Morpheus különleges személyiség. Alapból csendes, nyugodt ló, akinek jelenlétét általában nem is regisztrálják, csupán amikor megszólal. Szinte lehetetlen felmérgelni, ha mégis mérges, akkor is csupán áll és bámul a másikra hihetetlenül kék szemeivel. Viselkedése igen rideg más lovakkal, szavai megfontoltak, néha némi gúnnyal fűszerezve. Nagyon határozott és makacs, kizárólag az elvei szerint él, nem hagyja magát mások által befolyásolni. Mindig azt teszi, amit helyesnek vél, illetve, amit az ösztönei diktálnak neki. Nem barátkozós típus, nem kifejezetten a bizalmatlanság miatt, inkább azért, mert jól el van magában. Morpheus ugyanis az álmainak él. Egészen kis kora óta gyakran megálmodja a jövőt, illetve annak történéseit, képekben, vagy akár egy-egy jövőben történő beszélgetés foszlányát is. Az álmai homályosak, ő pedig sok időt tölt az elemzésükkel. Magányos harcos, szinte soha nem avat be másokat az álmaiba, sőt ha lehet elkerüli még ménestársait is. Hivatalosan Katopyris tag, de ez nem igazán nyilvánul meg semmiben, ugyanis nem érdekli a ménes, Kathachot pedig nem ismeri el vezérének. Sosem volt harcias, de ha a szükség úgy hozza, kemény és elszánt ellenfél. Nem fél kifejezetten semmitől, bár nem szereti, ha sok ló van körülötte olyankor feszült lesz.

A Katopyris ménesben született két teljesen átlagos tag csikójaként. Szüleinek sosem voltak fontos feladatai, ellenben mindig a ménes nagyságát hangoztatták, amelybe a csikójuk hamar beleunt. Morpheus mindig is magányos farkas volt, már kicsiként is inkább a Katopyris eldugottabb területein bóklászott, semmint, hogy más lovakkal barátkozzon. Ugyan szülei igyekeztek tisztességes és jóravaló lovat nevelni belőle, ám ezt ő eléggé megnehezítette. Mindig csak és kizárólag azt volt hajlandó megtanulni, ami érdekelte. Ezt az enyhén veszekedős állapotot szülei nem sokkal későbbi halála szakította meg. Ők a Katopyris belháborújában veszítették az életüket. Ebbe Morpheus is kénytelen volt beszállni, ugyanis nem volt olyan hely, ami biztonságosnak lett volna mondható. Senkit nem volt kedve támogatni, így a semleges lovak közé állt. Nehezére esett elfogadni, hogy kénytelen Mana parancsait követni, de néhány csata után beleszokott a dologba. A harctéren sokat fejlődött és kivételesen jóképességű harcos lett belőle. Fizikumát azóta is igyekszik tartani. Álmai egészen kicsi kora óta folyamatosan jelen vannak az életében. Az első említésre méltó álmában csupán egy almafa pontos helyét látta meg, ekkor kezdett ráébredni különleges képességére. Álmai aztán megsokszorozódtak, s egy idő után már csupán azok irányították az életét. Mindig is vad örömöt érzett, ha kutathatott az álmai után. Gyakran került veszélyes helyzetekbe, legtöbbször a Katopyris területein kívül. Megtanult hangtalanul lopakodni és türelmesen várni. Akár kém is lehetett volna belőle, de ő nem akart semmilyen méneshez láncoló feladatot elvállalni. Szülei ráadásul nem hittek neki, a ménes többi tagját pedig messzire elkerülte, így hozzászokott a magány állandó nyugalmas csendjéhez. Na jó, talán mégis érdekli egy kicsit a többi ló. Segít azoknak akik szerepelnek az álmaiban, így mentette meg Mana életét is.