Friss�t�sS�g�

Bloodless	2015.08.20. 20:40 -
	* Kiriban - Teim - Blossom * ~ Ny�lt j�t�k ~

[13-1]

Luna	El�zm�ny | 2015.10.04. 21:25 - #13

Nem tudtam pontosan, hogyan is reag�lhatn�k az unikornis szavaira. �gy v�g�l is elint�ztem egy b�tortalan mosollyal. Hi�ba, nem nagyon megy ez a besz�lget�s-dolog nekem… Jaj, mennyivel k�nnyebb a gondolataimba mer�lve, egyed�l rep�lni a v�gtelen �gbolton! Ahogy a sz�l belekap a s�r�nyembe, ahogy kit�rom a sz�rnyaimat, ahogy siklok… mennyei �rz�s! Nem kell besz�lgetnem senkivel, nem ker�l�k k�nos helyzetekbe – kiv�ve, ha lezuhanok… -, nem kell senkihez sem alkalmazkodnom… S�hajtva r�ztam meg a fejemet. Nem igaz, m�r megint elkalandoztak a gondolataim! Nagy leveg�t vettem, �s m�r nyitottam is a sz�mat, hogy megt�rjem a be�ll� csendet. Ekkor leesett, hogy nem is tudom, mit akarok mondani… Sierra, ebbe m�g bele kell j�nn�d! Becsuktam h�t a sz�mat, �s zavartan b�mulni kezdet a talajt. Majd pat�mmal �vatosan arr�bb r�gtam egy kavicsot. Majd jobbra-balra tekintgettem. Nagyokat nyeltem. �m a k�nos csend nem sz�nt meg, hogy is sz�nhetett volna?! Sz�lalj m�r meg! ~ b�ztattam magamat k�ts�gbeesetten, de tov�bbra is csak n�m�n �lltam. Majd hirtelen felemeltem a fejemet, �s nem is gondolkoztam azon, mit mondok, egyszer�en csak hallgattam, ahogy a szavak egym�s ut�n hagyj�k el ajkam: - Nekem most… mennem kell… fontos… fontos dolgom van… - azzal l�ptem egyet-kett�t, majd h�tat ford�tottam �s elv�gt�ztam. Mikor ki�rtem egy kis tiszt�sra, akkor j�ttem r�, milyen h�ly�n is viselkedtem. Ott volt egy csapatnyi ismeretlen l�, akik k�z�lt kett� meglehet�sen boszork�nyosan festett, �n meg csak �gy elj�v�k, �pp csak hadov�lok valamit, valami nem l�tez� fontos dologr�l, �s.. �s… Jaj! Hogy lehetek �n ilyen?! Sierra, ez �gy nem mehet tov�bb, kezdj m�r magaddal valamit, meg fog �rj�teni a folytonos egyed�ll�t! Illeszkedj m�r be a t�bbi l� k�z�! ~ korholtam magamat, majd felrep�ltem.

Bloodless

El�zm�ny | 2015.10.01. 13:17 - #12

Egyre ink�bb k�rvonalaz�dott bennem egy olyan gondolat, miszerint kicsivel jobban meg�t�ttem magam valamelyik es�s sor�n, mint azt eleinte k�pzeltem. El�sz�r a pegazus, azt�n m�g egy s�m�nnak fest� kanca. Komolyan �sszezavarodtam ezt l�tva. Hogy is h�vj�k? Sierra. Na, ez is j� n�v. El�g hossz�, hogy nemes legyen, de �gy cseng, mintha t�n�keny lenne, �s egyik pillanatr�l a m�sikra sz�tesne. A v�g�n pedig van egy hatalmas sz�net, �pp ez�rt nyitott, jelzi, hogy t�bb egy rak�s hangn�l. Most m�r valamivel b�trabban pislogtam. Toporogtam a l�baimmal egy kicsit, mert hab�r j� t�rsas�gban voltam, igaz�n t�rt�nhetett volna m�r valami hallatlanul izgalmas. De, mivel ez tov�bbra sem esett meg, be�rtem azzal, hogy t�lem n�h�ny l�p�sre ott �ll az �ltalam valaha l�tott legszebb teremtm�ny - b�r ez ismerets�gi k�r�met tekintve tal�n nem is sz�m�t olyan nagy sz�nak. �s minden er�mmel azon voltam, hogy ennek ellen�re se b�muljam �t felt�n�en. (A t�bbiek l�tez�se, hab�r nem feledkeztem meg teljesen r�luk, most meglehet�sen h�tt�rbe szorult.) Meglehet�sen zavart, hogy � k�zel sem tal�lhat olyan rokonszenvesnek engem, mint �n �t. Ez csak term�szetes. Hiszen pegazus. Felszegett fej, sz�tt�rt sz�rny, peckes l�p�s mindenek felett. Sz�mukra elv�gre mi, f�ldh�z ragasztott teremtm�nyek csak zavar� t�nyez�k vagyunk, nemde? Persze sosem k�s� megv�ltoztatni a "szerencs�tlen h�lye, akire v�letlen�l r�estem" �sszk�p�t. Picit felszegtem a fejemet, megvetettem a l�baim, �s finom, hatty�szer� �vbe hajl�tottam a nyakamat, majd megsz�laltam. Lehetett volna sokkal h�siesebb a hangom, ha nem a k�zelm�ltban l�ptem volna ki a csik�korb�l, �pp csak fiatal feln�ttnek mondhattam magam. - Kedves n�v. �rvendek a balszerencs�nek. Blossom vagyok, de h�vj csak, ahogyan szeretn�l. - feleltem, majd �rz�kelve a bakl�v�st, sietve hozz�tettem. - Kiv�ve a Cukorbors�t �s a Kathach-ot, ha nem haragszol.

