Új bejegyzés Frissítés

2016.04.17. 16:18 Nin

Név: Rofocale (eredet: Lucifer másik neve /démoni név/)   Nem: csődör Kor: 13 év Ménes: - Rang: - Külső tulajdonság: Átlagos unikornis ló, két fekete szarvval. Szőre matt fekete, akárcsak sörénye és farka. Amikor mágiát használ akkor szemei narancssárgán izzanak, egyébként sötétbarna színűek. Két mellső lábát páncél fedi. Ez múltjából adódik, de lényeg, hogy büszkén hordja még nehéz napokon is. Ezek a vasak gyakran megvédik a támadásoktól a lábait, valamint stabilan tartják, ellenben nehezítik hosszú távon a galoppozást. Önmagában is erős mén és jó harcos, hisz fiatal és ereje tejében van, de ezekkel a lábakkal fájdalmas lehet odasuhintani. Persze a páncélzat eltávolítható, de nem érdemes, mert akkor csak Rofocale erejét növeljük, ugyanis ezek a páncélzat egyben börtön számára. Fizikailag segítik a harcban, ám a mágiáját gyengítik. Ha megszabadítják tőle képes megidézni egy főnixet, mely figyelemre méltó erővel bír. Persze mindezt a saját gyengítése kíséri, mely halálos is lehet! Viszont vigyázni kell vele, mert úgy nem halhat meg, hogy a lábain vannak a vasak. Haldoklása közben magától hullanak le a páncélok, és még ekkor is képes meg idézni a főnixet, csak ebbe már belehal és a főnix elszabadul ami veszélyesebb, mintha akkor szabadulna el, amikor Rof még él és irányítani tudja. Belső tulajdonság: Rofocale erőssége a mágián belül a tűz. Szerinte ez az "anyag" mindenre képes. Ugyanúgy jelképe lehet a fájdalomnak, mint a forró szerelemnek. Általában mindig a tűz erejét használja céljai megvalósítására, de képes eltanulni egyéb varázslatokat is. "A tűz az ördög mérge, amit a földre vetett." Rofocale pedig úgy gondolja, hogy ő ördögi leszármazott. Ebből adódnak személyisége sötét foltjai: beképzelt, sokat hisz magáról. Nem bolond, tudja, hogy ló, de álomvilágban él, melyben ő a legerősebb, s ebből a világból ritkán tud kiszakadni. Undorító egy teremtés! Eléggé harcias, de nem vérszomjas. Hamar felkapja a vizet, hiszen forrófejű, s ilyenkor nem rest életét kockáztatni. Közeli barátai nincsenek, mert senkihez nem képes kötődni, előbb-utóbb mindenkit megbánt, s aztán egyedül marad. Nagyravágyó és ambiciózus, emellett makacs és önző. Nincs megfelelően szocializálódva: azaz képtelen másokkal szervezett ménesben élni. Sosem akarta elfogadni, hogy mások magasabb rangban vannak nála. Úgy tűnhet, hogy vén remeteként él magányosan, de nem így van. Bár ő nem szívesen látott személy, ő igenis szívesen találkozik másokkal. Kancákra rámenős, néha agresszív is tud lenni, de nem kitrató eléggé ilyen ügyben. Más csődörökkel eleinte türelmes, de igyekszik éreztetni velük erejét, s ha elnyomást érez cselekszik. Sosem tanul a hibáiból és nem hallgat másokra. Viszont ha "letörik szarvát" akkor -bár nem hunyászkodik meg- visszafogottan viselkedik és akár együttműködővé is válhat ( a közös cél érdekében). De mindenek előtt fő eszméje a lázadás!   Testvérek: öccse (igényelhető-10 éves) Egyéb rokonok: - Előtörténet: Rofocale szülei mindketten unikornisok voltak. Anyja almásderes, míg apja teljesen fekete, akárcsak fiai. A Laynarvis ménesbe születtek, Rof három éves volt öccse érkezésekor. Nem igazán tudtak sokat játszani, mert Rofocale-t hamarosan száműzték. Eleinte olyan aranyos és persze rosszcsont kiscsikó volt, hogy felnőtt korára ennek ellenkezőjévé vált. Szülei egyszerű tagok voltak, általános elvárásokkal. Csikójukból sem kívántak harcost nevelni, mégis az lett, köszönhetően a ménesnek. Rossz szokását: hogy nála kisebbeknek ment neki, sőt a felnőtteknek is beszólt, próbálták kinevelni belőle szülei, de figyelmük csakhamar az érkező kistesóra irányult. Így Rof-ot könnyedén elcsalták a határőrök, akik bár nem képzett harcosok, tudnak pár jó fogást. Felismerték benne a tehetséget és természetesen kiváló őrnek képezték..volna, de Rof többre vágyott! Gyakran belekötött a tanácsadók munkájába, hátráltatott különféle akciókat is. Egyszóval a ménes ellen dolgozott, és nem sikerült elnyomni, bármennyire is fiatal volt. Négy évesen sikeresen száműzték őt, s így vált vándorrá. Azóta nem is akart máshová csatlakozni, nagyon élvezi a függetlenséget! A lábán található páncéloknak különös története van. Mikor vándorrá lett, még nem volt erősen agresszív és beképzelt, és nem is tudta mivel jár a mágiagyakorlás. Időnként kisebb csetepatékba keveredett, mint a legtöbb mén, de különösképp a csatákat követően mindig egy holló jelent meg előtte. Nem tudni miért találta meg mindig őt a holló, de Rofot nagyon zavarta a jelenléte. Hat évesen fogta magát és dühösen odapörkölt neki. A madár tűzre kapott és égő szárnyakkal emelkedett a magasba, végül kigyulladt egész teste. Rofocale lentről csodálta a történést, esze ágában sem volt meghátrálni. A madár fokozatosan átalakult egy csodálatos főnixé, majd elhalványodva eltűnt. Rofocale "vállat vonva" odébbállt...volna! Nem sejtette, hogy mit tett, amikor meggyújtotta a madár egyik tollacskáját. A főnix egy villámlás közepette jelent meg az égen, s a villámlással együtt csattantak Rofocale lábán a vasak. A madár eltűnt, de egy tollat hagyott maga után, mely lassacskán hullott alá. A mén nehezen bicegett oda, de aztán lehajolt hozzá. Egy írás volt rajta: " Börtönöd vagyok, de megmentőd leszek! " aztán hamuvá lett a sárga toll. Rofocale érteni vélte a mondanivalót, csak épp nem tudta mitévő legyen. Sokáig tényleg óriási hátráltató eszköz volt a páncélzat, de egy év után felismerte az előnyét, s mára panaszkodás nélkül hordja.  További képek: -

2016.04.15. 23:46 Rebeca

Sziasztok! Hoztam egy pacit!  Név: Fisya Croomon (Forsy) Nem: kanca Kor: 5 év  Ménes: Laynarvis Rang: tag Külső tulajdonság: Általában észre se lehet venni mivel szürke szinével beleolvad a környezetébe. Ebben az is segíti hogy igen alacsony.Csűdjétől fekete a lába még a patája is  így az alnövényzetben nem tűnik ki. Legyes szürke ami csak kicsit látszik ki a tájból ám a ló azt hiszi árnyék. Sörénye és farka szintén fekete és ha épp repül (mint általában) lobog a szélben mivel az átlagosnál hosszabbak. Egyedül nagy szárnyai feltűnőek és a szeme ami (ha nem takarja el nagy üstöke) óceán kék.   Belső tulajdonság: E szürke kanca  minden teremtményt megsajnál (és szívesen lenne gyógyító csak nem így hozta a sors) csak épp nem mutatja ki. Inkább kerüli a társoságot és repked minden felé minthogy barátkozzon. Egy szóval félénk típus és széttudja magát izgulni mindenen. Ha valami hirtelen jön (pl. mókus) azonnal megijed és vagy elvágtázik vagy elrepül. Elég paranoiás de ha megnyugszik igencsak barátságos tud lenni. Ha valaki kitartó valamiben akkor elnyeri Forsy tetszését s akár barátok is lehetnek (nagyon ritka eset). Nagy természetbarát, ha valaki támad vagy meghajol elötte vagy elmenekül.   Testvérek: Van egy bátyja Silas (igényelhető) kép mindegy Egyéb rokonok: Elvesztek Előtörténet: Nemépp a legkönnyebb szülők nélkül felnőni márpedig Forsynak és Silasnak jócskán kijutott belőle! Már nem is emlékszik milyenek voltak csak arra hogy történt..... Kicsi csikó volt még Forsy mikor szülei ittak a KÚTból ami miatt száműzték őket. A számüzetés borzalom volt Forsy csak arra emlékszik hogy egy nagy durranás majd lovak százai vették őket körbe és vágtáztak körülöttük hatalmas port kavarva. Majd egy fekete csődör kivált s felrótta szüleinek vádjukat majd mikor végzett elkezdték őket harapva  kergetni, és persze a kicsi csikó nem bírta az iramot s lemaradt. Szerencséjére a lovak a csikón könyörültek és kikerülték. Egy fél napig tartott mire bátyja rátalált s hozott magával egy gyógyítót aki idejében megtudta menteni. Azóta felnéz a gyógyítókra. Silassal mindig együtt küzdöttek meg a természet erőivel s a kegyetlenséggel amit a többi csikó mutatott feléjük. Mivel a Laynarvis ménesbe születtek ott maradhattak. Silassal még mindig szoros a kapcsolata de a mén elkezdett kancák után nézni......................(talán neki is kéne csak túl félénk).

