kutatva. Halkan nyihogtam egyet, mintegy csak magamnak, majd a földre tettem a fejem, egy kicsit jobban magam köré húztam a szárnyaim, hogy melegítsenek a hűvös éjszakában majd lehunytam a szemeim, hogy remélhetőleg aludjak egy jót. |
Alig tudtam figyelni a ménestársamra, mondani valója nem is jutott el a fülemig. Izmaim folyamatosan meg-megfeszültek, valahányszor Reynára gondoltam. Aggódtam érte, tekintetem szinte a barlang szájára tapadt. ~ Fenrirnek igaza volt. Nem kellett volna eljönnöm! ~ Úgy éreztem teljesen felemészt a várakozás. Idegesen kisétáltam a barlangból. Alaposan szemügyre vettem a tájat, megjegyezve minden apró részletét. ~ Később még fontos lehet. ~ Amikor már elegem lett a táj csodálásából, tétován kitártam a szárnyam. ~ Megkeressem? Ketten hamarabb végzünk. Ne légy bolond, már teljesen besötétedett, úgysem találod meg, hisz érti a dolgát. ~ Még nem reppentem föl, de egyre jobban viszketett a szárnyam. ~ A francba, olyan mehetnékem van! ~ |
- Eseménydús napunk volt, sokmindent hallottunk. És Reyna mindenképpen körül akart nézni, miután Kathach ide vezetett minket - feleltem a ménnek. - Akkor ez a történet is szépen beillik a többé közé. - kis szünet után halkan folytattam - Azt mondják az Örökvalók újra köztünk járnak. Zeht hátborzongató történetet mesélt. Sokan veszélyforrásnak látják őket. A Forsante ménes javasolta a ménesek közti hírvivők létrejöttét, akik kapcsolatot tartanak a többi ménes között, ha bármi hasonló történne. Reyna is és én is jelentkeztünk a feladatra. Kathach a Gyűlés után ellátogat Zeth-hez.- foglaltam össze az első nap eseményeit röviden. - Sokan a Kútról suttognak. - tettem hozzá. Felsóhajtottam. - Nem értek a politikához Rayat, de úgy érzem, sötét fellegek gyűlnek fölénk újra. - pillantottam ki a barlangból az éjszakai égre, amin már szikráztak a csillagok. Valahogy nyugodtabb voltam most, hogy egy harcos van mellettem. Tudtam ,hogy Reyna nem gyáva és magamat sem tartottam annak, de mi kétk icsi pegazusk anca voltunk. Viszont Rayat harcedzett, erős mén. Megnyugtató volt a közelsége. Persze, ehhez hozzáadódott abbéli örömöm is, hogy beszélgetett velem. |
Döbbenten néztem a testvérem után. ~ Mégis mi lehet ennyire sürgős neki? ~
- Történt vele valami amíg nem voltam itt? - Komolyan aggódtam érte.
~ Ne már Reyna, nem is olyan régen meséltem el, mit láttam. De mindegy. ~ Pár lépéssel beljebb mentem a barlangba, majd kényelmesen letelepedtem. Addig figyeltem a távozó testvéremet, amíg el nem tűnt, még mindig nem értettem mi van vele.
- Mind a ketten láttuk ugyanazt a mént. - Néztem Nungalra. - Csak egy kosszarva volt, a testét hegek borították, a tekintetében pedig téboly ült. - Nem volt kedvem bővebben kifejteni. - Én a Hitoma-hegység aljában találkoztam vele, amíg Reyna a Lyaconban látta. Lehet, hogy vándorol. - ~ Nekem nem tűnt gonosznak, egyszerűen csak zavarodottnak látszott. ~ - Bár, ha jobban belegondolok, olyan volt mintha keresne valamit. - ~ Persze, valószínűleg a Béke kútját. Habár amilyen alaposan megnézett, kereshetett akár egy lovat is. ~ |
Megértően bólogattam Kathach szavaira a Zeth-hez tett látogatását illetően. Igaza volt. Viszont az örökvalókről mondott története nyugtalanító hatással volt rám és kirázott a hideg. A fejemet megrázva próbáltam elhessegetni a lovak képét, bár érdekelt Reyna története is, aki azonban indulni készült, viszont nem maradtunk szárnyak hiányában: Rayat futott be. Reyna gyorsan üdvözölte a testvérét, majd elröppent a kezdődő éjszakába. Figyeltem Rayatot, ahogy beljebb lépett. Mégm indig megigéző látvány volt al ilásfekete színével és arany mintázatával. Normál esetben felálltam volna, hogy így üdvözöljem ,de nagyon fáradt voltam és nem is akartam túlontúl rajongó csikónak tánni, aki körbeugrálja a jóképű mént. Így fektemben ugyan, de üdvözöltem őt.