Luna	El�zm�ny | 2015.08.29. 11:32 - #11

Az unikornis m�n felt�p�szkodott a f�ldr�l. Szerencs�re nem �gy t�nt, hogy b�rmi komolyabb baja lenne. Kiss� tal�n k�tyagos volt… Mikor talpra �llt, k�r�lbel�l egy percig pislog�s n�lk�l b�mult, majd megk�rdezte, j�l vagyok-e. Nem sz�m�tottam erre a k�rd�sre, hiszen egy�rtelm�en �n voltam a hib�s, de az�rt v�laszoltam: - Igen, j�l vagyok – b�lintottam, mik�zben csaptam egye-kett�t a sz�rnyaimmal, minek k�vetkezt�ben m�g p�r tollam kihullott. Ezut�n a s�r�nyemb�l �s a farkamb�l igyekeztem kir�zni a gallyakat, leveleket. Miut�n �gy ahogy �sszerendeztem magam, sz�rnyaimat �sszecsuktam. Jobban szem�gyre vettem a m�nt, kire az im�nt kiss� r�zuhantam. Fak� sz�re volt, �s hasonl� sz�n� s�r�nye. Fekete szeme pajkosan csillant. R�vid, csavart szarva el�gg�… furcsa l�tv�nyt ny�jtott. Legal�bbis, azoknak az unikorisoknak, akikkel eddig tal�lkoztam, hossz�, sz�p szarva volt. K�zelebb l�pett, mire �n h�tr�lta p�r l�p�st, hogy jobban l�ssam a m�sik lovat. Nos, kiss� fel�llt t�le a h�tamon a sz�r… Csak egy egyszer� pej, de ami a feje egy r�sz�t takarta… brrr… egy l� kopony�ja… Ehhez p�rosultak m�g a s�r�ny�b�l �s fark�b�l l�g� mad�rtollak, valamint a h�rom szem gy�ngy. Hogy �szinte legyek, el�gg� misztikus, m�r-m�r ijeszt�nek mondhat� k�lseje volt. Tal�n val�ban lappang benne m�gia ~ gondoltam. Erre a k�vetkeztet�sre mondjuk azzal pr�b�ltam meg r�c�folni, hogy csak az unikornisoknak van n�mi var�zsereje. De akkor is... Valami nyugtalan�t� volt benne. - Am�gy… am�gy Sierra vagyok – vettem le a tekintetemet a furcsa kanc�r�l. �� K�zben �szre sem vettem az agancsos kanc�t, aki nem is tudom, mikor j�hetett. Kiss� h�trah�k�ltem, mikor megl�ttam. � is el�gg� k�l�n�sen n�zett ki. Barna sz�r�t a feh�r foltokon k�v�l festett mint�k is tark�tott�k. Valamint az � s�r�ny�ben is volt egy-k�t toll. Hova keveredtem �n? Mi lesz itt, boszork�nytal�lkoz�?! ~ futott �t az agyamon. Komolyan, csak egy kis s�tarep�l�sre indulok, erre egy elb�n�zott zuhan�rep�l�s miatt el�gg� �rdekes lovak t�rsas�g�ban tal�lom magamat!

Reshi

El�zm�ny | 2015.08.28. 17:17 - #10

Lass� l�ptekkel haladtam a f�k k�z�tt, egy holt nyugodts�g�val �lve. �r�kkal ezel�tt hagytam el az elviront, m�gsem tudtam kivernia� fejemb�l a tal�lk�t. Persze egy darabig �ldottam a szerencs�m, hogy kijutottam abb�l az �tkos erd�b�l, �s szerencs�mre egy forr�s mellett m�g pihen� helyre is tal�ltam. Azthiszem a szellemek ez�ttal megseg�tettek... De ennek �ra lesz. Nagy �ra.. Miut�n ki�vleztem szieszt�m �r�it r�vettem magamat arra, hogy m�g aznap elinduljak a Kelvarionba, mely zar�ndoki list�m m�sodik hely�n szerepelt. Nem hittem, hogy itt igazi m�gir�ra tal�lhatok, de az Elviron nem seg�tett meg engem... Nem akarta, hogy megtudjam a titk�t. Kedztem v�szesen benn j�rni az erd�ben, de mid�n er�m tej�ben voltam, nem f�ltem a hat�r�r�kt�l. Bizonyos, hogy gyorsabb lenn�k n�luk fut�sban, �s nem ker�ln�k a markukba.. Ha bolond, vir�gdob�l�/szagolgat� l� lettem volna, akit fej�re ejtettek,� bizony�ra f�ty�r�szek j� kedvemben, de �n ehelyett csak kaj�nul vigyorogva t�rtem be az erd�be. Ez a t�k�letes nap. Ez az a nap amikor es�lyem lesz megtal�lni amit keresek... Rem�ltem, hogy egyed�l leszek, hogy b�k�ben tehetem meg az utat, de a szellemek ezt nem akart�k. Egy fat�rzsn�l kedztem el lassan �getni, amikor megel�geltem a semmit tev�st. Egy darabig sima volt az utam, b�r n�ha �tugrottam egy k�t kid�lt f�t is... Akkor sz�lt k�zbe a v�gzett amikor az �res t�r helyett tekintetem egy h�tr�l� l� far�val tal�lkozott �n pedig a lehet� leggyorsabban f�keztem le �s elugrottam az �tj�b�l egyenesen a� k�l�n�s t�rsas�g k�z�. Egy unikornis, egy pegazus �s egy l� t�rsas�g�ba keveredtem �s mivel hatalmas robajjal ugrottam k�z�j�k, val�sz�n�leg mind �szrevettek. A pegazus �s az unikornis szinte kivehetetlen volt, ugyanis �pp akkor pr�b�lt�k r�j�nni melyik testr�sz melyik�k�... A l� azonban tiszt�n l�tszott, �s kin�zete felkeltette az �rdekl�d�semet Egy l� kopony�ja d�szelgett a fej�n, �s a vak is l�thatta, hogy igazi volt. Egy egykor �l� l� kopony�j�t viselte mag�n...