2016.04.05. 20:52 Ivory

Kis változtatást eszközöltem again..   Név: Ash (ménesben így nevezik, de valódi nevét senki sem tudja) Nem: Mén Kor: 7 év Ménes: Cornus Rang: Alárendelt Külső tulajdonság: Ash az átlagnál magasabb ló, de nem egy hústorony, nem mondható tipikus harcos alkatnak. Ugyan fel tudja venni a versenyt másokkal, mert az átlagnál nem nyeglébb, de inkább csellel, és gyors, fürge mozgásával igyekszik túljárni ellenfelei eszén. Alkatbéli hiányosságain még segít hatalmasra nőtt fakóbarna agancsa, melyet könnyedén más húsába márt. Alapszíne törtfehér, melyen megszámlálhatatlan apró, kissé eltérő kontrasztú kék foltocska található. Feltűnő jegye a pofáját borító vörös "maszk", és a szemeiből kiinduló, szintén vörös színű csíkok. Szeme korom fekete, melyet nehéz elkülöníteni a környező mintától. Sörénye és farka piszkos fehér, és meglehetősen rövid.  Belső tulajdonság: Kiismerhetetlen. Nehéz is róla más konkrétat írni, hiszen minden helyzetben másik arcát mutatja. Hol kedves és nyájas, hol kegyetlen és nemtörődöm. Nagyon jól játsza a szerepét, bármi is legyen az, sosem zökken ki belőle, rendkívül hitelesen tudja előadni magát. Szemrebbenés nélkül hazudik, bárkinek bármit. Ritkán látni bárhol is, rejtőzködő életmódot folytat. Mindig máshol tűnik fel, más személyiséggel, annak érdekében, hogy információkat szerezzen. Ugyan van egy mélyen elrejtett, igazi személyisége, de ahhoz nagy türelem és kitartást kell, hogy valaki előhozza, és megismerkedhessen vele. Ezért is nehéz eldönteni, hogy mikor hazudik, és játsza a szerepét és mikor nem. Még ő sem igazán tudja, hogy melyik igazi valója: A kedves, és életvidám Ash, vagy ennek démoni mása.   Testvérek:  2 fiatalabb testvére volt, meghaltak Egyéb rokonok: akiket ismert, azok mind halottak Előtörténet: Ash vándorok első gyermekeként született. Szülei szintén agancsos lovak voltak, akik valamikor, régen a Cornus méneshez tartoztak. Ez még ekkortájt volt így, mikor Deviltear elődje volt uralmon a ménesben. Szüleiben már a vezetőségváltás alatt ért a gondolat, hogy elhagyják a Cornust, de az egykori ménesvezér halála után döntötték ezt el véglegesen. Elvonultak a világ elől, és szabadon éltek, és életet adtak 3 csikónak. Elsőként Ash érkezett, majd a két fiatalabb testvér, egy kanca és egy mén (ikrek). A családi béke felrúgója azonban pont az idősebbig testvér lett, kinek pártfogásába kellett volna venni testvéreit. Szülei elhanyagolták őt, mivel nem találták kedvükre valónak. Ugyanis csikó korában nagyon nyegle volt, és már akkor jelentkeztek nála a személyiségbeli zavarok is. Ash körülbelül 2 éves lehett, mikor megszületet két kistestvére, kiket viszont pátyolgattak, és minden széltől óvtak. Anyja a kislányt vette jobban magához, és tanította a gyógyításra, míg apja inkább a fiatalabb fiúval foglalkozott, hogy ugyanolyan erős harcos váljon belőle, mint amilyen ő volt hajdanán. Ash pedig méginkább háttérbe szorult, őrülete elhatalmasodott, viszont még nem nőtt fel eléggé, hogy saját útját járja... főleg nem szellemileg. Ragaszkodott volna szüleihez, de ők ellökték maguktól, és azt mondták neki: "Fiam, lassan a saját lábadra kell, hogy állj!" Sosem volt igazán szerettel teljes gyerekkora így nem tudott továbblépni. A gonosz szellemek pedig látták gyengeségét. Nem haboztak, és megpróbálták irányításuk alá vonni Ash elméjét, amit kezdetben ugyan nem tudtak teljesen irányítani, de nem is kellett. Ash amúgyis fertőzött elméjének csak kezdőlökés kellett... Pár hétig teljesen normálisan viselkedett. Kedves volt, kiegyensúlyozott, és jókedvű. Egészen addig, míg szülei meg nem nyugodtak, és rá nem merték bízni a két fiatal csikót, míg ők távol vannak pár napig. Erre a pillanatra vártak a szellemek... Ash rájött, hogy nem tudja megtenni azt, amire a szellemek kérik.. de ekkor már nem volt visszaút, a lelkileg legyengült mén felett sikerült teljesen átvenniük az irányítást, aki végül végzett testvéreivel. Egy szakadékhoz kísérte a mit sem sejtő csikókat, és onnan taszította le a mélybe őket, akikben még annyi erő volt, hogy felsírjanak testvérükhöz segélykérően. Ash elméje azonban üres volt, és nem hallgatott meg semmit, és senkit. Szüleit útjukról visszatérve úgy várta, mintha mi sem történt volna, mert a szellemek ezt hitették el vele. Anyja azonnal elindult megkeresni a gyermekeit. Apja azonban érezte, hogy valami nincs rendben, hiszen dolga végezetlenül kellett hazatérniük, a család patrónus szelleme hívására, aki figyelmeztette őket, hogy hatalmas baj készülődik. Azonban mint tudjuk, elkéstek. Elkezdte faggatni fiát, hogy hol vannak testvérei, míg anyja őket kereste, de Ash némán állt, majd agancsát belemélyesztette az idős mén szügyébe. Nem is védekezett apja, hiszen álmában nem gondolta volna, hogy a saját fia őellene fordul, még ha olyan is, amilyen. Ekkortájt Ash 3 éves kor körül lehetett, míg apja már idős volt. Márcsak anyja maradt hátra, innen nem volt visszaút.. tudta hogy hol keresse. A szakadékhoz ment, ahova anyja már leküzdötte magát csikóihoz, de segíteni már nem tudott rajtuk. Éktelen haragra gerjedt, de Ash nem tétovázott, és bár nehezen, de a mély szakadékba lökött egy hatalmas követ. Ekkor minden elcsendesedett, beleértve az Ash fejében rikoltozó hangokat is, melyek egészen eddig bíztatták minden egyes lépésére. A család szelleme sem tudott rajta segíteni, nem hagyta, hogy hozzáférjen elméjéhez, és segítsen őrületén. Amikor a nagy csend beállt szemeiből és szájából vér bugyogott ki, mely hatalmas fájdalommal járt, és torka szakadtából ordítani kezdett. A vér azonban sosem tűnt el, szőrébe ivódott, lemoshatatlanul, és a részévé vált.  Senki sem tud az egész történetből semmit, senkinek sem hiányozott halott családja, hisz vándorokként, elvonultak élték életüket. Ash vándorként élt jópár évig, és próbált minden hasznos tudást, információt magába szívni. Mágiáját rendszeresen gyakorolta, hol kissebb, hol nagyobb sikerrel. Idősebb vándorokat kért meg rá, hogy tanítsák, kik meg is tették, hiszen mindenkinek más-más történetet hazudott be, például, hogy árván maradt és a szülei elhagyták...Mikor úgy érezte, hogy eleget tanult, életmódot akart váltani. Amellett döntött, hogy visszatér a Cornusba, ahova valamikor szülei tartoztak, de senkinek sem mesélt semmit. Még az eredeti nevét sem tudja senki, az Ash nevet a ménes ragasztotta rá. Mivel semmit sem árult el magáról, és nehezen bíznak meg benne a ménestagok (kétes jelleme is csak ezt erősíti), ezért csupán csak alárendeltként kezelik. A tagoknak a jobbik arcát mutatja, mivel úgy tűnik, hogy a gonosz szellemek közül csupán csak egy maradt vele, ki olykor a fülébe suttogja, hogy mit tegyen. Ash küzd ellene lélekben, mely harcban segít neki a másik vállán ülő jó szellem, ki megfogadta, hogy szörnyű tettei ellenére ki fogja rángatni Ash-t a szakadékból. Az, hogy ki nyer ebben a csatában, még a jövő zenéje. További képek: -

2016.04.03. 22:54 Kitty

Név: Aliandra Nem: kanca Kor: 12 év Ménes: Forsante Rang: gyógyító Külső tulajdonság: Szemet gyönyörködtető küllemmel rendelkezik, könnyű, kecses testfelépítése miatt inkább futásra, mintsem közelharcra termett. Csillogó, hófehér szőréhez illő sörénye és farka enyén hullámos tincsekből áll, türkizkék szemei ragyognak. Viszonylag széles homlokán hordja az ég felé hajló, fehér szarvát, amely a vége felé kettéválik és mikor áthatja a mágia, türkizkéken izzik. Feje termetéhez mérten kicsi, finoman ívelt csukafej. Termetét illetően valamivel alacsonyabb az átlagnál. Teste nem kimondottan izmos, alakja viszont igen formás. Mozgása könnyed, légies, mintha a fellegekben járna, léptei aprók. Belső tulajdonság: Aliandra egy végtelenül jóindulatú, bájos teremtés, aki elég fürge és életvidám ahhoz, hogy ne lehessen megtippelni a korát. Nem sokáig tud egy helyben maradni és sokszor nehéz kinézni belőle, hogy milyen nagy tudás birtokában is van. Mesterien használja a mágiát, ezzel ellensúlyozva könnyed testfelépítését, bár csakis akkor fordítja mások ellen, ha nincs más út. Valahol még mindig ott lakozik benne a kalandvágyó csikó, de az egyedül töltött idők alatt kissé alábbhagyott a csikókori hév. Sokkal megfontoltabb, felelősségteljesebb és kiegyensúlyozottabb ló lett, jól ismeri a világot, amelyben él. Könnyen nyit mások felé, nagyon segítőkész, jó beszélgetőpartner. Szórakoztató, vidám egyéniség, aki bármikor kapható egy kis tréfára. Testvérek: Niletha (igényelt) Egyéb rokonok: testvére csikói: Hepatica (igényelt), Ayred, Zelroth (igényelhetőek) Előtörténet: A Forsante ménesbe született, szülei második csikójaként. Anyja unikornis, apja unizus volt. Csikóként, éppen nem a testvérével, Nilethával vagy a többi csikóval játszott, kíváncsisága miatt gyakran elkóborolt a ménes területéről. Bár nem volt jellemző, hogy barangolásai során velejükig gonosz démonlovakkal futott volna össze, azért nem mindig ment simán egy-egy rövid kiruccanás. Egyszer megzavarta egy medve ebédjét, és kis híján ő lett a desszert. Szerencsére az apja épp jókor volt jó helyen, és sikerült kimenekítenie az apró vándort. E kalandot követően később már kétszer is meggondolta, mielőtt elhagyta a Forsante határait, de azért nem vette el a kedvét teljesen. Akárcsak testvére, ő is tehetséges gyógyító volt, ugyanis a kóborláson kívül egyedül a mágiahasználat rejtelmes világának tanulmányozása kötötte le. Ehhez jött még átlagon felüli varázsereje, ami már akkoriban is megmutatkozott, ám kezelni még nemigen tudta. Nagyon jó viszonyt ápolt Nilethával, ám amikor a testvére a szerelmét követve a Laynarvishoz csatlakozott, kapcsolatuk megromlott és egy idő után már alig találkoztak. Pár évvel később, amikor tudomást szerzett unokahúgáról, aki valami csoda folytán nem mások öldöklésében lelte örömét, alig várta, hogy megismerje. Remekül kijöttek egymással és Aliandra titokban tanítgatta Hepát a gyógyítás alapjaira is. Egy ideig minden tökéletes volt, ám sajnos nem tartott sokáig, ugyanis néhány Laynarvis tagnak köszönhetően lelepleződtek. Hepatica apja súlyosan megfenyegette Aliandrát, ám amikor a kanca kiállt magáért és unokahúgáért, a mén gonosz tervet eszelt ki. Amikor Aliandra egyedül sétált vissza a Forsante területére, a mén harcosai rátámadtak és halálosan megsebesítették. Alig maradt már benne élet, amikor egy vándor unikornis véletlenül arra járt és nehezen bár, de végül sikerült meggyógyítania. Ekkor eszmélt rá, hogy hiába van tudatában erejének, ha nem képes használni. Ezért egy időre elzárkózott a világ elől és komolyan képezni kezdte mágiatudását, melynek köszönhetően erősebb lett, mint valaha. Bár jellemével ellenkezik a zárkózottság, mégis igyekezett mások előtt rejtve maradni. Ez az ő meglehetősen nagy feltűnést keltő küllemével nem is volt olyan egyszerű. Végül, amikor érezte, hogy a magány kezdi felőrölni, úgy döntött, hogy visszatér "az élők soraiba".   További képek:

2016.04.01. 14:51 Aquine

Név: Nara Kieran Nem: kanca Kor: 5 év Ménes: Cornus Rang: kém Külső tulajdonsága: Karcsú, kecses kanca, alkata arab telivérre hasonlít. Hamuszürke színű teste itt-ott forradásos. Sörénye és farka egy fokkal világosabb a szőrzeténél, orra és lábszárai sötétebbek. Szeme körül is kisebb folt található. Fején nagy agancs díszeleg, amin díszítés gyanánt tollak vannak felaggatva. Elég alacsony és törékenynek is tűnik, de rendkívül gyors futó rövid távon. Kecses járása van és nyaka is szépen ívelt. Futáshoz lábai elég jól izmoltak, bár az ugróképessége és a harctudása néhol kifogásolható. Vízben is ügyesen úszik. Mivel gyakran árkon-bokron át caplat területről-területre, sörényébe rengeteg ág és levél akad. Belső tulajdonság: Nara olyan, aminek látszik: kedves, barátságos, szép, laza, vidám, ám lobbanékony és sértődékeny. Nem hordja fenn az orrát, bár kedve elég kiszámíthatatlan. Egyik pillanatban félénk, de a másik pillanatban már vakmerő. Igazából az idegen méneknél visszafogottabb, bármilyen más helyzetben szereti kockáztatni az életét. Ha viszont annyira feldühítik, akkor legyen az bárki, idegen mén ide-oda, rendesen beolvas neki vagy képes nekimenni. Szolgálatát nagyon komolyan veszi, de mivel sok szabadideje van, néha támogatja ismerősei hülyeségeit. Nem szokott beijedni a veszélyes helyzetekben, de olyankor kicsit szarkasztikusabb az átlagosnál. Nagyon makacs, ha szöget üt a fejébe valami, rögvest utánajár a dolognak, még ha életveszélyes is vagy tiltott. Akiket közelről ismer, annak ő már nagyjából ki tudja számítani tetteit, de az övéit senki nem képes számon tartani.   Testvérek: Legidősebb bátyja Deviltear (igényelve), Deviltear öccse, Defiant bátyja (igényelhető), Defiant (igényelve), nővére (igényelhető) Egyéb rokonok: anyja (igényelhető), Ramszesz (igényelt) Előtörténet: Ő a legfiatalabb a testvérei közül, de mindig próbálja velük tartani a tempót (ami legtöbbször sikerül is neki). Csikókorában voltak barátai, nagyon jó, irigylésre méltó élete volt. Tisztában van általában testvérei természetével, és elfogadta, hogy mindenki más és más, senkire sem haragszik ezért. Megszokta már Deviltear főnökösködését és tiszteletben is tartja döntéseit, holott tudja hogy néha nem a legésszerűbb megoldásai vannak különböző helyzetekre. Sosem volt nagyobb balhéban annál, hogy egyszer napokra elkószált a Lyacon erdőségekben. A fél ménes várta hogy hazaérjen, már utána is mentek és mikor megtudták hogy a Lyacon környékén látták utoljára, mindenki szaladt érte. A kis 2 éves Nara pedig békésen aludt egy félig kidőlt fa gyökere alatt és halkan szuszogott. És mert mindenki elátkozott erdőnek véli a Lyacont, annyira féltették, hogy otthon nagyon leteremtették. De már rokonsága is megszokta örökös császkálásait és már azért sem szólnak érte, mert kémként joga is van elmenni...

2016.03.29. 15:07 Nin

Név: Niletha Nem: kanca Kor: 14 év Ménes: Laynarvis Rang: gyógyító Külső tulajdonság: Niletha majdnem egy átlagos pej ló. Sörénye teljesen fekete, átlagos hosszúságú. Kígyószerű farkának végéhez közeledve jelenik csak meg a lovakra jellemző farok. Teste fakó barna, enyhén matt beütéssel. Hosszú lábai vannak, de nem nyúlánk, épp hogy üti a 176 cm-t. Fején két nagyon hosszú csavart szarv ékeskedik. Égszínkék színben tündökölnek és nagyon élesek, hátrányuk hogy igen törékenyek. Anyaguk nem szarú, inkább üveg. Szeme alapszíne világoskék, de amikor használja erejét majdnem fehéren izzanak. Mágiagyakorlás közben kék szarvain lila csíkok futnák át a csavart bordákon. Emellett Niletha szinte megjeleníti magán az űrt. Lapockáján megkezdve, vállán áthaladva egész szügyét kékes-lilás színek árnyalják, fehér pontokkal. Ez az összkép megtalálható lágyéka táján is. Olyan ez, mint amikor éjszaka felnézünk az égre. Nyugodt állapotban fakó színben látható ez is, de varázslás közben élénké válnak. Niletha testileg átlagosnak mondható, nem túl izmos, de elegendő erő szorult bele, hogy "mindent túléljen". Belső tulajdonság: Niletha egy megtestesült angyal! Csikókora óta a kedvességéről és megbízhatóságáról híres. Sosem foglakozott azzal, hogy ki milyen ló. Ő segített jónak rossznak, s sosem kért cserébe mást, ezért nem volt nehéz kihasználni. Jól tudja ő ezt, hogy sokan csak hasznot húznak belőle, de mivel nagy kár nem származik belőle nem érdekli. Hivatásának érzi a segítséget, még ha az illető nem is érdemelné meg. Mindezt olyan bájosan teszi, mint még senki idáig. Sosem tudott elég önző lenni ahhoz, hogy ne gyógyítson meg valakit. Emellett figyelmes és lóközpontú. Nem igényelni kiváltképp a figyelmet, de szereti ha szemmel tarthatja barátait. Már bőven a felnőtt éveiben jár: tapasztalt (nem bölcs!) és okos. Nem egy agygenius, de megvan a magához méltó esze! A félreértések elkerülés végett, Niletha cseppet sem egy pátyolgatásra szoruló patás. A sok pozitívum mellett megvannak a rossz tulajdonságai is. Kezdve azzal, hogy kissé naiv. Persze nem hülye, de kitartással bármire rá lehet venni., mint egy rossz kalandvágyó csikót. Bár óvatos, nem mindig gondolkozik előre, hogy tetteinek milyen következményei lesznek. Ellenben mindig tanul a hibáiból! Hosszú éveken át párjától ráragadt néhány sötét tulajdonság. Előnye ebből annyi, hogy bátrabb lett mint azelőtt. Fiatalon elég szégyenlős volt, de ez megváltozott. Párja megtanította önvédelemre, kitartásra. Szerencsére Niletha a sorstól kapott évek alatt elhagyta a legrosszabb tulajdonságait, de néhány megmaradt. Nem az a makacs fajta, de nagyon haragtartó tud lenni. Ideig-óráig türelmes aztán vagy kiborul vagy megsértődik. Persze mindezt egy felnőtthöz méltóan! Mivel nem pletykázó típus, ritkán hallani hangját, de aki elnyeri bizalmát azzal jókat tud csevegni. Amióta párja meghalt, jobban nyit mások felé, de szívét már nehéz lenne elnyerni egy csődörnek is. Inkább a békés, egy helyben legelésző lovak közé tartozik, mint sem az örökmozgó, kalandkereső patásokhoz.   Testvérek: Van egy unikornis lánytestvére, de eltünése óta nem látta. (szabadon választható képpel igényelhető) Egyéb rokonok: Hepatica (lánya, igényelt) | fiai: Ayred, Zelroth (igényelhetőek) Előtörténet: Születésekor a Forsante ménes tagja volt. Anyja szintén unikornis, míg apja unizus. Nehezésre esett beletörődni, hogy nem örökölt szárnyakat, de ezt a hiányérzetet később fiai "pótolták". Csikókorában sokat játszott testvérével, mint minden csikó, de legtöbb idejét anyja mellett töltötte. Apja kém volt, így sokat volt távolt, de anyja gyógyító, innen a képesség. Ő tanította meg minden fortélyra,  ezeket később Niletha örömmel adta át Hepának, egyetlen lányának. A ménesben ekkor nagyon jól érezte magát. Hamar megtanulta, hogy óriási szarvaival vigyázni kell, mert ön,-és közveszélyes.  Három éves volt amikor egy idősebb Laynarvis ménbeli csődör szemet vetett rá. Ekkor már mindenki simerte tehetsége miatt, mert kivételesen jó volt a gyógításban. Nem tudni, hogy mitől: az erőtől amivel a sors megáldotta, vagy a sok tanulásnak köszönhető-e. Minden esetre ez a mén állandóan a társaságát leste. Anyja tiltotta tőle Nilethát, hisz ismerte a fiatal mént. De a szerelem utat tör magának! Niletha megtört és engedte, hogy elrabolják a szívét., hamarosan átszökött a Laynarvis ménesbe. Óriási hibának bizonyult! Négy éves korától kezdve, 5 évig volt rabja a ménnek. Anyja lebetegedett és nem tudta megvédeni, apja egy idő után nem foglalkozott vele, hisz lánya árulónak bizonyult. Mivel Niletha zárkózott volt, nem voltak közeli barátai, akik szembeszálltak volna párjával, az erős pegazussal, ki harcos volt. Néha testvérével futott össze, de nem alakult ki kettejük között szorosabb testvéri kapcsolat. Az első év meseszép volt mindkettejüknek. Aztán a mént harcba hívták, de nem egyszer elbukott. Amúgy is erőszakos és ingerlékeny alkat volt, de ezek után minden feszültségét Nilethán vezette le. A kanca nem mert semmit sem tenni. Mindig lelkesen gyógyította meg párját, de az ő lelki sebeit senki nem ápolgatta. Az öt év alatt három csikó lett kapcsoltuk gyümölcse. Persze mindegyiket Niletha párja akarta. A két fiú örökös született meg elsőként, szűk két év elteltével. Kapcsulatuk utolsó évében világra jött Hepatica is. A két pegazus apjára ütött, büszkék is voltak egymára, de Hepatica szerencsére anyja adottságait örökölte. Niletha élete értelmévé vált a csikók felnevelése, de a nehézségekbe majdnem beleroskadt. A ménes felelőtlen életvonala miatt kiközösítette, de a csikók apjuk közelében biztonságban cseperedtek. A két mén hamar elpártolt anyjuktól, már három évesen követték a csatákba apjukat. Szerencsére Hepa anyja mellett maradt és tanult tőle...egy ideig. A ménes és Niletha közösen utálták egymást. Ezért párja megpróbálta erősebbé, keményebbé faragni Nilethát, részben sikerült is. A kis család így be tudott illeszkedni a ménesbe, bár néhány évbe ez beletelt. Niletha már nem volt annyira gyámoltalan, de fenevaddá sem változott! A közben megszületett csikók azonban nem mind jöttek ki a ménes tagjaival. Ez történt Hepával is, aki inkább Niletha testvérénél tartozkodott többet. Később Hepa elszökött a ménestől. Niletha a fiaihoz is ragaszkodik, de szíve szerint hátrahagyta volna őket Hepa után menve. Apja ebben gyorsan megakadályozta. A rabláncok alól az az esemény szabadította fel, hogy párja vélhetően meghalt egy csatában. Felemelő érzés volt megszabadulni magától az ördögtől, de így nem volt ki megvédje Nilethát. Ekkor jöttek jól a párjától eltanult dolgok. Niletha a mai napig a Laynarvis tagja, de egyáltalán nem érzi magát jól a közösségben.   További képek:

2016.03.27. 15:34 Ivory

Név: Roluth Nem: Mén Kor: 17 év Ménes: Cornus Rang: Tanácsadó Külső tulajdonság: Roluth egy igazán nagytestű és magas, kosszarvú ló. Szőre éjfekete, sörénye és farka rendkívül hosszú. Szarvai méretesek, hátra és egyben lefele hajlóak. Ránézésre első feltűnő dolog külsején a fején éktelenkedő koponya, ami nagy mértékben elüt fekete szőrétől. A csontpáncél alatt előtűnik vérvörös szeme. Arca többnyire kifejezéstelen. Rúgása erős, korához képest nagyon jól tartja magát, de közel sincs olyan állóképessége mint hajdanán. Belső tulajdonság: Igazán zárkózott valakiről van szó, aki nagyon nehezen engedi el magát mások társaságában. Mindig magát kihúzva, kifogástalanul igyekszik mindenhol megjelenni, szavai kimértek, és hűvösek. Nagyon nehéz szórabírni, és nehezen köt barátságokat. Arcáról, kinézete és nagy önuralma miatt nehezen lehet bármit is leolvasni.. se érzelem, se gondolat. Többnyire higgadt, kétszer is meggondolja, hogy mit válaszol. Hangja mély, és érdes. A kapcsolatoktól fél, hiszen minden valaha élt szerette meghalt, vagy sorsa nem épp jól végződött. Elhatárolja magát másoktól, és ha valakihez véletlen túl közel kerül, azt eltaszítja. Szavai rigeket, de sosem sérteget másokat vagy személyeskedik, ezt gyengeségnek tartja.    Testvérek: Kaleth (öccse, igényelhető) Egyéb rokonok: - Előtörténet: Roluth élete delén már túl van. Idős ménről van szó, akinek elég kalandosra és egyben szomorúra sikerült élete. 17 évvel ezelőtt született, vándorok első csikójaként. Apja (kosszarvú ló volt) idős volt már, mikor összekerült Roluth anyjával (áltlagos ló volt)... de mielőtt találkozott párjával (és jelleme lenyugodott), szörnyű életet élt. Ez bő 30 évvel ezelőtt volt, mikor is Roluth apja és társai ártatlanokat gyilkolt le, és nem számított nekik, hogy az csikó-e vagy kanca. Mindegy volt nekik, hogy miért, csak öltek, tőlük a rettegett a környék. Fiatal, erőteljes vandálok, tele mágiával. Azt beszélték, hogy a kút vizéért folytatott harc változtatta őket ilyen kegyetlenné. Viszont egy valamivel nem számoltak... hogy a gyilkosságoknak ára van. Egy kiirtott család szellem-patrónusa vissza akart vágni... Roluth apjának társait egyenként kergette a halálba.. Elméjüket megfertőzte, halucinációkkal törte meg őket, míg azok inkább a halált választották, és önmaguk által szabadultak meg a kínoktól. Roluth apja erős volt, és ezt átvészelte, bár komoly erőfeszítéseket tett ezügyben. A szellem úgy döntött, hogy elvonul az életéből, és visszatér akkor, amikor már nem számít rá. Ez így is történt. Mikor apja már lenyugodott, és rátalált párjára, a szellem újra előbukkant. A szerelmükből született kiscsikók mind "arc nélkül" születtek. Olyan módon kell ezt érteni, hogy fejük nagy részén mintha nem lett volna bőr, csak csont. Igazából olyanok, mintha a fejükre ránőtt volna egy csontlemez. Csupán az orruk és a szemük környékén nem így néztek ki. Roluth ugyan nagyon élettel teli kiscsikó volt, de anyja is megrémült kinézete miatt, és tudta, hogy itt nincs vége a történetnek. Újra próbálkoztak a csikóáldással, de nem jártak sikerrel. Roluth öccse, Kaleth is hasonló átokkal született (kivéve hogy ő átlagos ló volt, nem kosszarvú). Azt beszélik, hogy a szellem megátkozta az anyaméhben a születendő csikókat. Persze ez mind lehet, hogy csak legenda... Senki sem tudja, és senki sem emlékszik ezekre az időkre, hiszen nagyon rég volt. Minden esetre az igaz, hogy Roluth apja paranoiás lett, és abszurd módon párját is megvádolta azzal, hogy ő tette tönkre életét, és hogy ő tehet a csikók milyenségéről. Végül a szellem elérte célját... Roluth apja megölte párját őrületében, és magával is végzett.  Roluthra apja mindig is átokként tekintett, ahogy öccsére is. Próbált vele szembeszegülni, de jól helybenhagyta őt apja, és anyján sem tudott már segíteni. Ezekután Roluth és testvére mindig vándorokhoz csapódott, de mindenhol kétkedve néztek rájuk. Nem volt tartós kapcsolata senkivel, sűrűn továbbálltak. Mikor Kaleth 3 éves lett, úgy döntött, hogy elég volt bátyja atyáskodásából és kereket oldott. Roluth úgy döntött, hogy nem erőszakolhatja rá akaratát, és engedte elmenni, hisz elég idős volt már, hogy magáról gondoskodjon. Ezután sokfelé kóborolt, járt a Laynarvisban is, úgy gondolta, hogy csak ott tudják befogadni a magafajta számkivetettet. Sok rossz dolgot tett, nagyon bosszúszomjas és lázadó fiatal vált ott belőle... de semmi sem tart örökké. Idősebb fejjel (kb. 9 évesen) rájött, hogy nem akar olyan lenni, mint az apja. Adódott ugyanis egyszer a ménesen belül, hogy beleszeretett egy csinos kancába. Nem volt első látásra szerelem, de hosszú idő alatt nagyon mély kapcsolat alakul ki kettejük között. A sors egy kis kancacsikóval áldotta meg őket, de hamarosan el is vette tőlük, egy betegség segítségével. Roluth teljesen biztos volt benne, hogy még mindig apja bűneiért vezeklik. Nehezen tudtak ezen továbblépni, de újra megpróbálkoztam a csikóáldással.. de a csikó halva született, és a kanca sem élte túl a szüléssel járó megpróbáltatásokat. Ekkor Roluth kilépett a Laynarvistól, és mindenkivel megszakította a kapcsolatot. Vándorként élt tovább, majd 15 éves korában döntött úgy, hogy ez így nem mehet tovább. Felkereste az egyetlen ménest, ahova még esélye volt, hogy bekerül. A Cornus vezér befogadta, Roluth pedig úgy döntött, hogy hátralévő életében szolgálni fog másokat. Először tagként kezdte, majd Deviltear bizalmába fogadta, és azóta is mellette áll.   További képek: - öccse, Kaleth (kb. 2 évvel fiatalabb testvérénél)

2016.03.24. 19:44 Aquine

Név: Aeolus Kor: 20 év Nem: mén Ménes: vándor Rang: vándor remete Külső tulajdonság: ami talán mindenkinek legelőször tűnik fel, az a 2 pár mellső lába. Persze ez érthető, hiszen nagyon is természetellenes. Középmagas, kiszolgált mén, akinek már szinte szakálla van. Szőre a kortól kifakult már és tépett, de szeméből sugárzik még valami fiatalság, még valami különleges életerő. Hosszú, oroszlánszerű,földre lógó farkának vége már a sok vándorúttól poros és csomós. Mind a 6 lábán kisebb bokaszőrzet van. Szeme éjfekete és végtelenül békés. Belső tulajdonság: Egész életét mások segítésének szentelte,hogy elvégezhesse az istenek és szellemek által küldött feladatait. Szentül hisz abban, hogy addig nem hal meg, ameddig a földi küldetését végre nem hajtja. Aeolus rengeteg tudással, sőt, még mágiával is rendelkezik, szinte olvasni tud már másokban. Látomásain keresztül kapja a jövőről azokat a figyelmeztetéseket, amiknek egész Seminarya szerte el kell terjedni. Olyan mágiát ajándékozott neki Mannarien, amivel öregkorában is meg tudja védeni magát. Néha fordulnak hozzá tanácsért egyesek, vagy azok a lovak is megkeresik, akik a múltjukat akarják megtudni. Aeolus egész Seminarya történelmét ismeri és így szinte az összes ménesvezérrel és vándorral jó barátságot ápol. Aggastyán kora ellenére lábainak köszönhetően ugyanolyan kitartó és sebes maradt, mint mindenkoron. Mindenképpen a béke oldalán áll és vándorló remeteként keresi azokat a lovakat, akik mellé állhat... Testvérek: nincsenek Egyéb rokonok: anyja, apja meghalt Előtörténet: Családja nagyon nagyon megijedt amikor testi hibával született. Végül is, egy csikó, akinek 2 lábbal több lába van a szükségesnél,az nem éppen a legáltalánosabb. Szülei ijedelmükben sem hagyták el a csikót, elvitték az unikornisokhoz és a gyógyító cornusokhoz, hogy beszéljenek a szellemekkel, mi a szándékuk a fiukkal. A gyógyítók ugye meggyógyítani nem tudták, de biztosak voltak abban, hogy ez a szellemek üzenete: "Neveljétek fel, soha ne adjátok fel, bízzatok benne és ne tagadjátok ki! " Az odaadó rokonok pedig kellő, királyi nevelésben részesítették a család egyetlen, fura csemetéjét. A gyermek felcseperedett és egész életében tapasztalatokat gyűjtött,tanult. 7 évesen elszakadt csalädjától és a maga útjára állt, hogy beteljesítse sorsát. A szellemek nagyon büszkék voltak Aeolusra,hogy az ő szolgálautkat ilyen odaadással végzi. Néha az Aroun szirtre ment hozzájuk tanácsért hogy merre folytassa útját. Egyszer egy ilyen alkalommal döntöttek úgy az istenek, hogy megfizetik neki ezt a rengeteg munkálkodást: egy szárnytalan-szarvtalan, mágiátlan lovat tettek különlegessé a mágia adományával. A különös 6 lábú teremtmény még nagyobb magabiztossággal és hittel végezte munkáját, amit elvégezendő,hatalmas és megtisztelő feladatnak érzett: fenntartani a harmóniát a szellemek küldöttjeként nagy bölcsességgel Seminarya lovai között...máig nincsen jobb elhívatás szerinte...