- Szervusz. Milyen félszarvút? - vágtam bele egyből a dolgok közepébe és néztem társamra nagy, barna szemekkel. |
- A hangok… és az árnyak. - borzongtam meg.
Amint megláttam a tesómat felugrottam és odaszaladtam hozzá.
- Meséld el nekik mit láttunk. Tudod, a félszarvút. - Rohantam el mellette, mint egy mérgezett egér. - Nekem most mennem kell leellenőrizni a környéket. Majd jövök! - Rayat felé tartottam és az orrához nyomtam egy pillanatra az orrom. - Köszi, szeretlek! - Már ugrottam is a levegőbe. Még magam se tudtam hova tartok, de siettem.
/Reyna el/ |
Ritkán repültem ennyire gyorsan, jobban szerettem kényelmes tempóban siklani. Máskor a tájban is szívesen gyönyörködtem, most azonban ez sem tudott érdekelni. Mire megláttam az Aroun-szirtet lihegtem, sőt rám is esteledett. ~ Nem ártana többet gyakorolni. Igencsak elpuhultam. ~ Rá kellett döbbennem, már távoztak a gyűlésről. Lassabb tempóra váltva siklottam a barlanghoz.
- Pfff, azt hittem sosem érek ide. - Kathach szavait sikerült elcsípnem. Még emésztettem a dolgokat. ~ Kathach a Laynarvis területén, gyaníthatólag egyedül. Biztonsági okokból történő kirándulás. Mi történt itt, az alatt az idő alatt, amit nem itt töltöttem? ~ |
 Nungal kérdése egyáltalán nem lepett meg, készségesen válaszoltam hát.
- Ez a dolog túl jut rajtam és azon a 15 éven amit itt töltöttem... Keveset tudok erről az egészről, de néhány dolgot igen... Mind ismeritek a mesét, pár hataloméhes ló ivott a kútból, és ők lettek az örökkévalók. Ezt most nem fejtem ki... úgyis ismeritek.
Pár hónapja kezdtük hallani a hangokat a hegyi barlangok felől. Hajnalban keltem fel a hangokra és midőn azok folytatódtak összehívtam néhány határőrt és tanácsost. Kirepültünk a hegyaljak felé, de a hangok megszűntek és abba maradtak arra az éjszakára. Mindig, a hét harmadik napján hallottuk a ló hangjait, de hamar abba maradt. Nem láttam, de tudva, hogy máshol ilyenek történnek, gyanakodom az örökké valókra.
Az örökké valók nagy veszélyt jelentenek, de legyőzhetők. Csak épp megőlni nem lehet őket.
Ez a téma addig terjed amennyit elmondtam a gyűlésen. A feltételeimet be kell tartaniuk a résztvevőknek és remélhetőleg meg is teszik. Ha nem az következményekkel jár majd.
Biztonsági okokból, ha egy héten belül nem tértek vissza, értetek megyünk. Nem akarom, hogy az olyanok, mint a Laynarvis tegyenek...valamit.... - nem lepődtem meg azon sem, hogy nem kifejezetten örül a látogatásomnak.
- Ezt a döntést meg kellett hoznom, és ez nem az én sorsomról szól. A Laynarvisra kell bíznom magam, habár nem ez a legbiztosabb támasz... Meg kell tudnom mindent ezekről a hallhatatlanokról. Nomeg, évtizedek óta nem járt Katopyris Laynarvis területen. Most végre ott lehetek.
És igen, rögtön oda indulok. Praktikusabb és nem hagyunk időt Zethnek a felkészülésre. |
Amikor Reyna említette, hogy ők isl áttak valamit Rayattal, hegyezni kezdtem a füleim.
- Elmeséled, hogy mit láttatok pontosan? - kérdeztem kíváncsian. Én magam semmi különössel nem találkoztam még és nagyon meglepődtem, hogy a többi ménest agjai is láttot ezt-azt. Ezután Kathach szólalt meg és kifejezetten készségesnek tűnt a kérdések megválaszolásában, amire végképp nem számítottam. Nem hagyhattam ki al ehetőséget a további kérdések feltevésére.
- Engem érdekelne, hogy te mit tudsz erről az örökkévaló lovakról.... - kezdtem óvatosan, miközben Kathach-ra pillantottam - Illetve az is érdekelne, hogy van-e valami terved a hírnökséggel kapcsolatban. Na meg persze továbbra sem hagy nyugodni a Zeth területére tervezett látogatásod. - adtam ennek is újra hangot, csak úgy mellékesen - És, hogy mikor szeretnél hozzájuk indulni. Rögtön a Gyűlés végeztével? - néztem fel a fölém tornyosuló vezérre. |
Reyna és Nungal egyeránt elaladt mellettem és elfoglalták a barlangot. Pár percig meredtem a sötétségbe magamhoz szorítva szárnyaimat, lesve a szírtet. Ilyen magasságban sűrűbb kissé a levegő így komótosan megszoktam a viszonyokat.