BlackDemon

El�zm�ny | 2015.08.24. 12:11 - #9

A m�n nem kapcsolt. Azt hiszem legfeljebb akkor takarodott volna el, ha a Szellemek haragja szakadt volna r�nk. Vagy tal�n azokra is hirtelen felindults�gb�l r�vetette volna mag�t, ezt nem tudhatom. Csak azt, hogy tov�bbra is mellettem id�tlenkedett, sz�momra m�r r�gen le�rva mag�t s�lt bolondnak. Mert egy norm�lis l� m�r r�g sik�t�fr�szt kapott volna t�lem, vagy r�m t�mad, esetleg szimpl�n elfut. De ez... csak tov�bb magyar�zott. A nevemet k�rdezte. Megint. ~ V�g�l is megmondhatom neki. Ha tudja, ha nem, egy sz� ugyanolyan jelent�ktelen marad. K�l�nben is: az �n nevemet kevesen ismerik. Akik m�gis, nincsenek olyan �llapotban, hogy elmondhass�k. K�s�rtet vagyok. M�l� pillant�s. ~ gondtoltam, mik�zben halkan s�hajtottam. Egy pillanatra meg�lltam, �s izz� tekintettel a Forsante csik� szem�be n�ztem, mintha a gondolatait, �s a legm�lyebb titkait akarn�m kif�rk�szni, �s az elm�ly�be l�tn�k. Pedig �ppen azon gondolkoztam, hogyan csilloghat �gy egy f�ldi anyag, ahogyan az � h�feh�r szarva teszi... - Kiriban - k�z�ltem halkan, �s jelent�ss�gteljesen. Nem tettem hozz�, hogy ez a nevem a lakc�mem, vagy a koponya volt tulajdonosa, gondolom erre a k�vetkeztet�sre mag�t�l is r�j�tt. Vagy ha nem, akkor m�g ann�l is ostob�bb lenne, mint azt addig hittem. Nem t�n�dtem el azon mit �rt "k�nny� n�v" alatt, de nem is nagyon izgatott a dolog. Annyi mindent �sszezagyv�lt m�r ez a szerencs�tlen, hogy a Shiron faly�ra g�tat lehetett volna �p�teni annyi marhas�gb�l. A gy�nyos, ugyanakkor halv�ny vigyor is a hely�re ker�lt d�moni k�pemen. Majd a kr�msz�n� unikornis tov�bb sz�vegelt. �s a mosoly v�gleg az arcomra fagyott. ~ Szellemek. Igazi Szellemek... A Szellemek gonoszak. Megb�ntetnek. Elvesznek mindent, ami valaha volt, megkeser�tik a m�ltadat, �s elveszik a j�v�det. A Szellemek olyan hatalom, amit nem szabad zargatni. Aki megteszi, arra m�r csak a hal�l, vagy az �r�kk� tart� k�nszenved�s v�rhat. ~ Meg voltam gy�z�dve arr�l is, hogy a B�ke k�tja csup�n egy fels�bb hatalom tr�f�ja volt. Az �vek hossz� egym�sut�nj�ban el�g id�m volt ezen gondolkozni. Mert csak nekik van hatalmuk arra, hogy a lovak sors�t legyint�sekkel int�zz�k el. Pillant�sukka hgyeket tehetnek a f�lddel egyenl�v�. �k a Hal�l, �s az �let egyszerre... - A Szellemek nem j�t�k. A Szellemeknek nincs neve. A Szellemek halhatatlanok. �s megtal�lnak mindent, ami nem tetszik nekik - mondtam az unikornisnak komoly �brzattal. B�r nem vagyok eg�szen biztos benne, hogy hallotta. Mert abban a pillanatban egy pegazus zuhant le az �gb�l. Azt hittem aznap m�r nem j�het m�s, minden fel� lovak fognak potyogni, amerre csak j�rok. De nem. Ez az �gi test ez�ttal elker�lt, �s a mellettem �ll� unikornisba csap�dott, aki a k�vetkez� pillanatban elny�lt a f�ld�n. Nem vigyorogtam. Nem tettem egy g�nyos megjegyz�st sem. Csak h�tr�lni kezdtem, im�dkozva az�rt, hogy min�l hamarabb elt�nhessek a szemneik el�l. Azonban a jelek szerint m�r elk�stem. A pegazus kanca m�r fel�llt...