2016.03.24. 14:36 Nin

Név: Ty Nem: csődör/mén Kor: 12 év Ménes: Katopyris Rang: határőr Külső tulajdonság: Ty egy pegazus kisló. Tehát nem póni, de nem nagyló. A többi átlagos ménhez képest jóval alacsonyabb, de a kisebb kancákat feléri. A méreteit leszámítva alkatilag teljesen olyan, mint egy nagyló: -a maga módján- hosszú lábak, keskeny hát, erős nyak. A szárnyai viszont nem kisebbek a megszokottnál. Persze nem óriásiak, mint egy-egy fajtársának, de ha átadhatná egy nagylónak az is könnyedén szárnyalhatna velük. De nem fogja átadni, mert ez az arány hihetetlenül kedvező számára. Kicsi testéhez + normális szárnyak = páratlanul gyors repülés. A sebességet a tapasztalata megfűszerezi ügyességgel, akrobatikussággal is. Színügyileg a pej lovak közé sorolható, leszámítva két lilás szárnyát. Fején fehér hóka látható, sörénye és farka fekete. Farka azonban érdekes alakot ölt: kígyószerű és a megszokott szőrzet csak a végén található. Praktikus fajta, mert könnyű irányíthatóságot jelent a levegőben. Patái fölött kisebb fehér sáv/folt látható. Belső tulajdonság: Ty személyisége nem takar semmi különlegességet. Kiválóan tud alkalmazkodni az egyes helyzetekhez. Barátok körében teljesen el tud lazulni, poénkodik és boldog. A ménesben fegyelmezett és komoly! Ez kihat a munkavégzésére is, nagyon elhivatott. Szívesen végzi a dolgát, a határvédelem a vérében van, mert nagyon jó adottságai vannak hozzá. Kiváló memóriájának köszönhetően tudja: mikor, miért, hogyan és kit távolított már el, így a későbbiekben ehhez mérten tud fellépni az illetővel szemben. Többszöri felszólítás után nem fél vérbe áztatni magát. Persze sosem volt ő gyilkológép és nem is lesz, de a ménesért bevállal pár veszélyes légitámadást. Testi adottságai lehetővé teszik számára a gyors helyváltoztatást, így ahol baj van ő ott terem. Nem lusta, igenis felelősségteljes, de szeret pihenni. Ezt általában felmérés közben teszi az égen. Ha megismerjük rájövünk, hogy két személyisége van. Előbbit akkor húzza elő ha a munkáját végzi, vagy megbízhatósága miatt egyéb feladatot vállal. Ilyenkor olyan mint egy tank, senki nem állítja meg abban hogy elvégezze amit rábíztak. Másik oldala a ménesen belül töri elő. Végtelenül kedves, de ez enm egyenlő a barátsággal! Segít társain, játszik a csikókkal, de bizalmát nem osztogatja. Sosem pletykázik, hiszen nem szószátyár. Megszokta már, hogy amikor a környéket pásztázza akkor egyedül van. És ő ezt imádja! Talán azért mert természetkedvelő és megveti a segítséget. Amúgy sosem lenne magának való, de ha a munkáról van szó akkor elég önző: ne segítsen neki senki, de nem is hátráltassák. Igyekszik mindenkinek megadni a tiszteletet, de cserébe el is várja azt! Magától nem kezdeményez beszélgetést oly gyakran, ezért zárkózott.  Testvérek: húga (8 év,féltestvér csak!-anyai ágon, igényelhető) Egyéb rokonok: - Előtörténet: Anyja már születésekor a Katopyris ménesbe tartozott, de apja vándor volt. Szerencsére mindkét szülő pegazus vért hordoz, így örökölhette ezt Ty is. A dolog hagyott némi kivetnivalót a ménesben élő lovak szerint, de ennek ellenére sem dobták ki sem őt sem anyját, így anyja békében nevelhette és oktathatta a kicsi Ty-t. Szellemileg igen gyorsan cseperedett, érdekes dolgokkal oktatta ki a felnőtteket már igen fiatalon. Persze csak okoskodó fiatal volt. Ám annál tehetségesebb! A repülés elég nehezére esett eleinte, hiszen szárnyai nem arányosak testével. De kitartósága már itt erőt adott neki! A csúfolások leperegtek róla. Sosem volt az a fajta aki felhúzza magát, így dühkitörései sem voltak. Sokkal jobban lefoglalta az, hogy úgy tudjon repülni mint édesanyja. Talán tőle örökölte ezt a tudást, talán nem, de mindenesetre kivételesnek érezte magát. Az idő mindent helyre tett. Gyerekkori sérüléseit kinőtte és értékes leckék árán vált belőle "léglovas". Évekig úgy tűnt, hogy egy felesleges tag lesz csak a ménesben, akinek nincsenek adottságai, de ez 4 éves korára megváltozott. Ekkor megszületett kistestvére. Nagyon szerette és apja helyett apjaként vigyázott rá. Rá 3 évre, idegen lovak zaklatták a ménest és sokakat megsebesítettek. Ty is csak azért tudott elmenekülni, mert ügyesen és gyorsan vette az akadályokat. Húga túlélte az összetűzést, de anyjuk elveszett. Nem hallották hírét annak hogy él sem annak, hogy meghalt. Ekkor döntötte el Ty, hogy a ménes nem engedheti meg magának, hogy idegenek csak úgy besétáljanak a területre. Határőr lett hát belőle, de még milyen! Makacsul küzd a behatolók ellen, de ha csapatostul jönnek villámgyorsan repül haza jelezni.   További képek: -

2016.03.24. 13:37 Ivory

Név: Rivra Lavera Nem: Kanca Kor: 8 év Ménes: Laynarvis Rang: Tag Külső tulajdonság: Rivra igazán különleges külsővel rendelkezik. Olyasmi színe van, mint egy pávakakasnak, de pontosan nehezen lenne leírni minden egyes jegyét, és különleges foltját. Vöröses pej alapszíne mellett sok helyen látni lila illetve fémes zöld sávokat, foltokat. Szürkéslila fején 4 keskeny, fehér sáv fogja közre szemeit. Zöld sörényéből (de farkából is), melynek vége lilás árnyalatú, pávatollak nőttek ki, ezek igazi ékességei a kancának. Gyors mozgású és igazán kecses pegazus, aki méltán büszke kinézetére. Belső tulajdonság: Rivra kedves teremtés, és emellett nagyon nyugodt temperamentumú. Nehezen lehet felidegesíteni. Ahelyett, hogy leállna vitázni, próbál mások fejébe belemászni, hogy vajon mi az oka annak, hogy valaki olyan, amilyen. Szeret a lovak felszínes viselkedése mögé látni, és megismerni igazi valójuk, de nincsenek hátsó szándékai. A legtöbb lóval jól kijön, és nem is ítélkezik. Nem haragtartó típus, hamar elfelejti sérelmeit, és nem veszi magára a sértéseket. Mindezek mellett nagyon kíváncsi típus, és nem fél kérdezni sem olykor-olykor. Sokszor kóborol el a ménes területeiről, hiszen jobban szereti az üdébb helyeket. Azért kedves, és nyugodt mivolta mellett képes arra, hogy megvédje magát, persze nem sokan nézik ki belőle. Pont azért, mert ritkán mutatja ezt az arcát. Szívesen beszélget bárkivel, szeret ismerkedni... valamint mindenről és mindenkiről tudni. Régóta keresi párját, de fél a csalódástól, hiszen látta, hogy szüleit is milyen könnyen szétválasztotta az élet, és a másféle gondolkodásmód.   Testvérek: Nincsenek Egyéb rokonok: Apja (igényelhető) Előtörténet: Rivra mindig is nyugodt természetű volt. Már csikóként is meglepte szüleit azzal, hogy mennyire megfontolt, és higgadt fiatal létére. Szülei egyszerű vándorok voltak. Testvére nem született, családjuk így volt teljes, de nem sokáig. Szüleinek eltérő elgondolásaik voltak az életről. Apja minduntalan hajtotta őket, hogy csatlakozzanak a Katopyris-be, míg anyja nem akartam feladni a vándor létet. Végül a szülők közötti ellentét meghozta eredményét. Apja elment a Katopyrisben, míg anyja makacsan tartotta szavát, és vándorként akart tovább élni. Rivra nehezen tudott dönteni szülei miatt.. Hiszen akart valahova tartozni, de a kemény szabályokkal működő Katopyris nem vonzotta. Mikor 3 éves lett eldöntötte, hogy nem kedvez egyik szülőjének sem, és a maga útját járja...ekkor csatlakozott a Laynarvishoz. Nem folyt bele sose az ügyeleteikbe, nem is akart, de szerette, hogy körülveszik őt mások. A ménestagokkal nagyon jól kijön, és furcsa módon szereti őket, még az elviselhetetlenebb fajtát is. Talán azért, mert tudja kezelni őket, és nem sértődik meg ahányszor a egy-egy mén beszól neki. Laynarvishoz csatlakozni nem akaró anyját olyakor meglátogatta, de egy nap csak hűlt helyét találta a szokásos találka helyen... valószínűleg ő már nem él. Apjáról nem sokat tudni, hogy él-e még.   További képek: -

2016.03.24. 08:58 lunacska

Név: Aphrodite Nem: nőstény Kor: 2 év Ménes: Forsante Rang:gyógyító Külső tulajdonság: Fehér kanca vékony test alkattal. Kék szeme kiragyog szőréből. Patája vékonynak látszik de elég erős. Szarva fehér, ha használja izzik. Nyaka szépen ívelt és elég alacsony kora ellenére is. Farka és sörénye vége rózsaszínes. Belső tulajdonság: Kedves és rögtön eltudja dönteni, hogy bízzon-e Valakiben. Nehéz megbántani mert mindenben a jót próbálja látni, de ha megbántják nehezen bocsát meg.  Néha látja álmaiban a jövőt és a múltat. Segít a csikóknak és mindenkinek akinek kell.  Ha kell vad harcossá változik akkor szarva piros lesz. Alapjába véve vigyázni kell mert  néha túl nyers.   Testvérek: egy testvére (igényelhető) Egyéb rokonok: anyja (igényelhető) Előtörténet: A Forsante ménes járőre találta meg 3 hónapos korában egy tó mellet. Ngíon kimerült volt és a ménes varázslóinak köszönheti, hogy él. Származásáról annyit tud, hogy anyját Emirának hívták húgát Allának. Egy levél volt melette amiben arra kérik a megtalálót, hog neveljék fel Aphroditét. amint felépül tanítani kezdik. Kitűnik hatalmas varázsereje és tudásvágya miatt. Olyan dolgokra is tudja a választ amire senki sem. Alig másfél éves amikor gyógyító lesz. Sok sebesültön segít akárhonnan jött. Nem érdekli származása sem.