Levettem tekintetemet a tájról és véreim felé tekintettem.
Reynához fordultam aki hozzám szólott, és lassan átfuttatam magamban a lehetséges válaszokat.
- Menj, ha szeretnéd, de tudd, hogy nem kötelezlek. - Mosolyogtam rá. Túl sokra köteleztem már társaimat a mai napon, nem akarom elveszteni a bizalmukat. Azután Reyna felhívta a figyelmemet az időjárásra és erősen egyet értettem vele. Lassan besétáltam pompás barlangunkba s Nungal és Reyna előtt megálltam. Végig hallgattam a kanca kérdését és egy csöpnyi gondolkodás után válaszoltam. - Nem tudom, mit hoz a holnap, de vélhetőleg az örökké valók, és a hírnökség lesz a téma. - krákogtam kissé, hamarosan célszerű lett volna szomjomat oltanom. Minden esetre ez még váratott magára. - Holnap kiderül elfogadják-e a feltételeinket. Bár nem ígérhetem, hogy ekörül nem lesz összetűzés. Minden javaslatot és feltételt nem tudok elfogadni, ha azok átlépnek egy határt.
Gyors léptekkel kiügettem és belekortyoltam az édes vízbe. Torkomnak felüdülést okozott az ivás. Azután vissza sétáltam pegazusaim közé, amikor felmerült az örökkévalók kérdése. Kimeresztettem a szemeimet és tanakodtam egy kicsit magamban. - Bízok benne, hogy nincsenek a közelben. Bár egy hallhatatlant nehéz megállítani. Viszont, ők is sebezhetők, így érzik a fájdalmakat... Tehát... Nem legyőzhetetlenek. - sokat tűnődtem azon, vajon folytassam-e - Szeretnétek valamit tudni a mai nap elhangzottakról, vagy... vagy az örökkévalókról? |
Nungal mellém telepedett, én pedig letettem a fejem a barlang padlójára.
- Nagyon remélem, hogy igazad van. Nem szeretnék eggyel sem összefutni. A múltkor is találkoztam eggyel, a Lyacon-erdőségekben. A gyűlésen inkább nem hoztam fel, mert kísértetiesen hasonlított Altairra. - ~ Elég volt Reyna! Miért kapcsolatos vele minden második gondolatod? ~ Az Örökkévalók mindig is tabu témának számítottak. Nem lepett meg, hogy alig valamit hallott csak róluk.
- Én sem tudok túl sokat az Örökkévalókról. Nagyjából annyi, hogy ők azok a "szerencsés" lovak akik ittak a Béke kútjának vizéből. Ettől halhatatlanok lettek, ezért a ménesek száműzték őket. - ~ Tudod mit Nungal? Kapsz egyéni véleményt is. ~ - A bátyámmal sokat beszélgettünk erről. Ezekkel a lovakkal sosem kellemes élmény találkozni, ráadásul azok akikkel eddig találkoztunk igen nagy mennyiségű mágiát is sugároztak. Arra a következtetésre jutottunk, lehet a Béke kútja nem csak halhatatlanságot adott azoknak akik ittak belőle, hanem valami ennél sötétebbet is…. - ~ Hát igen, a másik nagy kérdés a ménesvezérek reakciója. Vajon az Alios és a Forsante beleegyezik? És Zeth? ~
- Ki tudja? Bár szerintem a többi ménes vezére is hasonló feltételeket állít, mint Kathach, úgyhogy problémásabb lesz. Mi még szerencsések is vagyunk, hisz nem kell minden ménes területére való belépésnél engedélyt kérnünk, elég csak átrepülnünk fölötte. - Fáradtan rámosolyogtam, annyira jól esett csak feküdni. ~ Azonban hamarosan indulnom kell. ~ |
Reyna mellé léptem és lefeküdtem mellé. Hihetetlenül jól esett végre lepihenni a hosszú nap után.