Bloodless

El�zm�ny | 2015.08.22. 18:51 - #8

A kanca szemmel l�that�an nem repesett a jelenl�tem�rt, ezt z is mutatta, hogy olyan szemekkel f�rk�szett, mintha egy nagy gomba lenn�k, �tban a l�b�nak. Ami n�mi �nel�g�lts�ggel t�lt�tt el, �s menthetetlen�l �reztette velem, hogy bizony �n j� sz�n�sz vagyok, ha elismern� m�s helyzetben, ha nem. Nem l�ttam azonban rajta, hogy ny�lt ellens�gesked�sre ker�lhet sor, nem kellett att�l tartanom, hogy megpr�b�lja let�pni a szarvam, vagy ber�gni az oldalam, de m�g att�l sem, hogy tov�bbi �letemet egy levelib�ka alakj�ban kell le�lnem. A tudat, hogy m�r �lt, kiss� megborzongatott, de ahogy �jra v�gign�ztem rajta, r�d�bbentem, hogy ez teljesen felesleges, hiszen tudhattam volna, m�r puszt�n a fell�p�s�b�l. Csak egy kicsit inogtam meg abban a hitben, hogy nem vesz�lyes tov�bb sz�rakozni vele, de v�g�l addig morfond�roztam, am�g a tov�bbi j�t�k mellett d�nt�ttem. Blossom, neked soha nem volt, �s val�sz�n�leg nem is lesz f�lelem�rzeted, tiszt�ztam magammal. Abban is biztos lehetsz, hogy vajmi ritk�n gyilkol�sznak tapasztalatlans�g�rt, k�rdez�sk�d�s�rt �s r�men�ss�g�rt, b�rmennyire is jeleskedsz... jeleskedem ezekben. Miut�n ezt ilyen gy�ny�r�en lej�tszottam elm�mben, k�vetkezett a sz�ndarab m�sodik felvon�sa, ha ugyan nem volt m�ris egy, hogy �testem rajta, �r�lt vaddiszn� m�dj�ra rontva el� egy bokorb�l. - M�rpedig �n szeretem a neveket. Nekem j� nevem van. K�nny� n�v. Blossom, igen. Ez k�nny� n�v. Nem az�rt, mert csak k�t sz�tag. Hanem, mert nincs m�g rajta s�ly. Nem akaszkodik r� gyilkoss�g, hazugs�g, gy�vas�g, megbocs�jthatatlan v�tkek. A Blossom s�lytalan. Ha t�l neh�z lesz, leveszem, �s felveszek �jra egy k�nny�t. - �s �ll�t�lag akkor id�zhetsz meg egy szellemet, ha tudod az igazi nev�t, nemdeb�r? H�vt�l m�r valaha ha... Nem tudtam befejezni ezt a mondatot, pedig erre az egyre k�v�ncsi is lettem volna, mert levelek z�rg�s�t hallottam meg valahonn�t. Az els� gondolatom az volt, hogy ennek egy Cornus �rnek kell lennie, �s hogy' fogom kimagyar�zni, hogy itt b�kl�szok az erdej�kben. Biztos megeml�tem, hogy sz�p, csak sok az agressz�v cserj�j�k... Ide-oda kapkodtam a fejemet, merr�l �rkezhet, de m�g egy lelket sem l�ttam. �s akkor megt�rt�nt, amire soha �letemben nem sz�m�tottam. Igaz�b�l mindaddig �gy gondoltam, nekem m�r nem lehet �jat mondani, de akkor ki�br�ndultam ebb�l a hitemb�l. Sz� szerint �gi csap�s volt: fentr�l �rkezett, mint egy hull�csillag, �s egyenesen r�mzuhant, hogy �jfent a f�ldre ker�ltem. A k�vetkez� perc szint�n k�tyagos �llapotban pergett, csak id�szakosan �rz�keltem a vil�got. Kancahang� menteget�z�s. Egy patta az orrom el�tt. Tollsuhog�s. Egy f�csom�. Leker�l a s�ly az oldalamr�l. Egyik l�b... A szemembe l�g� �st�k�m. M�sik l�b... �s megvan. Fel�lltam. Milyen furcs�n t�ncolnak a levelek! �s milyen narancss�rga minden! �s... hogy a j� �letbe! Ez ut�bbi gondolatomat annak c�meztem, hogy egy aranysz�n� sz�rny mellett megpillantottam egy feh�r h�k�t, k�t m�lyk�k szemet, melyhez egy kecses fej�, lobog� aranybarna s�r�ny� kanca "tartozott". Kiss� ugyan sz�tzil�lt volt a k�lseje, de k�zel sem annyira, mint az eny�m lett volna, ha az �gb�l pottyanok ide. �s nem akartam pislogni, mert att�l f�ltem, amint behunyom �s �jra kinyitom a szemeimet, elt�nik az eg�sz, �s Wanderhawk fog keltegetni, hogy mit alszok m�g mindig, amikor ilyen magasan j�r a nap. Azt�n m�giscsak pislog�sra k�nyszer�lem, mert f�ld is j�csk�n ment a szemembe, �s cs�pett. Viszon a v�lasz �s egy kiss� tal�n szem�rmetlen megjegyz�s m�r a nyelvemen volt. G�l�nsan elfojtottam, hogy "kiss� er�s kezd�s, hogy nyomban r�mveted magad, de r�szemr�l rendben", �s sokkal �riasabban feleltem neki. - Felesleges szabadkoznod. Nyilv�nval�an �n �lltam rossz helyen. Kapcsolhattam volna. - kir�ztam az �st�k�met a szememb�l, b�r ez ez�ttal sokkalink�bb �n�rzeti c�lt szolg�lt, mintsem a l�t�si viszonyok jav�t�s�t. - Egy�bk�nt nekem illene k�rdeznem. M�ghozz�, hogy j�l vagy-e. Azzal kicsivel k�zelebb l�ptem, igyekezve nem elesni, amint felemelem valamelyik l�bam. Az volt a szerencs�m, hogy nem egy k�tajt�s szekr�ny zuhant r�m az �gb�l. M�zli, hogy minden pegazus kecses alkat.

Luna	El�zm�ny | 2015.08.21. 22:52 - #7

Sz�rnyaimat kit�rva siklottam. R�fek�dtem a sz�lre, hagytam, hogy ir�ny�tson. Nem �rdekelt, merre megyek, csak c�ltanul vitorl�ztam. M�ly leveg�t vettem. Besz�vtam a friss, ny�ri leveg�t, mibe es� illat vegy�lt. Majd behunytam a szememet, �s �gy rep�ltem tov�bb. Ez az igazi �let! Mi kell t�bb? Rep�l�s, a csod�s leveg�, az �lomsz�p t�j... �h... Szememet kinyitottam, �s k�rbetekintettem. K�r�l�ttem csak n�h�ny b�r�nyfelh� volt, de a t�volban l�tni m�r a s�t�t es�felh�ket. Alattam pedig hatalmas erd� ter�lt el. Nem tudtam, melyik rengeteg lehet. Mi�ta elindultam, nem igen figyeltem, merre rep�l�k. A szabads�g �tj�rta a testemet. �reztem, hogy most sz�momra nincs hat�r. Nem �rdekelt, melyik m�nes ter�ete f�l�tt sz�rnyalok. Ha �szrevesznek is, elkapni �gysem tudnak a hat�r�r�k. Mosolyra h�ztam a sz�mat, majd hangosan felnevettem. �gysem hallhatja senki... Sz�rnyaimmal, melyek a nap f�ny�ben arany�rnyalat�nak hatottak, er�seket csaptam, nyakamat kiss� el�reny�jtottam, l�baimat, mint v�gta k�zben, �gy mozgattam. El�gg� er�teljesen rep�ltem. A sz�l belecsapott az arcomba, meglobogtata a s�r�nyemet... csod�latos volt! Csaptam m�gegyet, majd sz�rnyaimat testem mell� h�zva forogni kezdtem a leveg�ben. �sz n�k�li p�rg�semb�l kecses sz�rnysuhint�sokkal t�rtem vissza a norm�lis rep�l�sre. Letekintettem a f�ldre. Az erd�ben, mi alattam ter�lt el, egy kis lyukknak hatott az apr�cska tiszt�s, mit lesz�ll�helynek n�ztem ki. Kiss� lejjeb rep�ltem, olyan magass�gba, ahonnan m�r �szrevettem volna, ha vannak lent lovak. Nem voltak. Egy igen vesz�lyes mutatv�ny jutott az eszembe. Erre �r�lt mosoly �lt ki az arcomra. M�ly leveg�t vettem, majd lend�letet. Sz�rnyaimat �sszecsuktam, �s hagytam, hogy zuhanjak. Fejjel a f�ld fel�, eszm�letlen gyorsas�ggal. Egyre k�zeledtem. M�g p�r m�ter, �s kit�rom a sz�rnyaimat... �m ekkor r� kellett j�nn�m, hogy t�vedtem egy kicsit... Rosszul m�rtem be a helyet, nem a tiszt�son fogok landolni, hanem kiss� beljebb, a f�k k�z�tt, ami nem j�... Jaj, ne! Tollas v�gtagjaimat k�s�n t�rtam ki, a zuhan�s m�r elker�lhetetlen volt. Legrosszab esetben elt�r�m p�r csontomat... ~ futott �t az agyamon. Ekkor vettem csak �szre, hogy k�t l� is van ott, ahova val�sz�n�leg be fogok csap�dni... -Neneneneee! - ki�ltottam k�ts�gbeesetten, �s sz�rnyaim �r�lt csapkod�s�val pr�b�ltam meg elker�lni, hogy r�zuhanjak valamelyik l�ra. Ez nem siker�lt... PUFF! Kit�rt sz�rnyakkal tepertem le a f�ldre egy kr�msz�n� m�nt, akinek homlok�b�l kis, csavart szarv �llt ki. Ijedten �s zavartan pr�b�ltam meg lek�sz�l�dni r�la. Egy kis szerencs�tlenked�s ut�n siker�lt is. - Jaj, bocs�nat! Nem akartam... �n csak... v�letlen�l... - szabadkotam dadogva. Sz�rnyaimb�l p�r toll kihullot, n�h�ny meg kiss� megg�rb�lt, mindenem f�jt, a letarolt �gakr�l val� levelek �s kisseb gallyak a s�r�nyembe �s a farkamba akadtak. Ezeknek a naggy�t n�h�ny �gyetlen mozdulattal siker�lt kir�znom. Az ijedts�gt�l, �s a meglepetts�gt�l hevesen dobog� sz�vvel n�ztem az unikornis cs�d�rre. A m�sik lovat, egy pej kanc�t, kinek fej�n valami csontf�les�g volt, csup�n a szemem sark�b�l �ttam.