2016.03.23. 17:35 Aquine

Név: Aeolus Nem: mén Kor: 6 Ménes: Forsante Rang: tanácsadó Külső tulajdonság: Ijesztő kinézete ellenére nem gonosz, ahogy azt a legtöbben kívülről látják. Fakó, szürke teste, fehér sörénye és hosszú szarva van, aminek hegye vérvörös. Szeme is vörös, de valójában egyáltalán nem egy elborult elméjű pszichopata. Lábain zebracsíkozással vált át a fakószürke fehér kesellyé. Szügyén jobb oldalt különleges aranyszínű mintacsoport található. Középmagas, kecses, de a vékony lábakban nagy ugróképesség és erő rejtőzik. Egyetlen rossz fizikai tulajdonsága talán a futásra vonatkozó fáradékonysága. Belső tulajdonság: Hagyománytisztelő, nemes nevelésben részesítették a vének. Tisztelettudó, bölcs (amennyire egy 5 éves mén bölcs lehet), de legnagyobb erénye a pontos szervezések és a tökéletes tervek. Bár az unikornisok nem a leghadakozóbb nép, Aeolus cseleivel és taktikáival meg tudják védeni magukat vész esetén. Ebből a szempontból nem ért egyet Glimttel, mert talán ő kicsit más megoldási módszereket követ. Alapvetően nem vérszomjas, jó barátságot ápol a legtöbb ménestaggal de ettől még nem a diplomácia kiemelkedőbb követője. Segítőkész, de idegenekkel elég gyanakvó. Gyászos múltja miatt nem szokott magáról beszélni, inkább a jövőt kutatja és minden eshetőségra felkészül. Az erdőben gyakran lát egy medvebocsot, akit Kumának hívnak. Szabadidejét néha vele tölti, időnként látni, ahogy mellette sétál. Valójában Aeolus nem tekinti "kőbe vésett" szabályoknak a határokra való kikötéseket, a sziget bármely pontján szokott sétálgatni.   Testvérek: csak ő maradt életben, testvérei meghaltak Egyéb rokonok: meghaltak Előtörténet: Rengetegen voltak testvérek, volt 5 idősebb testvére és vagy 3 fiatalabb. Sajnos mind utálták azt, hogy ennyien voltak, nagyon sok dolgon kellett osztozkodniuk. Családja körében hagyomány volt, hogy mindenki kap egy egyedi jelzést a szügyére. Ezeket az unikornisszülők a szarvukkal vésték mellkasukba. Anyjuk megelégelte a sok csikót - pedig szinte semmit nem törődött egyikőjükkel sem - és nyomtalanul elszelelt. Összesen a 9-ből 4-en maradtak apjuk mellett, a többiek kiskorukban elpártoltak tőlük. Apjuk alaposan nevelte őket az élet dolgaira. Ők négyen elválaszthatatlanok lettek egész csikókorukban. Aeolus viszont egyszer elgondolkodott, hogy meg kellene néznie elszakadt testvéreit is. Beszámolt megmaradt fivéreinek és apjának is tervéről, akik viszont nem helyeselték az ötletet. Nem sokkal később apjukat baleset érte, egy vadkan megtámadta, és mivel alapból beteg és öreg volt, a vadkan agyaraival halálos sebet ejtett rajta. Aeolus hosszú gyászt tartott apjának, de nem adta fel családja további kutatását. Végül négyen vágtak neki a hosszú útnak, hogy megkeressék elvándorolt testvéreiket. Sajnos vagy a sors, vagy Larok haragjának következménye lehetett: az út során szinte elfogytak. Erdőtűz...farkasok...folyók...a kis testvéreknek ezek túl nagy feladatok voltak. Aeolus minden halálesetnél egyre rosszabb és rosszabb állapotban volt. Már 2 éve járta a vándorújtait, ahol több-kevesebb sikerrel járt. Egyik testvére sem fogadta örömmel, pedig Aeolus lelkiállapota ezekben az időkben kezdett feloldódni. Nem zavarta,hogy nem repesnek a boldogságtól, mert a lényeg hogy életben voltak és jó létük. Ahogy nőtt, erősödött mind testben, mind lélekben. A Forsante befogadta, és az öregebbek ráláttak tehetségeire. Tanítását ők folytatták. Kifejlesztette maximumra az összes tudását, és bizonyított a vezér előtt: hivatalosan is tanácsadóvá választotta. Feszült a büszkeségtől. Nem, nem a rosszindulatú büszkeségtől, hanem attól, hogy j szolgálatot tehet másoknak. És ő erre volt büszke. Tevékenykedései alatt szinte majdnem elfelejtkezett hátramaradt családjáról, az utolsó pillanatban kapott észhez. Néhány lóval újra keresésre indultak, mert őket is be szerette volna vnni a Forsantéba. Csakhogy enyi idő után testvérei nem bírták a keserves vándorlét étlen-szomját. Egyiket a másik után találták meg holttestként, Aeolus pedig érezte: többet nem reménykedhet a fivérei után. Minden figyelmét a ménesnek kell szentelnie, és ezentúl mással nem is foglalkozhat... További képek:  (a fejlécet az utolsó képből csináljátok lécci :) )

2016.03.23. 17:26 HanHan

Név: Ophelia Nem: Kanca Kor: 7 év Ménes: vándor Rang: - Külső tulajdonság: Gyönyörű külső megjelenéssel lett megáldva. Alakjának és járásának szépsége is vetekszik kortársaiéval. Az egytelen - ami persze egyáltalán nem rondítja szét szépségét - az a szokatlan alacsonysága. Világos krémfehér szőrét hátánál és lábainál világos barna foltok tarkítják. Sörénye és farka is megegyezik ezzel a krémszínnel. Fején egy szürke folt látható szája környékén. Szemei - mintha csak megkoronáznák a kanca megjelenését - tengerkéken ragyognak. Belső tulajdonság: "Ne ítéld meg a könyvet a borítójáról." Talán ez a mondat írja le legjobban Opheliát. Bár külsőre szelídnek és kedvesnek tűnik, ennek szinte az ellentettje a valóság. Előtörténete miatt is egy eléggé kiszámíthatatlan és kissé agresszív kanca lett belőle, akinek makacsságával már szinte semmit sem lehet tenni. Persze nem támad azonnal, de ha az agyára mész, akkor jól jön, hogyha jó futó vagy. Nem igazán jó társalgóval lett megáldva, de jobb napjain meg tudja erőltetni magát. Viszont, mint mindenkinek neki is van gyenge pontja, amitől egy igazi szelíd bárány lesz. Ez pedig az úszás. Bár elvileg a lovak szárazföldi állatok Ophelia mindig is jobban érezte magát a vízben.   Testvérek: Aron (bátyja, igényelhető) Egyéb rokonok: - Előtörténet: Egy egyszerű vándor családban született. Anyuka, apuka és egy bátyj. Mit kívánhatna ennél többnél egy csikó? Sajnos ez a rózsaszín felhő hamar elszállt. Egy napon ugyan is a szelíden legelésző családra egy csapat ragadozó támadt. A szülők és Aron mindenükkel védték az akkor még fél éves Opheliát, aki rémülve menekülni kezdett a közeli erdő felé. Ő szerencsésen megmenekült, azonban csak egy baj volt. Mind szüleit, mind testvérét elvesztette. Bár miután visszament a csata helyszínére szülei holttestét bár megtalálta bátyjáét azóta sem látta. Szerencsére Ophelia nem volt egy elveszett kisbárány, így túlélte nehéz gyerekkorát, azonban milyen áron? Társasága sosem volt, és természetében sem egy kedves és barátságos kancává vált. Egyetlen célja az életben maradás lett és persze az, hogy felkeresse testvérét, remélve, hogy még felismerik egymást.   További képek: Aron

2016.03.20. 22:50 Nin

Név: Faolem Nem: csődör/mén Kor: 10 év Ménes: vándor Rang: vándor Külső tulajdonság: Faolem színe egyszerű, de nagyszerű. Fakó barna és ha a Nap rávilágít is, matt marad. Egész testét ez a szín borítja be, csupán "végletei" sötétebbek, emellett lábain található egy-egy fehér zokni. Sörénye és farka a már említett sötétes-fakó szürkés-barnás színben kezdődnek, de koszos fehérben végződnek. Szárnyain ezek a színek sokasága vegyül, tollai igen erősek és helyenként a megszokottnál hosszabbak. Feje szinte fekete, de inkább csak sötét szürke, megnyúlt fehér ajak látható pofáján. Alkatilag egyáltalán nem termetes, átlagos izomzatú. Magasságban szinte meghaladja testvéreit. Belső tulajdonság: Faolem remélhetőleg nem marad örök csikó. Már bőven a felnőtt korban jár, de játékossága és szertelensége nem hagyott alább az évek múlásával. Egy törött szárnyú pipét nem lehetne rábízni annyira felelőtlen. Egyszerűen figyelmetlen és óvatlan a környezetével szemben, de társaival annál inkább törődő. Teljesen független mindenkitől, így kötelességtudata sincs nagyon, de ez alakítható. Szeret viccelődni és gúnyolódni, néha veszi észre ha megbánt valakit. De a sok rossz mellett megvannak a saját előnyei is. Nagyon társaságkedvelő, a hangulatát nehéz befolyásolni, mert mindig vidám, esetleg feldühíteni lehet, de akkor sem tör-zúz. Bár fiatalos, igen türelmes és kitartó, szereti megfigyelni az eseményeket. Sokszor beleüti mások dolgába az orrát, de hamar odébbáll, mert nehéz hosszútávon lekötni a figyelmét. Általában ha nincs jobb dolga akkor lustálkodik, vagy épp életveszélybe sodorja magát extrém repülési kísérleteivel. Meg van győződve afelől, hogy szárnyai mindentől megvédik, s nem tanul saját hibáiból sem amikor nagyokat zuhan. Szerencsére a dolgok komolyságát fel tudja fogni, mert nem suta, igenis jó esze van, csupán jó motiváció kell neki, hogy használja. Testvérek: húga: Yekka (igényelhető) öccse: Zephüros Egyéb rokonok: anyja: Xenia (igényelhető), apja ismeretlen Előtörténet: Testvéreit pár évvel megelőzve, de ugyanabba a ménesbe (Katopyris) születve jött a világra. Szülei körében egyedül volt, de a ménesben szerencsére akadtak játszótársai, akiknek sokszor megkeserítette napjait. Szó ami szó bűn rossz csikó volt. Egyrészt féltették, mert alig volt veszélyérzete, másrészt féltették, hogy milyen lesz ha felnő és nem fognak bírni vele.  Miután megszületett öccse, Zeph, Faolem kicsit megváltozott. Jó példát akart mutatni a kistestvérének, s ezzel a komolysággal meglepett mindenkit. Nade ez nem az igazi Faolem volt! Ahogy Zeph nőtt, úgy veszítette el Faolem ezt a felelősségérzetet, s lassan ismét önmaga lett: mindenkinek útban volt, lázadozó kamaszként viselkedett. Évekkel később, mikor már húga is érett kanca lett, nem bírta tovább. A három testvér szándéka megegyezett, hamarosan maguk mögött hagyták a ménest, mely nem engedte kibontakozni őket. Új fejezet kezdődött Faolem életében. Eleinte olyan jó dolguk volt, összetartottak, majd a soros más útra terelte hármójukat. De a szabadság érzete felül múlta ezt a szomorúságot. Néhanapján összefutnak egymással, majd továbbállnak.   További képek: -