- Nem hinném. Túl sokan vagyunk ahhoz a környéken, hogy előjöjjenek. - tettem hozzá. Reméltem, hogy igazam van. Elgondolkodtam egy kicsit am ai nap történésein, majd Reynához fordultam. - Örökvalók.... pontosan mit is kell tudni róluk? Csikókoromban hallottam róluk egy-két rémisztő mesét, de mindig azt hittem, hogy ezek csak történetek. - hát, úgy tűnik, nagyon is valós veszélyt jelentenek, de mégis jó lenne tudni, hogy mi igaz és mi nem a rémmesékből. Másik kérdés is foglalkoztatott - Minden esetre komoly fenyegetésnek tűnnek, ha az unikornis kanca képes volt előállni a hírvívők ötletével.... amiből még mindig nem tudom, mi lesz. Nyilvánvalóan a többi ménes nem fog repesni az örömtől, mikor életbe lép ez az ötlet.... - ki tudja, meddig bírják ki am énesek ,hogy ne támadják meg az egyik hírvivőt. Sosem voltunk egymással túl toleránsak. |
Kathach egy olyan barlang felé vezetett minket, mely nem csak úgy a semmibe nyílt, volt neki nem is kicsi fedetlen előtere. ~ Tökéletes pegazus odú. ~ Itt nem zavarhatnak meg minket. Ácsorogtam kinn egy kicsit, várva, hogy a szárnyam befejezze a világítást. Már nem éreztem merevnek, sőt! ~ A mágia helyre tette. ~ Csak ekkor döbbentem rá milyen szomjas is vagyok. ~ Fél napja nem ittam semmit. ~ Okulva Nungal hibájából, a vízeséstől legtávolabbi ponton ittam. Bevonultam Nungal mellett, majd szembe vele lefeküdtem.
- Kathach, később körülnézek a környéken. - Bár fáradt voltam, teljesítenem kellett a kötelességemet. Ráadásul még csak a gondolattól is borsódzott a hátam, mely szerint esetleg összefuthatok egy Örökkévalóval, mára már bőven elég volt belőlük.
- Nem jöttök be? Mintha esőfelhők gyülekeznének a horizonton. - Még nem tudtam elindulni egy kicsit pihennem kellett. Addig is beszélgethetnénk. Úgy tűnt Nungal is erre várt.
- Kathach, holnap mi lesz az első lépésünk? - Tudni szerettem volna készüljek-e harcra. A szárnyam még mindig világított egy kicsit, pedig már nem használtam mágiát. ~ Ilyet csak az Örökkévalóak közelében tapasztaltam. ~ - Szerintetek lehetnek a közelben Örökkévalók? - |
Követtem Kathachot a szirt felé. Mikor megfelelő távolságba értem hozzá, lefékeztem, csapkodtam egyet-kettőt a szárnyaimmal, majd négy patára érkezve lehuppantam mellé. Láttam a barlangot magam előtt, óvatos léptekkel közelítettem meg, a nyakamat kissé előrenyújtva, a füleimet hegyezve, nagyokat szippantva a levegőből, de nem éreztem vagy hallottam semmit.
- Üres - jelentettem ki, majd immár nyugodtabban közelítettem a barlang felé. A lezúduló friss vízből jutott a szirt szélén lévő mélyedésbe is. Mivel állandóan ömlött bele a víz, friss volt a kis tócsa. Odaléptem mellé és kortyoltam egyet-kettőt belőle, de persze, mivel közel voltam a vízeséshez, az alaposan eláztatta az üstökömet és az orromba is jutott belőle. Prüszkölve, a fejemet rázva léptem el onnan. Nem érdekelt a dolog különösebben, habár kellemetlen volt, de legalább már szomjas nem voltam. Kíváncsian léptem be a barlangba. Száraz volt, meleg, tágas. Bőven megfelelő lesz éjszakára. Ugyan elcsigázott voltam, de a víz és a fejmosás eléggé felfrissített, így nem helyezkedtem el egyből az alváshoz, hanem érdeklődve hátranéztem Reynára, hogy eseteleg csatlakozik-e hozzám. |
Lassan csapkodtam szárnyaimmal, tudva, hogy Reyna és Nungal követni fognak. Enyhe szél kapott szárnyaimba és tépázta meg tollaimat miközben felfelé emelkedtem a szírtet kémlelve. Az igazat megvallva nem tudtam hova megyek, csak kerestem a megfelelő helyet. Egy magaslatotot és egy barlangot.
Hihetetlen szerencsém volt hát, amikor megláttam azt a helyet ami megfelelt az igényeimnek. A szírtet körülvevő hegyekből egy kisebb helyen víz zúdult lefele s mellette egy méretes barlang feküdt a kő falban egy kisebb kő terasszal. Egyenesen megcéloztam azt a helyet és nagyokat csapkodva az égen suhanva száltam rá a kőpatkára. Összehúztam szárnyaim és megfordultam a ködös fellegek felé várva hogy pegazusaim megérkezzenek. Még láttam az Auron szírtet és a rajta álló, apróra zsugorodott lovakat. Azokat, akik ellenséggé és barátokká válhattak, és ez csak rajtunk állt.... |
Kathach -Reyna - Nungal
*Zárt játék* |
[38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
