|
Témaindító hozzászólás
|
2015.08.24. 22:00 - |
Aster
* Nyílt játék * |
[12-1]
 Csalódottan megráztam a sörényem.
- Kár, igazán kár... - mondtam halkan. Sebaj. Talán mégis megkockáztatok egy gyors vizitet a szirtre, merengtem, ahogy az említett helyszín felé pillantottam. Nem kedvelt engem ez a mén. A kanca pedig mélyen hallgatott.
- Nos, öröm volt összefutni veletek - mosolyodtam el - De sajnos elvégzendő feladatok várnak rám ma, nem maradhatok. Talán aj övőben látjuk még egymást. - biccentettem, majd lendüeltesen ,de nem túl sietve ügetésbe váltottam, hogy megkezdjem késői utazásomat a Gyűlés felé.
/Fenrir eltrappol/ |
 Csendesen figyeltem a két lovat. - Én sem láttalak még, Aurora. - Mondtam a kancának és elmosolyodtam. - Igaz, főleg az erdő környékén járok. - Tettem hozzá, majd a ménre néztem aki mintha kissé megjátszaná magát. ~ Vagy csak a kanca előtt teszi magát.. ~ Jegyeztem meg magamba majd halkan sóhajtottam. - Nincs sok közünk a gyűléshez, legalábbis nekem nincs. - Válaszoltam egy kis gúnnyal és komorral hangomban. |
- Persze, van. - feleltem - Fenrir lennék. - hajtolam meg a kanca előtt, belebújván az "édes mén" bőrébe. Előfordult már a múltban is, hogy egy-két kanca megpróbált flörtölni velem, vagy azért mert túlzott önbizalmuk volt vagy mert tényleg tetszettem nekik, de engem hidegen hagytak a kancák, utódott meg végképp nem akartam. - Hát, eléggé ménes nélkül kóricálok erre, igaz-e? - döntöttem meg kicsit a fejem, így a kevésbé ijesztő kék szemem lett kihangsúlyozva. - És ti mi járatban vagytok erre így a Gyűlés idején? - bicentettem az agancsos mén felé egyúttal finoman felhoztam azt a témát is, ami igazán érdekelt. Háthah allottak ezt-azt. A Gyűlés előtti időszak eléggé feszültségteljes - a vezérek utálnak egymással találkozni és talán elhintenek pár morzyát a terveikből vagy szárnyra kapnak a pletykák, ki milyen hírt akar a társai elé tárni. |
 Vigyorogva halgattam a mént.
-És neked is van neved?Kedves idegen?-kérdeztem mosolyogva és lassan elindultam a különös kinézetű mén körül.Ettől a mének többsége megőrül.Bár Zethnél pont nem működött de mindegy is... Hamarosan a túlsó oldalára értem és mindkét mént jól láttam.
-Te is vándor vagy?-mosolyogtam továbbra is.:-Még egyikőtöket sem láttam erre.Pedig a legtöbb vándort személyesen ismerem.-gondolkoztam hangosan. |
A kanca félénken rám köszönt, eközben egy mén szagát éreztem meg a levegővel keveredve. - Aster, szintén vándor. - Mutatkoztam be ismét egyhangúan, nevemet már a mén is hallhatta ahogy közelebb ért. Érdekes kinézete nem riasztott meg, láttam már ilyent és én sem vagyok sokkal különb. Fejemet fentebb emeltem a mén előtt ahogy közeledett, felé biccentettem. |
Féloldlasan elmosolyodtam. ~ Félni? Ugyan. ~ gondoltam. Ez a kanca vagy nagyon naív vagy nagyon.... nincs másik lehetőség. A naivitásban benne volt minden, ami védtelenné, felelőtlenné és meggondolatlanná tesz egy lovat. ~ Akkor színpadra... Bár nem hinném, hogy ez a kanca bármit érdekeset mondhatna nekem. Sebaj, egy kis interakció a többi lóval akkor sem árt.~ Kiléptem a napfényre és éreztem, ahogy fekete szőröm máris kezdi magába inni a Nap melegét. Piros jegyeim éles kontrasztott alkottak a sötét színnel az éles fényben, szemeim pedig szinte világítottak sötét ábrázatomon. Kihúztam magam és elsőre úgy döntöttem, semleges, kissé kedves, talán egy hangyányit negédes hangnemet ütök meg.
- Üdvözletem. Félni? Nem, dehogy. Csupán a magamfajta ló jobban szereti az erdő sötétjét. - és a végén elővarázsoltam egy mosolyt is. Kíváncsi voltam, vajon hallottak-e már rólam. De persze, csak a hiúságom duruzsolt az agyam hátsó zugában. A mén érdekesebbnek tűnt, habár még nem szólalt meg és alig láttam még belőle valamit. Mintha agancsai lettek volna. |
Hamarosan megpilantottam egy ismeretlen lovat.A félhomályban alig láttam őt,de hamarosan kirajzolódtak körvonalai ahogy közeledett felém.
-Hello....-köszöntem oda neki félénken.Hamarosan ismét paták dobogását hallottam.Fülemet hátracsapva figyeltem,de nem fordultam a hang irányába.-Aurora.Vándor.-mosolyodtam el végül.Aztán fejemet a harmadik ló felé fordítottam.Lejjebb emeltem a fejemet és hunyorogva néztem a mént.Majd egész testemmel felé fordultam egy kicsit,de úgy hogy a másik mén ne legyen a hátam mögött.
Gyanúsa végigmértem és tettem felé egy lépést.Szemem sarkából közben pedig a másik mént figyeltem.Nem ismertem egyikőjüket sem,pedig a legtöbb vándort ismertem....