BlackDemon

El�zm�ny | 2015.08.21. 19:14 - #6

A Forsante csik� el�g �rdekes akrobatamutatv�nyt hajtott v�gre, melynek c�me "Ess�nk fejjel a bokorba!" volt. M�g eln�ztem volna egy darabig a szerencs�tlenked�s�t, azonban m�g v�rt r�m egy feladat, amellyel az eredeti terveim szerint napkelt�re v�gezni akartam. ~ Nos, arr�l m�r lecs�sztam... ~ bosszankodtam gondolatban. K�zben magamban j�t sz�rakoztam a jeleneten. ~ Komolyan ezt n�ztem �n Cornus �rnek? Egy d�gl�tt madarat nem tudna �rizni, a n�lk�l, hgy el ne rep�lne... ~ cs�v�ltam a fejemet a val�s�gban is. Engem nem zavar, ha �r�ltnek, vagy elmeh�borodottnak n�z. Am�gy meg... �pp el�g elmeh�borodottat l�t ha a v�z t�kr�be n�z. Gonosz vigyor suhant �t a k�pemen a m�sodperc t�rtr�sz�ig. Konokul folytattam utamat a r�ten, nem t�r�dve azzal, hogy ideges�t� l�gy m�dj�ra k�r�z�tt k�r�l�ttem, annyi k�l�nbs�ggel, hogy nem tudtam volna egy faroksuhint�ssal elint�zni a sors�t. Persze... V�gs� megold�sk�nt, tal�n a farokcsapkod�s m�dszer is jobb a semmin�l. Bossz�san s�hajtottam. Szerettem a mag�nyt. Szerettem, hogy az �gi Szellemeken k�v�l senki m�s nem l�tja mennyire gyenge vagyok, senki m�s nem l�t megal�zottnak. �s ez �gy volt helyes. Mert �n mag�nyra sz�lettem, mert engem nem �rtett meg m�s, csak az erd� fagyott csendje, ami k�r�m burkol�zott ha f�i k�z� h�z�dtam. Az �n vil�gom nem �llt m�sb�l, csak k�borl�sb�l, �s a m�gi�b�l. Utit�rsak n�lk�l. Seg�ts�g n�lk�l. Ilyesfajta szerencs�tlenked�s n�lk�l. A fiatal unikornis, kinek nev�t hom�ly fedte el�ttem, b�r engem nem nagyn tudott �rdekelni az sem, ha Glimt - nek, a Forsante m�nesvez�rnek h�vt�k, b�r nyilv�nval�an nem sok k�z�k volt egym�shoz... Mind�ssze k�t dolog foglalkoztatott vele kapcsolatban: hogy mik�nt siker�lt �gy esnie, hogy nem t�rte le homlok�r�l azt a csinos kis szarvat, illetve, hogy besz�d k�zben mikor is szokott leveg�t venni, vagy hogy sz�ks�ge van - e r� egy�ltal�n, vagy �ltal�ban szimpl�n a v�gkimer�l�sig j�rtatja a sz�j�t? Igen, egy ut�dot kerestem magamnak. Valakit, akit ugyan�gy �rdekelt a m�gia m�v�szete, mint engem. Valakit, aki majd tov�bbviszi mindazt, amiben r�vid f�ldi l�tem alatt hittem, �s aki miatt tal�n nem volt �rtelmetlen kicsi csik�k�nt vil�gra j�nn�m, �s l�tez�semmel nem kevesebb mint k�t l� veszt�t okoznom. Valakit, ki egyed�li t�rsamk�nt szolg�lhat majd kalandaim sor�n. �gy d�nt�ttem, tan�tv�nyomat �gy v�lasztom majd ki, hogy feltesz nekem egy titkos k�rds�t, melyet csak �n ismerek. A kr�msz�n� unikornis sok k�rd�st feltett. De a titkosnak k�zel�ben sem j�rt. Ellenben az �n t�r�shat�romat nagyon is k�rny�kezte. Lehunytam a szememet, �s s�t�tben haladtam n�h�ny l�p�snyit, mik�zben parancsoltam az idegess�gt�l �sszer�ndult tagjaimnak, hogy lazuljanak el. ~ Ez csak egy ideges�t� fics�r. Nem h�zhatod fel magad rajta!� ~ utas�tottam magamat. Felnyitottam a szememet, �s nyugodt arckifejez�ssel haladtam tov�bb, noha legbel�l majd sz�trobbantam a m�regt�l. ~ Mi�rt h�tr�ltatja ez a fiatal itt a k�ldet�sem? Mi�rt nem ideges�ti m�s lovak agy�t? Mondjuk tal�lhatott volna mag�nak ez s�t�t m�gust... ~ ism�t �tsuhant a k�pemen az im�nti kaj�n vigyor. - Igen, igazi - s�hajtottam v�g�l. - Meg�ltem �rte egy lovat... N�h�ny l�p�s erej�ig hallgattam, rem�ltem, v�laszommal elijesztem majd a n�vtelen k�v�ncsiskod�t, �s magamban folytathatom tov�bb utamat. - A nevek, csak szavak, melyeket az ana a saj�t csik�ja megk�l�nb�ztet�s�re haszn�l. Jelent�ktelenek. A gondolat, hogy az Alios m�neshez tartozom, nevets�ges volt. ~ �n? Egy m�nesben? Ugyan m�r? ~ Sohasem csatlakoztam volna. Egy m�nes, csak g�tol. Elveszi a szabads�god, a szem�lyis�gedet. Olyan leszel, mint egy birka, mely nem gondolkozik, csak k�veti a p�sztora utas�t�sait. - Alios? Ink�bb... - kett�t kellett k�h�gn�m, miel�tt befejeztem volna a mondatot. - ... ink�bb a hal�l... ~ Ne agg�dj, az is elj�n, hamarosan ~ gondoltam cs�ggedtem, mik�zben lassan ism�t bes�t�ltam z erd� oltalmat ny�jt� f�i k�z�.

