|
Dyami
Nem: csődör/mén
Kor: 8 év
Ménes: Katopyris
Rang: harcos
Kijátszó:
Külső tulajdonság
Alapszíne világosbarna, ami a lábai felé fokozatosan sötétedik, egészen feketébe lép át, a szárnyai irányába pedig fehérré fakul, majd hirtelen ismét sötétedni kezd. Sötét lábaitól elütnek ezüst színű patái. Az orrát szintén egy sötét folt díszíti. Fehér szemei körül egy hosszú, hasonló színű csík húzódik egészen az orráig. Ami a legjellegzetesebb rajta, az a két pár szárnya és az orrát ékesítő kis szarvacskák. A két pár szárnyát őseitől örökölte, büszke rájuk. Nekik köszönhetően remekül manőverezik a levegőben és sokáig ott tud maradni. Barna sörénye elől hosszabb, hullámos, hátul rövid, egyenes szálú. Testfelépítése izmos, főképp repüléshez és gyorsasághoz alkalmazkodtak izmai, de ennek ellenére nem annyira gyenge, mint ahogy gondolná a szemlélő - a sok évi edzés meghozta a gyümölcsét. Barna sörénye hátul rövid, elől hosszabb és hullámos. Farkát egy ezüstös színű szalag fogja össze.
Belső tulajdonság
Büszke jellem, nehezen ismeri el, ha hibázik. Szereti a pontosságot, remek terveket tud kieszelni, de harcosként a csatatéren is megállja a helyét. Kemény kiképzése jellemében is meglátszott, keményebb lett. Érzései remekül leplezi, a sértések többsége lepereg róla, ám lobbanékony is tud lenni néhanapján, amikor előtör még a régi éne, az a Dyami, aki még a Scurral való edzés előtt volt. A régi éne érzelmi palettája sokkal sokszínűbb, de mára az esetek többségében egykedvű és kissé távolságtartó, de ennek ellenére ha szimpatikus számára a társaság, akkor el lehet vele beszélgetni - csupán nem kezel egyhamar barátként másokat és viszonylag kevés személyes dolgot oszt meg magáról. Lassan, de biztosan - leginkább ez mondható az ismerkedési szokásaira. Idegenekkel, legfőképpen ménesen kívül lovakkal bizalmatlan. Jobban szereti maga intézni a dolgokat, eddig még senkiben sem bízott meg annyira, hogy pl. az életét rá merje bízni, de annál kisebb dolgokat sem szívesen bíz másokra, ha ő is elvégezheti. Ilyen közel talán sose fog senkit sem engedni magához. Talán a régi Dyami. De azt a lovat majdnem teljesen kiirtotta belőle Scur kegyetlensége, csupán pár apró szikra maradt abból a temperamentumos, élettel teli fiatal ménből. Ma már leginkább csak harc, verekedés közben lesz önmaga, akkor szabadul fel igazán, ha egy nagyobb löket adrenalint kap.
Testvérek: Mana (húga, igényelt)
Egyéb rokonok: nincsenek
Előtörténet
Szülei mindketten harcosok voltak. Már kiskorában eldöntötte, hogy ő is a nyomdokaikba lép és harcos lesz. Sajnos korán elvesztette őket, de a haláluk után csak még erősebbé vált a késztetés, hogy tovább vigye szülei rangját. Ekkortájt már majdnem két éves volt, még alig kezdődött el a kiképzése. Egy harcos rangú lóhoz került, Scurhoz, aki folytatta a fiatal mén képzését. Dyami választotta ki őt. Nem fűzték hozzá rokoni szálak, ám a Scur hírhedt harcos volt. Keringett róla pár rossz hír, főleg kegyetlensége miatt. Nem kevés negatív tulajdonsággal rendelkezett, ám a képzettsége és képességi vitathatatlanok voltak, igen erős harcos volt. Mikor hozzá került szétszakadt a testvérétől, aki viszont a tanácsadó rangú nagynénjükhöz került. Már ekkor megpecsételődött a csikók sorsa, akik felhasználva a tanítóik tudását, a helyükre léptek. Rengeteget gyakorolt és edzett, hogy megerősödjön. Azt akarta, hogy méltó utódja legyen a szüleinek, hogy büszkék lehessenek rá, bárhol is vannak. Gyakran gondolt arra, hogy mi lenne, ha még vele lennének... ha az apja taníthatta volna mindarra, amire a kiképzője... Igen, kiképzője. Amikor Dyami megkérte a mént, hogy vegye a szárnyai alá, az komolyan vette a feladatot és vaspatákkal bánt vele. A módszerei gyakran kegyetlenek voltak, mint ő maga, viszont Dyami gyorsan fejlődött velük, ezért mellette maradt és tűrte a szenvedést, ami a képzéssel járt. Ezekről a módszerekről senki sem tud, nem árulta el senkinek sem - hisz, ha valaki megtudta volna, valószínűleg nem hagyták volna, hogy Scur nevelje tovább őt. 6 éves körül lehetett, amikor Scur elhunyt. Addigra már minden tudását átadta neki a mén. Húgával való kapcsolata már akkor elkezdett halványulni, amikor szétváltak útjaik. Az időszak, amikor a ménes vezér nélkül maradt és egyműst ölték a pegazusok, csak rontott a kapcsolatukon. Harcosként természetesen ő is küzdött Egy este felkereste őt az egyik volt tanácsos, beszélni akart vele a leendő vezérről. A tanácsadó jól bánt a szavakkal, sikerült meggyőznie őt, hogy a ménes érdekében végezniük kell a Manaval a hegyekbe visszavonult pegazusokkal. Dyaminak sokat jelent a ménes, bízott a bölcs ló szavaiban, nem gondolta, hogy az nem mond igazat, ezért másnap a támadó csapattal tartott. Majdnem saját húgával is végzett, ám még időben a kanca segítségére siettek, úgy nem sikerült végeznie vele. Később rájött, hogy a tanácsadó átverte, de nem tudta megbosszulni rajta, ugyanis a mén addigra meghalt. Ezt a hibáját még magának is alig ismeri el, nemhogy másoknak.
Képek
 
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