2016.03.19. 10:24 Ivory

Név: Hepatica (Hepa) Nem: Kanca Kor: 5 év Ménes: Forsante Rang: Gyógyító Külső tulajdonság: Hepának fakó barna szőre, sörénye és farka van, amibe halványan egy kis rózsaszín is vegyül. Patái felé lassan világosabb átmenetet képez. Mindkét oldalán található 2-2 világosabb, fehéresebb folt. Egyik a farán található, másik pedig a maráról húzódik le. A kanca ékessége a két eléggé feltűnő szarva, mely jeges fénnyel izzik. A felső nem sokkal, de hosszabb és vastagabb a másiknál. Szinte üvegszerűek, de ennek ellenére nagyon masszívak. Ha a mágia átjárja méginkább ragyog, de közvetett úton hangulata is befolyásolja szarva fényét. Szeme ehhez passzolóan jeges kék, ámbár tekintete mégsem ijesztő vagy rideg. Egész megjelenése barátságos, ahogy ő maga is. Belső tulajdonság: Végtelenül jószándékú, kedves és barátságos unikornis. Senkinek sem tudna ártani, és bele se akar gondolni, hogy vannak olyan valakik, akik ölni is képesek. Ha teheti elkerüli a bajt, de ha valakinek segítségre van szüksége, akkor rögtön ugrik. Nem sokszor teszi ki a lábát a ménes területeiről, igyekszik kerülni a rossz társaságot. Nem szereti az idegeneket, főleg nem az idegen méneket. Nem mondható félősnek, de elég kényelmetlenül érzi magát ezen helyzetekben, hiszen harcolni nem tud, csak a gyógyításhoz ért. Rettentően konfliktus ellenes.. "a fejét pedig a homokba dugja", ha a világban történt rossz dolgokról van szó. Nem szereti, és nem is akarja hallani az ilyen történéseket, hajlamos túlságosan is aggódni, ez pedig rányomja bélyegét a mindennapjaira. A harcban, a háborúban csak a sok kiontott vért látja, és ezt a vezérek gyerekes játékának tartja. Ha olyan társaságban van, aki(k)ben megbízik akkor adja igazi, felszabadult valóját. Fiatal korához híven nagyon játékos, cserfes és energikus, de ezt ritkán mutatja meg mások előtt. Kicsit feszengő hányatatott gyerekkora miatt, de az idő múlásával egyre kiegyensúlyozottabbá válik.   Testvérek: Ayred (bátyja, igényelhető) és Zelroth (bátyja, igényelhető) Egyéb rokonok: Niletha (anyja, igényelhető) Előtörténet: Hepa szülei Laynarvis tagok voltak, apja pegazus, anyja kétszarvú unikornis. Anyja ugyan nem szerette a ménest, viszont Hepa apját annál inkább, ezért szó nélkül állt be közéjük, lassan átvette párja viselkedését.. és a mén bábjává vált. Apja viszont velejéig romlott ló volt, akinek pátájához sok más ló vére tapadt. Hepa viszont más lett... senki sem tudja miért, vagy hogyan. Talán egy szellem keze lehet a dologban, esetleg valaki másé... de Hepa életgondolkodása mindig is más volt, mint régi méneséé. Egyedül  valamelyest nagynénje értette meg, hiszen ő egykor Forsante tag volt. Nem sokat tudott róla nénikéjéről, de az titokban segített neki a gyógyítás alapjait elsajátítani. Pár napba telt azonban, hogy 1-2 rosszindulatú tag észrevegye a történteket.. és nagynénje nyom nélkül eltűnt. Ő pedig szüleitől elég kegyetlen büntetést kapott. Ezután egy ideig igyekezett titkolni másságát, beállt a Laynarvis játékaiba, hogy ne taszítsák ki.. de elég fiatalon rájött, hogy ez nem járható út... végül vagy olyanná teszik, amilyenné sohasem akar válni, vagy megölik. Ezért döntött amellett, hogy egy éjjel megszökik, és olyan messzire megy a kopár tájtól, amennyire csak lehet. Fél évig vándorként élt, majd sikerült beállnia a Forsante-hoz. Nehezen fogadták el kezdetben, hiszen terjengtek pletykák arról, hogy honnan is származik. Ám lehetőséget kapott az élettől, mikor egy ütközet során rengeteg sérült harcos tért haza. Kéretlenül, de besegített a gyógyítóknak, és megmutatta, hogy ő is jó valamire. Azóta másképp néznek rá a ménestagok, gyógyító rangot kapott, és teljes mértékben megbíznak benne... bár sosem tudni, hogy mindenki így vélekedik-e. Ám Hepa nem volt egyedüli csikó a családban. Őelőtte szüleinek (kétpetéjű) ikercsikóik születtek. Ayrin és Zelroth -akik apjukra ütöttek, hisz mindketten pegazusok- valószínűleg most is Laynarvis tagok, de nem sokat tudni róluk. Hepa azóta nem találkozott családjával, de terjengnek pletykák arról, hogy apja már meghalt.   További képek: - Családja: Niletha Ayred Zelroth

2016.03.18. 22:56 Nin

Név: Defiant (jelentése: dacos, gyanakvó) Nem: csődör Kor: 7 év Ménes: Cornus Rang: harcos Külső tulajdonság: Defiant igen változatos, tarka megjelenéssel büszkélkedhet, leszámítva "koronáját". Az ugyanis két meseszép hetes agancsból áll, s bár nem pompáznak a szivárvány színeiben, mégis egyszerűen de nagyszerűen vonzzák a tekintete. Stabilan helyezkednek el Defiant fején, de igen sérülékenyek tudnak lenni a kellemetlen helyzetekben. Mivel ezt a plusz terhet cipelni kell, ezért jól kifejlődött izmos nyaka van, rajta barna-fehér foltokkal, melyek végigfutnak egész testén. Míg sörénye fehér, farka barna, kiegyensúlyozva a két szín eltérését. Hosszú, vékony, ám a maga módján erős lábain már aprólékosabb, cifrább minták is fellelhetők. Ilyen például fehér alapon a barna zebracsíkozás, vagy a térdek, paták körüli barna részek. Mindemellett kifejezetten előkelő testtartással tud megjelenni, fiatal testéből árad az energia és ez tekintetben is gyakran meglátszik. Mivel harcos sosem búslakodik, büszke és tekintélyes. Legalábbis igyekszik ilyen színben feltűnni. Vágtázás közben lábai alig érik a földet. Harc közben gyorsan, és "fürgén" mozog, már ha van hely számára. Alkatilag a magasabb lovak közé sorolható, egyáltalán nem zömök vagy duci, pont egészséges kondiban van. Agancsát tulajdonképpen nem szokta használni semmire, már ami a támadást/védekezést illeti. Belső tulajdonság: "Nem esik messze az alma a fájától." És nem csak a fájától, a többi almától sem. Defiantban egyaránt fellelhetőek apja vonásai és testvérei főbb tulajdonságai is. Büszke rá, hogy apja hivatását űzheti. Egyrészt igyekezett mindig is megfelelni neki, másrészt kiváló tanácsokkal szolgál a bölcs öreg. Örökölte apja bátorságát és vakmerőségét, hisz egy harcos nem ismerhet félelmet!  Félelmet ha nem is, de komolytalanságot igen. Ugyanis Defiant bármennyire is felnőtt már és folyton tanul, előfordul, hogy a megszokott hétköznapok kisebb megbízásait félvállról veszi. Szerencsére nem hanyag és lusta, a jelentős dolgokban odateszi magát, néha nagyon is. Szereti a figyelmet, és hajlamos arra, hogy másokat irányítson, ám szerencsére nem diktátor, s ha útban van valakinek "hamar letörik a szarvát". Ellentétben Deviltearral, ő jobban tűri ha lenézik, képes beismerni ha nincs igaza, és még szégyellni is tudja magát. De általában próbálja ráerőszakolni másokra a véleményét, hisz nagyon kitartó, eltökélt személyiség. Mindemellett nem hazudtolja meg családját: általában céltudatos, törekszik alapos/megfontolt lépésekre, ambiciózus, de ez még kibontakozóban van benne. Harcos jellemét alátámasztva kitűnő taktikus, meglátja a lehetőségeket, bár leginkább improvizálni szeret a jól bevált módszerek mellett is. A maga módján eszes, de annál inkább beszédes. Gyakran rosszabb mint egy pletykázós kanca, nehéz levakarni, mert igényli a figyelmet. Kalandvágyó, ha épp nincs dolga a területen akkor előszeretettel csalja magát csapdába vagy egyéb rosszba, de ilyenkor ügyel arra, hogy győztesként kerüljön ki a helyzetből. Mindemellett barátkozós típus, de a valós bizalmát nehéz elnyerni! A kancákhoz úgy viszonyul, hogy igyekszik minél többet megismerni, hogy aztán pár év múlva kiválassza az igazit. Testvérek: báty: Deviltear (<- idősebb,igényelt), fiatalabb, húg/nővér: KÉP , KÉP (mind igényelhető) Egyéb rokonok: anyja (gyógyító, igényelhető), Ramszesz (apja, igényelt) Előtörténet: Defiant a Cornus ménes kellős közepébe született. Sosem tartózkodott más ménesben vagy függetlenül, s jelenleg sem kíván ezen változtatni. Irigylésre méltó csikókora volt. Barátokkal tudott játszani, az anyja még a széltől is óvta, apja amikor épp otthon volt tanította. Mindig is energiabomba volt, de szerencsére ezt az energiát le tudta vezetni a sok mozgással, ettől sem lustult el! Igazi lázadó volt, nem igazán tetszett neki ha segíteni akartak, vagy ha munkába fogták, ezért testvérei körében muszáj volt felelősségre neveleni. A ménes e téren sem vallot kudarcot, mert remek harcos és egyéb tagokat nevelt a csikókból! Már ekkor, 3 évesen tűnt fel, hogy mennyire hiperaktív, és hogy mindig kell valami/valaki ami/aki leköti a figyelmét. A kemény nevelés és a szociális élet meghozta gyümölcsét: Defiantnak hamar beérett a "fejelágya" , megtanulta mivel jár ha vérbeli harcosnak áll. Szerencsére megvoltak neki az adottságai így csak kitartás és idő kérdése volt. További képek: -

2016.03.18. 20:02 Nin

Rimbao-hoz képek:           Kyra:

2016.03.18. 19:25 Nin

Név: Honey Nem: kanca Kor: 5 év Ménes: - Rang: vándor Külső tulajdonság: Talán mondani sem kell, hogy Honey megjelenése igencsak különleges, nem mindennapi. Az hogy ilyen pontosan válnak szét színei teljesen véletlen alakult így, hiszen a genetikát senki nem képes befolyásolni ezért is oly elbűvölő Honey kinézete. A háta mentén húzódó határ "kettészeli" egész testét, így egyik oldala fehéren pompázik a másik feketébe borul (nagyon mély barna is lehet). Emellett szeme körül kéken fénylő görbék találhatóak melyek csak akkor világítanak ha repül, egyébként fakón pompáznak szeme sarkában. A "színes" megjelenést leszámítva Honey nem tartozik  legmagasabb lova közé, abszolút átlagos testfelépítésű. Járása inkább békés és nyugodt, mintsem kecses és tüzes. A repüléshez erős lábaival rugaszkodik el a talajtól. Szárnya sem gigantikus méretűek, így emelkedésnél szaporán csapkod velük, majd a szelek szárnyán kényelmesen tud siklani. Egyáltalán nem harcias, mindig kimarad az ilyesmiből, hisz sok fajtársa elöl egyszerűen tovaröppen, de ha légi támadás érné nem félne használni kemény patáit. Belső tulajdonság: "A méz már nem ízlik annyira, ha ettünk belőle. A cél nem jelent már annyit, ha elértük. A jutalom már nem olyan értékes, ha megkaptuk." Ha ezt értjük akkor Honey egész személyiségével tisztában fogunk lenni. Honey egy csendes, nyugodt, de legfőképp békés kanca. Általában magányosan járja a vidéket hisz bármennyire is közösségi lény, mégsem szeret a középpontban lenni. De ha valamihez hozzászólása van azt nem fél közölni másokkal. Nagyon szívesen cseveg másokkal, főleg kancákkal, de nem bír sok ló között lenni egyszerre. Szívesen tanít másokat, főleg csikókat, és igyekszik mindig jót cselekedni, helyesen dönteni. Tudatosan, előre gondolva teszi a dolgát, potyára nem csinál meg semmit. Kedvenc időtöltése az, hogy egy folyó, vagy valamilyen vízforrás közelében legelészik, és figyeli a természetet. Mielőtt valaki "lenézné" tartózkodó jelleme miatt, illik tudni, hogy Honey tud bátor és talpraesett is lenni! Fiatalságához életerő és energia társul, melyet legtöbbször játékkal igyekszik levezetni. Emellett imádja a sebességet. Amióta csak repülni tud, lehetetlen megfékezni az égen. Természetesen vágtázni is szeret, de csak rövidtávon, hisz szárnyait nem bírja sokáig magamellett tartani így akarata ellenére is felröppenhet vágta közben. A szabadság és a sebesség iránti szerelme sodorta őt már veszélybe, de ezt élvezi, mert a levegőben biztonságban van.   Testvérek: Smutana: 10 éves báty (igényelhető, kép változtatható) Egyéb rokonok: anyja: Kyra 12 éves (igényelhető) apja: Rimbao 15 éves (igényelhető)  Előtörténet: Honey 5 éve született a Nizza-síkságon, egyből a Katopyris ménesbe. Szülei  tagok voltak, kevés kötelezettséggel, így anyja megtehette, hogy idegen földre vándorol elleni. Amikor Honey megszületett, már tudták, hogy egyik szülőre sem ütött, hanem az anyai nagyanyjára, ő volt hozzá hasonlóan két színű. Tőle vannak ezek a gének, melyeknek nagyon örült a pár, hisz nagyon ritka, hogy két sötét színű pegazustól ilyen szép szimmetrikus ábrázatú csikó szülessen. Honey volt az első csikójuk, szinte mindentől óvták és féltették, főleg az apja. Apuci pici lánya volt, de nem kényeztették! Különös módon Honey anyja nem volt annyira ragaszkodó hozzá, őt jobban lekötötte az, hogy megfeleljen a ménesnek amibe nemrég került,  így játék helyett csend, rend, fegyelem jellemezte anyját. Apja ellentétben anyja helyett anyja volt a kicsi Honeynek, ő tanította meg repülni és neki köszönheti figyelmességét, óvatosságát. Persze a pegazusoknál nem nehéz elmenekülni a vadak elől, de a repülést is mesterfokra kell fejleszteni, s megkell tanulni beosztani hozzá az energiát. Mire Honey 3 éves lett, mindennek a birtokában volt. A ménes elvárta tőle mindazt, amit nem tudott megadni. Igaz, hogy semmi ellen nem ellenkezett, semmibe nem avatkozott be, de feladatait felelőtlenül hajtotta végre. Szimpla kamasz volt, akit ha keményebben próbáltak a többiek ráncbaszedni akkor apja megvédte. Ezáltal lett zárkózott és bizalmatlan, majd rá egy évre önként elhagyta a ménest. További képek: -