Bloodless

El�zm�ny | 2015.08.21. 18:38 - #5

Fell�kve a m�sik lovat, �tesve egy bokron �s lehorzsolva magam egy fa t�rzs�n, kiss� sz�delg� fejjel kecmeregtem fel, �gy gy�jtve magam al� engedelmeskedni nem akar� l�baim, mint egy �jsz�l�tt csik�, akinek nincs m�g gyakorlata az ilyesf�le harci feladatokban, mint a n�gy l�bon val� k�zleked�s. A sejt�sem, hogy kanca, �s rem�nyeim, hogy sz�p, egyar�nt beigazol�dtak, b�r ez ut�bbi meglehet�sen ironikusra siker�lt. Gy�ny�r�, l�gies j�r�s� teremt�s, kecses nyakkal, hossz�k�s fejjel, finoman d�sz�tett s�r�nnyel. Igen �m, de homlok�ra egy m�sik l� kopony�ja simult, ak�r egy �larc. Id�s volt, legal�bb k�t-h�rom �vvel t�bb n�lam. Pontosabban kellene megfogalmaznom a v�gyaimat. H�trah�k�ltem, �s az jutott eszembe, milyen kellemetlen helyzetbe ker�ltem. Ker�lt�nk. Itt �llok kuk�n, kiss� k�tyagos fejjel, mintha t�lz�sba vittem volna az erjedt gy�m�lcs�t, s�r�nyem tele van �gakkal a mogyor�t�l kezdve a vadr�zs�ig, �s ha nem egyetlen csavaros szarv �keskedne a homlokomon, olyan lenn�k, mint egy hab�kos Cornus - beli gy�gy�t�, aki bevetette mag�t az erd�be �s remetes�gre adta azt a busa fej�t. H�t, igen, a szarvam. Amire mostan�ig b�szke voltam, azt most csak �gy el lehet int�zni azzal, hogy "nem l�tsz a szarvadt�l"! Boszork�ny... Egy undok nyanya. Nya-nya! Az�rt persze hangosan nem mondtam volna ki ezt. Mivelhogy annak ellen�re, hogy nem repestem a modor��rt, �s csal�dtam is, f�ltem t�le annyira, hogy ne k�ssek bel�. M�rmint ne olyannyira, hogy b�k�v� var�zsoljon. Mik�zben ezen gondolkodtam, � sz�tlanul elindult, nem is t�r�dve a jelenl�temmel, csak arra volt gondja, hogy egyenesen haladjon, de �gy t�nt, a vil�gon semmi m�s nem �rdekli, mint a saj�t �tic�lja. Engem viszont �rdekelt �. �ppen el�g vesz�lyes �s furcsa - egy sz�val izgalmas - volt ahhoz, hogy az �n csik�lelkem a nyom�ba szeg�dj�n. Valahogy azt v�rtam t�le, hogy valami nagy szellemekkel diskur�l� vagy s�m�n, vagy d�monokkal cimbor�l� j�vev�ny legyen, de azt sem tartottam kiz�rtnak, hogy jogosan nevezek t�lzottan is �l�nk fant�zi�j�nak. Mindenesetre: var�zs�s volt. L�p�seimet picire �s j�t�kosra v�ltottam, �gy d�nt�ttem, j�tszom a gigam�ret� csik�t, h�tha valami hallatlanul nevets�ges s�l ki bel�le. Mell�szeg�dtem, s fejemet k�zel toltam az �v�hez, mik�zben kihaszn�ltam az alkalmat, hogy szerepem rejtek�b�l m�lyen beszippantsam az illat�t, �s megb�mulva k�l�n�s szem�t. De nem el�gedtem meg ilyen gy�r alak�t�ssal, hanem orromat szem�rmetlen�l nekinyomtam a fej�n viselt koponya oldal�nak, pr�b�lva, igazi-e. Val�j�ban tudtam, hogy az, de n�zz�tek el nekem, k�v�ncsi voltam, milyen tapint�sa lehet a csontnak. Az igazat megvallva tetszett. K�vetkez� �letemben valami ilyen leszek. M�rmint s�m�n, nem hulla, b�r az is egy opci�. Gondolatban nevet�sen felnyer�tettem. K�sve vettem �szre, hogy igaz�b�l is. Sebaj. K�rdez�sk�di kezdtem. - Ez t�nyleg igazi csont? - elint�ztem, hogy szemeim kerekre ny�ljanak. - Honnan szerezted? �s tegezhetlek? Mi a neved? Az Aliosb�l vagy ugye, ... Hogy is h�vnak?

