/Nagyobb méretért kattints a képre/

Semleges helyszínek

Lyacon - erdőségek: sötétség, köd, és állandóan a ló fülébe suttogó Szellemhangok. Ez jellemzi ezt a kiszáradt fenyvest. Azt mondják a rengeteg elátkozott... Itt kísértenek a bolyongó holtak Szellemei, és a fák között több Bosszúálló Démon cirkál... Valószínűleg nem tévednek. Aki bemerészkedik ide, legtöbbször nem jön ki többet ép elmével, már ha kijut egyáltalán...

Aroun - szirt: az egykori békekötések színhelye. A hat ménes itt egyezkedett egymással. A szirt magasan van, mágia, vagy szárnyak nélkül szinte lehetetlen felmásznie ezen a köves terepen. Gyakoriak a kőomlások, amelyek eltörlik az addigi ösvényeket, és újakat hoznak létre. A tetején szinte egyetlen növény sem nő meg, viszont a kilátás fantasztikus.

Forsante ménes

Nemesis - barlangja: erről a helyről azt mesélik, hogy felettébb veszélyes. Nem fegyverekkel támad, valami sokkal veszélyesebbel az illúziókkal. Előállíthatja a ló legféltettebb vágyait, vagy a legszörnyűbb rémálmait, vagy... bármi mást. Azonban, lejutva a barlang legmélyére, a kéken fénylő vízbe suttog egy kérdést, biztosan megkapja rá a választ.

Elviron - erdeje: csak úgy örványlik itt a mágia. Aki egyszer bemerészkedik magától sohasem talál ki, az erdő mindig visszavezeti a kiinduló pontjához. Kivétel persze a Forsante ménes tagjai, és azok, akiket ők kísérnek, így semmi bántódásuk nem eshet, és oda jutnak, ahová akarnak, csak erősen kell gondolni a kiválasztott helyre, és az erdő odavezeti őket.

Nelenda - rét: a Forsanték gyülekezőhelye. Az Elviron-erdő egy tisztása, ami meglehetősen közel esik Nemesis-barlangjához. Óriási, öreg fák határolják, melyek rémítő árnyékot vetnek a betolakodókra, s mindazokra, akik ártó szándékkal közelednek.

Katopyris ménes

Eckhnata - csúcsok: ha pegazusokat keresünk, itt bizonyára megtaláljuk őket. Akkor sem ajánlatos ide ellátogatni, ugyanis itt állomásozik a pegazusok harci kiképző tábora. Itt örök fagy ural mindent, nyáron is megállás nélkül esik a hó. A tavak szinte mindig be vannak fagyva, kivéve, ha a tó meleg vizes forrás, ugyanis itt ilyeneket is találunk, már ha keresünk.

Hitoma - hegység: a pegazusok tanácshelye, mert ide nem merészkedik fel senki. Ezek a hegycsúcsok több ezer kilóméter magasságban lebegnek a föld felett, nem érintik a talajt. Ősi mágia tartja őket egy helyben. A hely teljesen biztonságos, mint egy erőd. A pegazusok de nem használják, csak titkos összejövetelek esetén, szerintük gyávaság lenne ide bújni.

Rentoma - csúcs: az Echnata egyik magaslata, a Katopyris pegazusainak gyülekezőhelye. Érdekessége, hogy a megszokottól eltérően nem keskenyedik el, hanem olyan hatást kelt, mintha leszelték volna a tetejét. Elég nagy, így szükség esetén az egész ménes elfér rajta. Itt szokott a Katopyris vezére az övéihez szólni, itt hirdetik ki a közérdekű információkat.

Cornus ménes

Kelvarinon - liget: itt kel fel a Nap, és itt is nyugszik le legkésőbb. Ilyenkor az egész terület vöröses és narancssárga fényáradatban úszik, ami szemkáprásztató tud lenni, legtöbbször. Sok régi rom is található a környéken. Néhány vándor is él a környéken, és akármennyire is próbálják, még nem sikerül innét kiűzni mindannyiukat.

Ewan - tó: a vízgyűjtőhely a ménes kedvelt területe, mivel területükön elég kevés vízlelőhely található. Hűs vizű, nyáron felfrissülésre tökéltetes, ugyanakkor télvíz idején rendszerint befagy a felszíne. A tavat zöld rétek veszik körbe, valamint az egész terület a erdőben fekszik. Gyakran járnak ide a társaságra vágyók, szinte sohasem néptelenedik el teljesen.

Mevera - tisztás: a Kelvarinon-liget nagyjából közepén elhelyezkedő rét, melyen -legalábbis a Cornus lovai szerint- a legfinomabb fű nő. Ritkák itt a virágok, helyette apró, színes kavicsokat fedezhet fel a szemlélődő ló, amelyek némi mágiát sugároznak.

Alios ménes

Nizza - síkság: Békés terület, ahol virágok özöne várja a szemlélődőt. Dombok borítanak mindent, ameddig a szem ellát, és pompázatos látványt nyújtanak. Tökéletes hely egy hajnali galopozásra, vagy egy kikapcsoódásra. Bár fák nem nőnek a területen. Az egészet folyók keresztezik, ez maga lehetne a Paradicsom...

Shiron - alföldje: nevét a rajta keresztül haladó folyóról kapta. Aki benne gyalogol, annak úgy tűnhet, nincsen vége. A messzeségben, nagyon távol a Katopyris ménes hegyei látszanak. Sokszor fordulnak elő délibábok, nem is beszélve arról, milyen jól el lehet téveszteni az irányt, a területen egy fia tájékozódási pont sincsen, amivel meg lehetne találni a kivezető utat.

Toron - domb: a Nizza-síkság legmagasabb pontja, innen könnyen be lehet látni a környéket. Szinte sose néptelenedik el, általában fellelhető itt néhány Alios ló. Kellemes lágy szellő fúj, amely a füvön kívül gyakran egy csak itt honos lila virágos növényt is borzol.

Laynarvis ménes

Abdulah - sivatag: sivár, és zord hely, ahol a megélhetés nehéz, egyáltalán nem kényeskedőknek való. Az oázisok itt ritkák, mint a fehér holló, és ha a ló elvétve talál is egyet, annak vize legtöbbször sós, és ihatatlan. Az itt élők senkivel nem osztoznak a területen, ha tehetik, akkor egy másik ménes területére menekülnek, amíg ki nem zavarják onnét őket.

Eurayle - kőtenger: Különleges terület a Laynarvis ménesnek kijelölt helyek között. Hatalmas sziklák borítják, amelyek szinte labirintust alkotnak. Könnyű köztük eltévedni, és az sem könnyíti meg az eltévedtek dolgát, hogy a fák lobja teljesen elfüggönyzi az eget, így még sötét is van. Könnyű errefelé a Laynarvis lovak felállított csapdáiba kerülni.

Vayan-fennsík: az Eurayle egyik magasan fekvő pontja, melynek köveit vastagon borítja moha. A levegő meglepően nedves, egy patak folyik keresztül a helyen, s a végén egy apró vízesés formájában csobog tova. A Laynarvisos lovak tanácskozó helye.

Utólag pedig ezt is érdemes elolvasni, amennyiben érdekel, hogy mik történtek eddig a játéktérben: ITT>>