2016.03.17. 15:39 Ivory

Na, kerestem képet Nesira bátyjának, Zevinnek, és most már szeretném ha igényelhető lenne :) Nem muszáj mondjuk ezt a képet használni ha valaki talál másik képet neki, de talán ez könnyebbség, hogy valami ilyesmire gondoltam. Amúgy élhet ménesben is vagy vándorként, ha illeszkedik Nesira sztorijához. Valamint mivel Shad elültette a fülembe a bogarat és még nem játszottam Nesirával, gyorsan kiegészíteném még az adatlapját. Elküldöm egyben talán úgy könnyebb frissíteni :) Név: Nesira Nem: Kanca Kor: 4 év Ménes: - Rang: Vándor Külső tulajdonság: Nesira nagyon formás és szép kanca, de semmi különleges ismertető jeggyel nincs megáldva. Magasságát tekintve az átlagostól egy szemernyit kissebb. Járása kecses, léptei némák, bárhol képes hangtalanul mozogni. Fürge, és mozgékony teremtés. Egész teste, sörénye és farka korom fekete. Szeme zöld, mely mindig más árnyalatban játszik... zöld, ahogy fura kísérőtársa is, aki egy fapiton. Seminarya szerte nagyon ritka faj. Szinte mindig Nesirával látni, ahogy éppen a hátán, vagy a kanca teste/nyaka köré lazán feltekeredve utazik. Még fiatal példány, de hatalmasra megnőhet.. Belső tulajdonság: Szereti az életet. Az állatokat, a növényeket, a gyönyörű tájakat. Többnyire magányosan tölti idejét, és a természetre figyel. Ugyan nem unikornis, és varázsereje sincs de más állatokkal feltűnően jól kijön, és azok nyugodtan viselkednek a jelenlétében. Imádja a tavaszt, és ilyenkor ha teheti egész nap a virágok közt hempereg. Minden egyes állatot, és növényt ismer, éljen az a hegyekben vagy az alföldön. A Laynarvis területeire sosem merészkedik, azt az élet temetőjének tartja, és felfordul tőle a gyomra. Nem valami társas lény, pedig szeretne az lenni. Élete nagy részét kettesben, bátyjával töltötte, és főleg amióta ő nincs elég esetlenül mozog társas körökben. Érzékeny lélek, és a szívére vesz bármit, bár néha ennek ellenkezőjét mutatja a világnak. Útitársával, Malával szavak nélkül is jól megértik egymást, és elválaszthatatlanokká váltak, Nesira csupán akkor nem tart vele, ha vadászni indul csúszómászó barátja. Van közöttük valami nagyon mély kapcsolat, szinte érzik, hogy a másik mire vágyik a másik. Bár a lovak többsége írtózik a kígyótól, Nesira mindig megvédi velük szemben társát, hiszen tudja, hogy közel sem olyan félelmetesek ezek a lábnélküli teremtmények, mint ahogy azt a legtöbben gondolják... bár néha jól jön számukra a lovak ilyesfajta tudatlansága. Testvérek: bátyja, Zevin (igényelhető!) Egyéb rokonok: nincsenek Előtörténet: Vándorok második csikójaként született. Apja hamar meghalt miközben családját védte más vándorokkal szemben. Szülei mindketten ébenfekete lovak voltak, csakhogy anyja egyben unikornis is volt. Az ő vonaláról örökölte a természet szeretetet, bár anyja nem foglalkozott vele túl sokat, hiszen Nesira szarv nélkül és ezáltal mágia nélkül is született. Anyja számára ő csak egy nyűg, egy szégyen volt. Bátyjával, Zevinnel gyerekkora óta szoros barátságot ápol, annak ellenére, hogy ő unikornis. Az idősebb testvér mindig megvédte húgát anyjukkal szemben, hiszen a kanca nem tehetett arról, amilyennek született. Anyjuk ezen mégjobban felmérgesedett, hogy Zevin megvédi a húgát, és éppen vele szemben. Amint elég nagyok lettek, ketten útrakeltek és ott hagyták félőrült anyjukat. Vándorokként együtt éltek, kölcsönösen segítve egymást, míg egyszer az Aroun-szirtnél nem éjszakáztak és a hirtelen jött vihar ki nem váltott egy kőomlást. A hirtelen lezúduló kőtömeg szétválasztotta őket, és lehetetlenné téve, hogy megkeressék egymást a sötétben, miközben a vihar tombolt. Nesira nem tudja, hogy Zevin él-e még egyáltalán, de időről-időre visszatér a szirthez, hátha talál valami nyomot, vagy esetleg magát a testvérét. Bátyja elvesztése utáni napon egy furcsa barátra lelt, az Aroun-szirten bóklászva.. egy beomlott barlang szájánál, kövek alá temetve talált egy óriáskígyót. Nem volt "első látásra szerelem" ,de segített neki kiszabadulni, és felépülni súlyos sebeiből. Eközben a hüllő a bizalmába fogadta, és társakká váltak. A kanca mindig is jól értett az állatokhoz, és Malacath (akit Nesira így nevezett el) azóta is mindenhova elkíséri ló pajtását, és kölcsönösen segítenek egymásnak. További képek:

2016.02.24. 19:27 Ivory

Név: Feyras Nem: Mén Kor: 8 év Ménes: Katopyris Rang: Tag Külső tulajdonság: Feyras meglehetősen testes, és jól izmolt pegazus mén. Szőre aranybarna, mely fokozatosan fehérre vált terebélyes szárnyain. Robosztus nyaka egy részén, valamit mind a négy lábán haránt irányú, fehér (zebra)csíkozottság figyelhető meg, mely a patákon is elő-elő tűnik. Sörénye és farka hófehér, mely színben jó összhangban van méretes szárnyaival. Kiválóan és sebesen repül, bár nagy teste és szárnyai miatt a szűk helyeken nehezebben manőverezik. Ilyenkor, ha lehetősége adódik rá, inkább a talajon mozog, ahol szintén nagyon gyors. Nem egy törékeny fazon, rúgása és harapása erős, de szárnyaival is képes odacsapni ellenfelének. A fájdalmat csendben és jól viseli. Belső tulajdonság: Nemes és védelmező. Ez a két szó írja le legjobban Feyras személyiségét. Igyekszik a legjobb belátása szerint cselekedni minden esetben. Nem szereti az aljasságot, a hazugságot, a cselszövést és az árulást. Az övéit mindig megvédi, szóval és tettekkel is. Számára fontos a ménes, és az egység. Ha adódik is komolyabb érdekellentéte egy taggal, idegenek előtt akkor sem mutatja ki. Engedelmeskedik a ménesvezérnek minden esetben, a ménesen belüli igazságtalanságokat nem tűri jól. Szereti bejárni (illetve berepülni) a ménes területeit, ami folyamatosan jó formában tartja, és meg is nyugtatja. Bizalmatlan kívülállókkal szemben, de a ménes tagjait azonnal elfogadja. Gyengéje, hogy a kancákat és látszólag gyengébb ellenfeleket nehezebben támad meg. Nem gondolja egyenlő küzdelemnek, persze a látszat csalhat, és ő sem legyőzhetetlen, amit tud is magáról. Minden esetre nagyon kitartó, és hajthatatlan ha valamit elhatározott.  Nehezen beszél érzéseiről, problémáit inkább magába fojtja, mert gyengeségnek tekinti. Kevesen törődnek vele igazán, de ha mégis valaki ilyen szándékkal fordul felé, nagyon hálás tud lenni. Jó hallgatóság, és szeret segíteni bárkinek. Ha feladata van, akkor csak arra koncentrál, de egyszerű hétköznapokon szeret mindenkihez egy jó szót szólni, pár percet rászánni az illetőre. Alaptermészetében nagyon kedves és mosolygós, de bolondozásra ritkán adja a fejét.   Testvérek: feltehetőleg nincsenek Egyéb rokonok: unokatestvérei lehetnek, egyelőre ismeretlenek Előtörténet: Feyras a Katopyris ménesbe született. Felmenői mindig is e ménes tagjai voltak, ezért nem is volt kérdéses, hogy ő is marad, és elfoglalja helyét ezen pegazusok között. Apja kiváló harcos, anyja pedig (kanca létére) egy igen jó és megbízható határőr volt. Boldog gyerekkorát egykeként töltötte, testvére sosem lett, pedig nagyon vágyott rá. Feyras későn született, mindkét szülője már túl volt élete delén, ezért nagy ajándéknak számított nekik a megfogant kiscsikó. Apja sokat foglalkozott azzal, hogy kemény harcost neveljen belőle, anyja pedig éberségre ösztönözte. Feyras példaképként tekintett rájuk, és nem akart nekik csalódást okozni. Szülei nem voltak szigorúak, de nem is volt rá szükség. Ez annak köszönhető, hogy Feyras mindig is ambíciózus volt, és keményen dolgozott az aktuálisan kitűzött céljáért. Büszkék voltak rá, és megelégedettséggel figyelték, ahogy felnő. Szülei pár éve haltak meg, idős korukban. Apját egyrejobban megviselték a harcok, de nem volt hajlandó otthon ülni, míg tehetett volna valamit a ménes, és családja érdekében. Ez lett a veszte... utolsó csatáiban legyengült, és betegség támadta meg. Anyja nyugdíjas éveit fia mellett töltötte, majd egy időskori betegség ragadta magával. Feyrasnak szülei után nem maradt kiterjedt rokonsága. Anyjának nem voltak testvérei, azonban apjának volt egy öccse, akiről éppen csak annyit tudni, hogy van, és Cywennek hívják. Ő még Feyras születése előtt távozott a ménesből, és valószínűleg vándorként folytatta útját, de mindez csak feltételezés. Feyras azóta is, ha csak halvány reményt is, de táplál aziránt, hogy egyszer megismerkedhet rég elveszett rokonaival. További képek:

[53-34] [33-14] [13-1]