BlackDemon

El�zm�ny | 2015.08.21. 17:48 - #4

Tov�bb l�pdeltem, mikor egyszer csak l�ptek, vagy sokkal ink�bb v�gtaugr�sok zaj�t hallottam meg a t�volb�l. J�gszoborr� merevedtem, hogy ne csapjak zajt, �s h�vjam fel magamra az illet� figyelm�t, de gonddolom m�r elk�stem, a k�h�g�semmel minden bizonnyal m�r r�g siker�lt magamra usz�tanom minden �pesz� hat�r�rt. R�ad�sul a hang egyre k�zelebbr�l �rkezett, a t�mad�m olyan hanggal k�zlekedett, mint egy rinoc�rosz, de h�t egy Cornusnak �rtelmetlen lett volna lopakodnia a saj�t eredej�ben. Term�szetesen ez csak el�ny�mre v�lt, hiszen �gy pontosan tudtam, merr�l v�rhatom majd, �s hogyan ker�lhetem el. Lassan h�tr�lni kezdtem a biztons�got ad� aljn�v�nyzet fel�, rem�lve, hogy mogyor�barna bund�m nem vil�glik majd ki bel�le t�ls�gosan, �s �gy rejtve maradhatok az esetlegesen rossz sz�nd�kkal k�zeled� ifj� el�tt. Mert abban is biztos voltam, hogy egy id�sebb, tapasztaltabb l�nak esz�be sem jutna, hogy az ellens�g m�g a hangok miatt is el�nyh�z tud jutni a m�sikkal szemben. ~ Ha fiatal, er�sebb. De esetlegesen tapasztalatlanabb is, �s k�nnyebb kij�tszani ~ tanakodtam. Idej�vetelemnek egyetlen c�lja volt, megtal�lni a romokat, �s tanulm�nyozni �ket, nem pedig �sszeakasztani a bajszomat egy z�ldf�l� hat�r�rrel... M�r majdnem el�rtem az erd�t... Abban a pillanatban azonban egy nagy s�ly v�g�dott az oldalamnak, olyan eer�vel, hogy k�ptelen lettem volna visszaszerezni elvesz�tett egyens�lyomat, �s az ismeretlen t�mad� a f�ldre k�nyszer�tett. Egy pillanatra elhom�lyosodott a l�t�som, �s minden v�r�sben jtszott el�ttem, a fejem egy vastag, kid�lt fat�rzsnek v�g�dott, mik�zben kiter�ltem a zsenge f�ben a r�ten. Szerencs�re a halott m�n kopony�ja megv�dett a nagyobb s�r�l�sekt�l, a k�vetkez� pillanatban pedig m�r a tekintetem, �s a gondolataim is tiszt�k voltak. Lassan kim�sztam a r�m zuhant s�ly al�l, �s d�h�dt tekintettel m�rtem v�gig a vajsz�n�... ... unikornist... ~ Mit keres egy Forsante Cornus f�ld�n?! ~ ez volt az els� k�rd�s, amely fel�tl�tt bennem, mik�zben remeg� l�bakkal �lltam talpra. Vill�ml� tekintetemet az unikornis�ba f�rtam, �s v�laszt k�vetelve meredtem r�. - Nem l�tsz... a szarvadt�l? - k�rdeztem reszel�s hangomon, vontatottan, tov�bbra is a legf�lelmetesebb tekintetemmel t�rs�tva, amelyet m�g v�rfagyaszt�bb� tehetett a homlokomon d�szelg� l�koponya. ~ Most komolyan? Ilyen felel�tlen teremtm�nyeknek osztogatt�k sz�t azt a m�gi�t, ami ut�n �n eg�sz �letemben kutattam?! ~ gondoltam felh�borodva, mik�zben irigykedtem is r�. Ha lenne szarvam, benne unikornis m�gi�val, tal�n legy�zhetn�m a rejt�lyes betegs�get, amely engem k�noz. Akkor t�bb id�m, �s lehet�sgem lenne kutatni a var�zslat ut�n. Tov�bbra sem tudtam, ki az a felel�tlen csik�. De annyit mindenesetre �n is �szrevettem, hogy nem egy Cornus hat�r�r. Vagyis nyugotan folytathatom utamat c�lom fel�. Elszak�tottam tekintetemet a fiatal m�nr�l, �s megindultam ism�t el�re. ~ Engem nem akad�lyozhat meg n�mi zavar� t�nyez�! ~

