Témaindító hozzászólás
|
2015.10.31. 21:35 - |
Chaos+Seele
*Nyílt játék* |
[29-10] [9-1]
Épp a Forsantem énes felé vezető útomono trappoltam, amikor a szél az arcomba vágott, az orromba pedig ismerős illat kúszott. "Szóval Chaos nem ment Forsante területre..... nocska." mondtam magamban, majd bevetettem magam a fák közép. Épp idpben értem oda az öcsémhez, hogyl ássam, ahogy ledöf egy kígyót. Egy kancával volt, ép pa neve felől érdeklődött. "Csodás! Tönkre tehetem az idilli pillanatot." Kuncogva léptem ki a fák közül.
- Hát, ez roppant hősies volt Chaos. Csodálom a bátorságod, tényleg. Milyen kár, hogy varázsos létedre ilyen primitív módszerekhez folyamodsz, csakhogy lenyűgött egy ostoba kancát. - horkantottam megvetően - Na búcsúzz el tőle szépen; dolgunk van. - fúrtam élesen a tekintetemet az öcsém képébe. Nincs időm a hülyeségeire. Többet akartam tudni a terveiről meg róla és.... talán a szüleinkről is, semmint hogy egy kosszarvú kanca és Chaos fecsegését hallgassam. Ahogy ránéztem ak ancára azon tűnődtem, hogy mennyire más ő, mint Alou, akiből áradt a sötétség. Az sokkal inkább ak edvemre valóbb volt.... |
Nem lepődtem meg a kancán, látszik hogy erős természetű. Kicsit meglepett hogy orrát az enyémhez bökte, egyenesen a szemébe néztem közben. Hirtelen nem tudtam mit reagálni szavaira, a fejemben emésztettem szépen lassan amit mondott. ~ Igazad van, de ezt nem kötöm az orrodra nehogy elbízd magad! ~ Gúnyolódtam magamba a kancán, elmosolyodtam. Utolsó mondatára nem igazán figyeltem, éppen a mellette lévő bokrokon akadt meg a szemem, pontosabban az ott rejtőző kígyón. Gondoltam nem lenne jó vége ha a kanca hirtelen hátrálna és neki támadna könnyen, fejemmel és a nyakammal neki dőlve a kanca oldalának kicsit arrébb löktem, a kis barátom éppen támadott volna így éleset nyerítve a fejére ugrottam patámmal, majd szarvammal átdöftem. Felemeltem fejem és a kanca felé fordultam szarvamon a kígyóval. - Egyébként hogy hívnak? - Biccentettem oldalra kicsit fejem egy ,, köszönöm szépen,, kérés mosollyal. |
Meglehetsősen nem örült a piros jegyekkel kapcsolatos megszólásomra, de hát ez az igazság nem várhatja hogy hazudjak, nem? Mikor közelíteni kezdett felém hidegvérrel néztem piros szempárjába. Ahogy közelebb ért ,egy kört tett körülöttem. ~Tetszik amit látsz, mi?~gúnyolodtam hiúan. Szarvát hozzám emelte, biztosan megfélemlítés képp. ~Vicces hogy az unikornisok máris nagyra tarták magukat, csupán azért mert van némi varázserejük.~ Fejemet próbáltam vele egyszintben tartani, ami igen nehezen ment mert magasabb volt mint én. Ennek ellenére félelem nélkül eltoltam a szarvát magamtól, majd az orromat az orrához érintettem. -A démonok puszta kitalációk, melyekkel egymást ijesztik a lovak. Csupán egy alap sztori, azért hogy a rossznak legyen külön megfogalamazó neve.-húztam el fejemet gyorsan tőle. -A legrosszabb lóban is van némi kedvesség.-vigyorodtam el kekeckedve. |
Arcomra a nyugodtság helyett gonosz grimasz került a piros jegyek kiejtése közben, valamit tudhat rólunk a kanca. ~ Különösebben nem zavar.. Sőt jól esik. ~ Biztattam magam, fejemet kicsit lehajtva elindultam a kanca felé, tettem egy kört körülötte nem közel nehogy megijedjen. Habár így is éreztem egy kis félelmet felőle, megálltam mellette és fejemet magasra emelve hogy szarvammal ne sértsem meg arcához toltam de nem érintette. - Chaos vagyok, démon vagyok drágám nem vándor. Szabad mint egy kóbor démon! - Nevettem fel, kicsit őrültnek tűnhettem most a kanca szemébe. |
Látszólag megnyugodott a mén, mikor meglátta hogy nem vagyok örjöngő csődör. ~Azért tudok olyan lenni ha kell..~ Megjegyzésére elcsodálkoztam. Furcsa volt számomra hogy valaki kedves szavakat ejt nekem, de mitne mondjak el tudnám viselni.