-Hali...-néztem rá.Végül elmosolyodtam es kihúztam magamat:-Csak nem félsz, és azért nem bújsz elő?-csipkelődtem. |
Magányosan jártam az erdőt, a gondolataimban elmélyülve. Tudtam, hogy ezekben a percekben is folyik a Népek Gyűlése és persze roppantul kíváncsi voltam arra, miről folyhat most a szó, de természetesen nem jelenhettem meg ott és nem csak vándor létem miatt: sötét nevet szereztem Seminarya lova között, így a Gyűlésen jelen lévő népek képviselői hatalmas egyetértésben esnének azonnal nekem. A hírnevem és "démoni létem" sok esetben bizonyos védelemet kínál a támadásokkal szemben, de egy ekkora csapat együttes rohamát még én sem tudom kivédeni. Így távol kell tartanom magam a Gyűléstől és a jól megszokott módszereimmel megszerezni mindazt az információt, ami érdekel és hasznos lehet a számomra. A népek közötti feszültség mindig is az előnyömre szolgált, de ahhoz, hogy elérjem a célom nem elég a ménesvezetők fülébe sugdosnom - főleg, hogy sokan azonnal elüldöznének a területükről. Zeth-tel talán lenne némi esélyem egyfajta szövetségre lépni; becsvágyó mén volt, de nem voltam teljesen biztos abban, ha most megjelennék a területén nem esne nekem ő maga vagy küldené rám a harcosait. Nem, Zeth-et még tartogatnom kell egy jobb alkalomra. Gondolataim a kút felé vették az irányt, a varázsereje és hideg, friss vizének képe sejlett fel előttem, aminek hatására kellően meg is szomjaztam. ~ Elég meleg az idő. ~ tettem hozzá. Mivel jól ismertem az erdőt, ezért a közelben lévő forrás felé vettem az irányt, hogy szomjamat csillapítsam. Hamar odaértem, lehajoltam a vízhez, aminek az illata betöltötte az orromat. Nagyot kortyoltam a vízből, ami csaaódottságomra langyosnak bizonyult. ~ Átkozott meleg! ~ szitkozódtam csendben, amikor ismeretlen lovak illatát sodorta felém a szél. Felkaptam a fejem, orrom a szélbe emeltem és nagyott szippantottam belőle. Nem, nem ismertem a szóban forgó lovakat. Két különböző szagot éreztem és a közelben voltak. ~ Végül is, miért is ne tennék hozzájuk egy kis kitérőt? Talán kellemesen elcseveghetünk erről-arról ~ a gondolatra gúnyos mosolyra húzódott a szám. Ügetésbe váltottam, hogy elérjem a párost, akik nem messze tanyáztak tőlem. Odaérvén megálltam a fák árnyékában, hogy előbb felmérjem a lovakat, mielőtt megmutatnám magam. Egy kanca és egy mén. Mindketten fiatalabbnak tűntek nálam, a kanca különösen. A mén erősnek tűnt, nem becsülhetem alá, ha csete-patéra kerülne sor, de nem aggódtam különösöebben. Ha minden kötél szakad a mágiámat még mindig bevethetem. Miután meggyőződtem róla, hogy nem ellenségek és nem igazán jelentenek a számomra fenyegetést sem, az árnyék előterébe húzódtam, ahol még félhomály volt, de nem teljesen világos, így könnyebben észrevehettek engem vagy a felemás szemeim csillogását. Imádtam az első reakciók látványát. |
Mivel meguntam a pihenést, és úgy éreztem eleget pihentem már felálltam és elindultam egy irányba. Hirtelen megálltam amikor egy kancára lettem figyelmes, láthatólag ő is megállt. Oldalról közeledtem az irányába, a fák takarhattak ezért nem vett észre. Óvatosan kapargatni kezdtem a földet jobb első lábammal majd prüszköltem. Fejemet jobbra biccentettem és tanulmányozni kezdtem a kancát. ~ Nem, nem ismerős. ~ Szólaltam meg gondolataimba és egy halk sóhajtás után elindultam felé. Mikor közelebb értem hozzá fejemet lentebb hajtottam, kelő távolságra tőle megálltam. - Üdv. - Köszöntem egykedvűen. |
| AURORA Az Auron szirten töltött éjszaka utánn hazatértem a kis barlangomba. Hamarosan meguntam az egyedüllétet így gondoltam elindulok. Úgy terveztem megkerülöm a Lyacon erdőségeket amihez eléggé közel laktam. Víg ügetésben vonultam a tsngerpart mentén. Tekintetem egy apró lebegő lény kötötte le. Megtorpantam és jobban mwgnéztem. Mintha tűz lett volna. De kék. És lebeg. Még nem láttam hasonló kinézetű lényt... Hatalmas készteetést éreztem arra hogy kövessem. Engedve a kisértésnek lassan követni kezdtem a halk és vékony hangon szólogató lidércet. Mire észbe kaptam az erdőben voltam. Hagytam a lidércet a fenébe és elindultam visszafele. Hamarosan hangokra lettem figyelmes. Megálktam és szétnéztem. Sehol senki. Legalább is nem láttam senkit. De valaki nagyon mocorgott a kőzelben... |
Az erdő egy nyugodtabb részén pihentem, távol a szirttől. Ezen a részen a nagy vastag fenyők törzse között átszűrődött a nap fénye, kopár füves volt és puha földje pihenésre alkalmas. A meleg még itt is elérte a lovat, hiába az árnyék. Nem tudom mások ismerik e az erdő ezen kicsi nyugodt részét, de nekem sikerült rátalálnom egy ideje. Azóta szinte nem is mentem távolabb innen, a közelben felfedeztem még pár nyugodtabb részt. Egy kis sziklás falból kitörő forrást, vize langyos így ivásra is alkalmas.. tűrhető. |
[12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