Bloodless

El�zm�ny | 2015.08.21. 16:59 - #3

Vad, �r�lt temp�ban v�gt�ztam a Kelvarion-liget f�i k�z�tt, oldalam megnedvesedett, a t�visek id�nk�nt bel�m kaptak, de ezt alig �rz�keltem. Csak menj�nk, gyer�nk, nincs mi�rt v�rni! Nem f�j, csak ha gondolsz r�juk. M�g a gondolataim is hars�nyak voltak, sebesek �s fiatalok. Nem is pr�b�ltam meg csendben maradni, akkor sem, ha tudom, hogy a Cornus nem l�t sz�vesen a m�nes ter�letein. Ahogy len�ztem pat�imra, l�ttam, hogy hogyan festi a f�ny aranyos sz�n�re a sz�r�met, �s felszegtem a fejem, hogy f�r�dhessek a nap els� sugaraiban. Picit meg�lltam, figyeltem, l�ttam, hogy mintha sz�gyell�s lenne el�ttem, a nap nem siet azzal, hogy el�b�jjon a l�that�r takar�s�b�l. Pedig nincs mi�rt szem�rmeskednie. Nagyon tudok udvarolni. �ppen ezeket a gondolatokat futtattam kereszt�l elm�men, mikor meghallottam valamit. �sszerezzentem, karamellsz�n� f�leim el�refordultak, �s figyeltem. K�h�g�s volt, rekedtes, nem �ppen kellemes hang, sokkal jobb sz�vvel hallgattam volna helyette mad�rf�tty�t, de ez �ppen el�gg� �rdekes volt. Sokkalta izgalmasabb, mint a mad�rdal. M�g v�gign�ztem egyszer magamon, el�gedetten konstat�lva, hogy minden narancsf�nyben �szik – t�bbek k�z�tt �n is -, majd elindultam. Pat�im alig �rt�k a f�ldet, de amikor m�gis �gy t�rt�nt, hatalmasakat dobbantak a talajon. Zizegtek k�r�l�ttem a levelek, �n pedig k�v�ncsis�gt�l f�tve rohantam. J�l �reztem magamat, �gy gondoltam, val�ban szabad vagyok. Felszegtem a fejemet, nyer�tettem, s kir�ztam kiss� az �st�k�met a homlokomb�l. Szarvam �s f�lem k�z�tt �reztem egy �gat, mogyor�gally lehetett, �s nyilv�n a rohan�sban akadt oda. Nem zavart, �gy nem t�r�dtem vele, gyan�tottam, leesik, miel�tt c�lhoz �rek. Igen, de mi a c�l? Ki? M�n vagy kanca? Hangj�b�l tal�n az ut�bbi, de nem tudhatom. Cornus? Akkor m�g az is lehet, hogy bajban vagyok. De ha �gy lenne, a nagyapa kih�z a cs�v�b�l. Vajon sz�p? Na, tess�k, megint ezen j�r az agyam… de m�gis… Kicsi tiszt�son rohantam kereszt�l, majd a s�r�be visszal�pve �ppen gyors�tottam a v�gt�n, mikor megl�ttam valamit. Valakit. Lehetetlen volt, hogy meg�lljak, �gy nem nagyon tudtam szem�gyre venni, mivel szinte teljes sebess�ggel az oldal�nak tartottam. L�baimat magam el� h�ztam, �s mint zsir�f a j�gen, pr�b�ltam lelass�tani, �gy kicsivel kev�sb� nagyobb er�vel csap�dtam a j�vev�ny oldal�nak.

BlackDemon

El�zm�ny | 2015.08.21. 13:35 - #2

~ A Kelvarinon liget... Milyen pomp�s ~ t�n�dtem, mik�zben lassan kocogtam az erd� f�i k�z�tt. K�l�n�s id�t�lt�semnek nem sok c�lja volt, mind�ssze szerettem volna megtekinteni n�h�nyat a k�rny�kental�lhat� romok k�z�l. Ugyanis mindenki tudja, hogy egy l� nem k�pes neh�z k�veket egym�sra tolni. De akor m�gis mif�le m�gia emelhette fel azokat az er�d�tm�nyeket? Nem tudtam. Nem �rtettem. Zavart a saj�t tudatlans�gom, min�l t�bbet meg akartam tudni a dologr�l. De ahhoz gyorsnak kell lennem. Gyornak, �s csendesnek, hogy min�l t�bb id�t t�lthessek el itt. A Cornus nem az a vend�gszeret� m�nes, nem sz�vesen l�tja a magamfajta k�borokat, amit viszonylag meg is tudok �rteni... Farkam gy�zelmi z�sl� m�dj�ra lobogott m�g�ttem, ahogy halkan igyekeztem ker�lgetni a f�kat, �s az aljn�v�nyzetet. Ha akartam volna sem siker�l gyorsabb temp�t el�rnem, hiszen l�pten - nyomon t�sk�s boz�t ker�lt mell�m, amely akad�lyozta a halad�st, �s hossz�, v�res cs�kokat h�zott az oldalamra, b�r nyilv�nval�an az el�bbi j�val jobban zavart. V�g�l - a term�szeti viszonyokhoz k�pest - eg�szen gyors temp�mat hirtelek k�h�g�sroham szak�totta f�lbe. Lassan l�p�sre v�ltottam, �s k�nnyes szemmel igyekeztem �jra visszanyerni az ir�ny�t�st a testem f�l�tt. ~ Ne most... ~ gondoltam. ~ B�rmikor, csak most ne! ~ Lihegve emeltem fel v�g�l a fejem. Ez�ttal nem telepedett titokzatos k�d a szememre, hogy mag�va k�nyszer�tsen a m�lt birodalm�ba. Felszegtem a fejemet. Tekintetem nem volt, se gy�zedelmes, se kih�v�. Tudtam, hogy nem sok�ra m�r nem lesz ilyen szerencs�m, �s nem j�tszhatom ki a sorsot. D�h�tett a tudat, hogy tehetetlen vagyok, �s az elm�l�s v�szes �rnyk�nt vonja ki f�l�m h�l�j�t, arra k�szen, hogy b�rmikor lecsaphasson r�m. Pr�szk�lve t�ntettem el a r�mk�pet. ~ Majd ha a Cornus �rei elkapnak, lesz m�g id�d �br�ndozni! ~ figyelmeztettem magam, �s lassan ism�t megindultam el�re. ~ A kis mag�nakci�ddal m�r �gy is t�z kil�m�teres k�rzeten bel�l minden �pesz� n�zel�d�nek felh�vtad magadra a figyelm�t! M�r csak id� k�rd�se, hogy megtal�ljanak! ~ Zih�lva vrekedtem �t magamat, egy �jabb boz�ton, mely utamat �llta. A t�sk�k beleakadtak a sz�r�mbe, �s fels�rtett�k a l�baim, de v�g�l kijutottam a bakor fogs�g�b�l. Egy kisebb fajta tiszt�sra jutottam. Feln�ztem az �gre, amely szinte csak innen l�tszott. A Nap m�g csak alig �rte el a horizont sz�l�t, �s szinte incselked�en b�mult le r�m, ahogyan megcsillogtatta f�ny�t a mez� f�v�n szikr�z� harmatcseppeket. Csakhogy engem nem tudott becsapni. Ha a l� rejt�zk�dni akar, a legrosszabb v�laszt�s egy r�t, r�ad�sul napf�nyben. Gyorsan od�bb kellett �llnom, �gy siet�sen folytattam tov�bb az utamat, abba az ir�nyba, ahol az �p�letek romjait felt�teleztem.

Bloodless

El�zm�ny | 2015.08.20. 20:40 - #1

* Kiriban - Teim - Blossom * ~ Ny�lt j�t�k ~

[13-1]