-Köszönöm, a piros jegyek sem utolsóak.-pillantottam végig az idegenen. ~Kiderül majd hogy hasonlítasz-e a bátyjádra, vagy szögesen az ellentéte vagy.~Sugallt róla hogy kancavadász, de amíg hízeleg bármeddig elviselem. -Pontosan, én meg valahogy éreztem hogy találkozok egy unikornissal errefelé. Gondolom vándor vagy. Bár nem bánom hogy találkoztunk.-mikor megnyalta a száját kissé merádult a gyomrom. ~Mi van veled Renegade?~ |
Hallottam közeledni a hangokat, a száraz faágak és levelek ropogását a finom paták alatt. ~ Egy kanca? ~ Éreztem a levegővel szagát, nyugodtabban vártam így hogy tudom kanca. Fejemet kicsit megdőlve néztem oldalra a kék szempárba, alig vártam hogy elő bújjon és szemügyre vegyem. Erős izmos kanca, nem minden kancáról mondható ez el. - Elbűvölő szemek! - Nem tartottam magamba amit gondoltam, bókoljunk egy kicsit. ~ Kis szarvak csinosítják, hm. ~ Nyaltam meg szám szélét mint egy vad aki a zsákmányát figyeli, kedvesen rámosolyogtam. - Én sem hittem hogy egy szép Cornus kancához lesz szerencsém,ha jól sejtem Cornus. - Biccentettem neki. |
Villámgyorsan megérkeztem az érdőséghez, amibe gondolkodás nélkül bebaktattam. Ahogy beljebb értem, érezni kezdtem a levegőben kavargó mágiját, egy csipetni félelemmel keverve. ~Izgalmas.~ Agyamban egy pillanatra sem villant fel az a gondolat hogy félnem kellene-e, inkább a látvánnyal voltam elfoglalva. Néhol elszáradt fák és bokrok díszelegtek, és abba bele sem akartam gondolni hogy mik rejtőznek meg benne. A hangok is erősek voltak, leginkább a baglyok vészjosló huhogását lehetett a legjobban észrevenni. Lassú és halk léptekkel kémleltem a területet, mikor a szemem sarkából megpillantottam egy ló alakját. A piros jegyekről bárhonnan felismertem volna. ~Fenrir rokonság, mi?~vigyorodtam el. Soha sem hittem volna hogy találkozok valamelyik családtagjával, de igen felkeltették a figyelmemet tetteik után. Közelíteni kezdtem a mén felé ráérős léptekkel. A fák ismét tökéletes búvóhelyet adtak számomra, amibe teljesen beleolvadt a szőröm, egyedül csak kék szemeim világítottak. Átléptem az útba eső bokrokat, előlépve a sötétből.
-Nem hittem volna hogy találkozok valakivel, ezen a csodás helyen.-mosolyodtam el kissé gonosz tekintettel. A méntől természetesen megtartottam a tisztes távolságot, mivel nem tudtam hogy milyen természete van. Jobban végimérve a mént, egész vonzó volt, de számomra nem csak a külső számít. |
Lassan és fáradtan értem a semleges területre, a vándorok részére. Gondoltam Fenrir bátyámmal ráérek találkozni, úgy tűnt fontos dolga van. Megálltam és hátracsaptam füleimet, kihúztam magam hogy izomzatom jobban látszódjon, hangokat hallottam közeledni. ~ Talán egy ellenfél.. ~ Csillant meg szemem a gondolattól és gonosz mosollyal vártam a másikat.. |
Chaos+Seele
*Nyílt játék* |
[29-10] [9-1]
|