Témaindító hozzászólás
|
2015.12.30. 11:19 - |
Glaoux és Shinderon
* Nyílt játék * |
[26-7] [6-1]
Lassan lépkedtem: -Glaoux. - mondtam mereven. Nem bízhatok meg akárkiben...főleg akit nem ismerek... - Ugyanazt, amit te: magányt vagy eseményt...- a ló öregnek tűnt. Látszott hogy bölcs, de kiszámíthatatlan. Körbekémlrltem. Azért ez mégis csak a Lyacon...a sötét mágia hazája. Nehéz volt a levegő. Talán esőt hozott...vagy vért. Zörejt hallottam a bokrokból. Rögtön odaszegeztem a tekintetem. Közelebb sétáltam...majd bedugtam a fejem a sövénybe. -Helló. - szólaltam meg. Egy pegazus kanca volt mögötte. Grafitszürke színe volt, mintha már láttam volna. Csak nem voltam biztos benne...hihetetlen, én senkit, de senkit nem ismerek fel? Most ha kiderül hogy ő is Katopyris, komolyan mondom , nem tudom mit csinálok...! Rémes a memóriám... |
Az Örökkévalóval történt affér után elkísértem Nungalt egy viszonylag biztonságosnak mondható helyre, majd mivel erősködött, hogy kutyabaja, illetve túl éli egyedül is, megint a Lyacon felé vettem az utam. Tanulva az előző esetből, a levegőben szárnyalva szemlélődtem. Na jó, ez így nem teljesen igaz. A légörvényeken egyensúlyoztam és próbáltam nem nekiütközni egyetlen egy fának sem, amelyek valahogy mindig az utamba kerültek.
Végülis meguntam és kételyeim ellenére leszálltam. Halkan lopakodtam az erdő csöndjében és reménykedtem, én előbb hallom meg az esetleges ellenfelemet, mint ő engem. Az erdő ugyanolyan kísértetiesen csendes volt, mint mindig… vagy mégsem? Távolról mintha egy ló beszédét hallottam volna. Kémösztönöm feléledt és úgy lopakodtam, hogy még az árnyékom sem vett volna észre. Amikor eléggé közel értem szemrevételeztem az elém táruló látványt. Két ló állt egy kis famentes területen. Belopakodtam a hozzájuk legközelebbi bokorba és onnan figyeltem őket. A pegazust mintha már láttam volna a ménesben, de nem voltam benne biztos. A másik ló teljesen ismeretlen volt számomra. |
Ahogy álltam a kis dombon egy lovat pillantottam meg aki az én írányomba jött. Ki lehet ő? Még sosem láttam. Habozás nélkül odavágtattam hozzá, hogy üdvözöljem. -Üdv neked patás!- szólítottam meg és közben a szemébe néztem. - Én Shinderon vagyok.-mondtam megtörve a csendet. - Vajon mit kereshetsz egy ilyen sötét vidéken?- fordultam hozzá kérdően. Az erdő kezdett sötétedni és nem értetettem, hogy egy ilyen törékeny ló mit kerseshet itt. |
Lassú, ráérős tempóban siklottam a hírhedt Lyacon felé. Hajtott a kíváncsiság, hogy milyen lehet egy Örökvaló. Nesztelen repülésben folytattam utam, leereszkedtem a fák közé. Suttogó hangok hallatszottak mindenhonnan, valahol egy madár rikoltott fel a közelben, morgások, morajok visszhangoztak a magas lombkorona alatt. Csendes léptekkel haladtam az árnyékok mentén. Hallgatóztam. Dobogás. Csend. Elindultam a hang irányába. A bokrok mögül egy tisztást pillantottam meg. Rajta egy agancsos, szarvasféle lény állt. Ahogy közelebb merészkedtem a bozótos takarásában, egy ló alakja rajzolódott ki. Egy agancsos lóé. Csaknem Cornus? Nem, biztos nem mert ők nem merészkednek ilyen messzire. Valószínüleg vándor...de ki? |
Nem volt sietős a dolgom mégis vágtattam a Lyacon-erdőségek gyönyörű területén. Pár lépés után ügetésbe váltottam és egy kisebb dombot láttam meg. - Ha odamennék talán belátnám az egész területet. -mondtam és gyors, de tiszta léptekkel elindultam ügetésbe a kis domb fele. Egy-két lélpés után odaértem és felügettem rá. Az erdő sötét volt és hideg. -Akárcsak én!-törtem meg a csendet. Hosszú fekete farkam csak lelogott a földre. Az erdőben a sötétség uralkodik. -Itt ugyan rajtam kivűl nincs más ló.- mondtam suttogva és kémleltem az erdőt. |
Glaoux és Shinderon
* Nyílt játék * |
[26-7] [6-1]
|