|
Témaindító hozzászólás
|
2016.01.23. 16:20 - |
Light + Raes + O'mane
* Nyílt játék * |
[45-26] [25-6] [5-1]
 A mén, akit eddig szemmel tartottam felmászott egy dombra, majd feltételezem észrevett, és felágaskodott. Ezek után megindult ügetésben lefelé a dombról, de mint egy gőzmozdony. Kétségeim támadtakazzal kapcsolatban, hogy képes lesz-e megállni előttem. Viszonylag kevéssé szerettem volna, ha elgázol, így pár indát leparancsoltam eddigi nyughelyükről és a magas fű takarásában felé indítottam őket.
Hát ez sem lopakodásra született… Kijelentésével sikerült alaposan meglepnie. Még senki sem emelte ki azt a tulajdonságaim közül, hogy van szarvam. Szerepelt az eddigiekben a szarvam vége, illetve hát a rászáradt vér, az indák a hátamon, a sörényemben és a farkamban, de még sosem említették furcsa tulajdonságnak a szarvam puszta létezését.
- Mond csak, hol jártál eddigi életedben? Merthogy a Forsantéban biztos nem… Ott mindenki ilyennel rohangál. - Lengettem meg a szarvamat az orra előtt.
- Amúgy Light vagyok. - Tettetem még hozzá, szinte mellékesen. Mivel sikeresen megállt és nem tűnt fenyegetőnek sem, az indák visszamásztak a sörényembe. |
 -Végre felértem a dombra.- mondtam majd a hátam mögé néztem. A távolban egy ló alakját pillantottam meg. -Vajon kivel van dolgom? megfordultam és felágaskodtam, hogy jobban lássak. Pár percig a két hátsó lábamon álltam és figyeltem a távolból a lovat. Amikor leereszkedtem vissza négy lábra egy hatalmas dobbanás követte érkezésemet. Habozás nélkül felnyerítettem, és a ló felé ügettem, lefele a dombnak. Sánta ló létemre ez a meredek domba egy kicsit próbára tett, de ahogy leértem a dombról megálltam a ló elött olyan egy-két méterrel és megszólítottam. -Kihez van szerencsém?- horkantottam. -Az én nevem O'mane.- törtem meg a csendet. A másik lovon valami furcsát vettem észre. - Azta neked szarvad van! Ilyet sem lát manapság egy ló!-mondtam és közelebb léptem. A kis szarvas paci hozzám képest kisebb termetű volt, de hát úgy szól a mondás, hogy: ,, Kicsi a bors, de erős!" |
Senkit nem találtam otthon, legalábbis olyat nem akivel érdemi csevejt tudtam volna folytatni. Ezért úgy határoztam visszamegyek a Lyaconba. Az Eurayle-kőtengerből kényelmesen sétálva indultam a Lyacon felé. Egyáltalán nem siettem, nem hajtott a tatár. Átsétáltam az Abdullahon, ahol nagy meglepetésemre találtam egy kis patakot. Ez csodaszámba ment errefelé. Kellemes hűs vize volt, amely nagyon jól esett, bár nem voltam igazán szomjas, mégis mohón kortyoltam a vízből. Ezek után határozottan jobb kedvvel ügettem tovább az úticélom felé. Út közben végig Nungal döbbent feje lebegett a lelki szemeim előtt. Nem győztem nevetni. ~ Amúgy még akár jó ötlet is lehetne. ~
Szépen lassan a Shironra értem. A magas fűben inkább lépésben haladtam, így sokkal kevésbé fáradtam el. Amikor a távolban meghallottam a tompa dübörgést, először valami kósza viharra tippeltem volna. Ám amint közelebb ért sikerült lónak beazonosítanom a teremtményt. Szép nagy lónak. |
A térdemig érhetett a magas fű amikor Shiron- alföldjének határába értem. Vágtattam és lábaim alatt a föld csak dübörgött, mintha egy ménes közeledett volna. Pici sörényembe belekaptt a szél mely erősen fújt volna visszafele, ha nincs nagy és erős termetem. Nagy termetem ellenére gyors és fürge voltam. - Itt olyan furcsa. Még sohasem jártam erre.- mondtam amikor lasítottam és körülnéztem. Nem láttam egy lovat sem, pedig szemeim magasan ültek. ügetésben haladtam tovább. pár lépés után egy kisebb dombhoz értem, és nagy nehezen felügettem, de amikor felértem egy kicsit visszacsúsztam. de felpattantam és feltápázkodtam a dombra. Gyönyörű volt a látvány, melyet a táj nyújtott. |
Light + Raes + O'mane
* Nyílt játék * |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
