|
Témaindító hozzászólás
|
2015.09.15. 19:01 - |
Astra + Phoenix
* Zárt játék * |
[14-1]
 Éreztem hogy Phoenixnak nincs jó hangulata, ránéztem a bokrok közötti kis ösvényre ami a barlang tetejére vezet, ahol nagyon szép a kilátás. - Gyere! - Emeltem fel hirtelen a fejem és az pont az arcának ütközött véletlenül, gyorsan reagáltam és elfordítottam a fejem. Éreztem ahogy elpirulok. - Bocsánat. - Mondtam halkan és elmosolyodtam magamon. - Menjünk fel.- Böktem a barlang teteje felé.
/Astra el/ |
 Sejtettem... persze, biztosan új tag. Lehorgasztottam mellé a fejem. A nővérem még életjelet sem adott magáról, ez jellemző...nem tudom hogy most elmenjek-e vagy sem, mert ugyan itt sem izgalmasabb, mint a ménes mellett, valamiért nem volt kedvem semmihez. Ugyanannyira unatkoztam, mint eddig. Fel akartam dobni valamivel a hangulatot...de azt inkább nem tettem. Nem tudom mi van a barlangban, túl nagy kockázat lenne bevállalni hogy én bezzeg felfedezem. Bolond ötlet...de az ugrándozás az bezzeg nem volt az mi, Phoenix?! |
~ Most biztos bolondnak nézett. ~ Gondoltam, habár fogalmam sincs mióta érdekel engem mások véleménye, de mostanában sok minden megváltozott, mióta a népek gyűlése van mindenki feszült. És nekem nem akadt mostanában társaságom, főleg nem mén. Pár lépést közelebb tettem hozzá és lehajtottam a fejem, enyhén bánatosnak éreztem magam mintha nyomná valami a szívem. Felé fordítottam a fejem és felnéztem rá, mellette álltam. - Ayame? - Néztem rá kérdőn, nem volt ismerős ez a név számomra. Elgondolkoztam hogy egyáltalán ismerek e valakit a ménesből. Bánatosan elmosolyodtam és előre néztem a messziségbe. - Azt hiszem nem ismerem, ne haragudj. - Mondtam egy kis idő elteltével. |
Astra látszólag megkönnyebbült, amikor a mókus visszafordult a barlangba. Sosem értettem, hogy a kancák miért ilyen furák...úgy tűnik kibánatoskodtam magam, mert a lónak szögeztem a következő kérdést:
-És...a nővérem Ayame hogy van? - Észlény, az se biztos hogy ismeri...! -utána jól letorkoltam magam. Mivel Astra is és én is elég merevek voltunk, fogalmam sem volt, hogy hogyan oldjam fel magunkat. Nem tudtam, mit akar a kanca, úgyhogy tanácstalanul álltam előtte. Nem akartam, hogy egy bénázó idiótának tartson, nem tudtam hogy mentsem ki magam a szituációból... |
Nyugalommal töltött el hogy a mén is nevetett saját magán. ~ Látszik nem nehéz természet. ~ Szóltam magamhoz majd a mén biccentett talán arra utalva hogy menjek arrébb, de nem értettem a pontos szándékát, talán pár lépést tettem arrébb és még mindig nem értettem mit szeretne. Erre a barlangból egy mókus ugrált elő, én nem is figyeltem fel rá eddig. Szemem elkerekedett a mókus láttán, tudni illik kicsit tartok tőlük.. biztos minden kancának vannak ilyen félelmei, hát én nem szeretem az ilyen kis ugráló gyors akármiket. Mélyen prüszköltem tudatva hogy nem örülök a mókus látványának, patámmal lassan kapartam a földet amikor a mén elfordult és bánatosnak láttam. Pár lépést háttal tettem meg, hogy távolabb legyek a mókustól de az szerencsére ekkor vissza is fordult a barlangba. - Köszönöm hogy nem jött közelebb. - Szólaltam meg és felsóhajtottam. |
Az újabb elbotlásomon a kanca felnevetett. Nem vitás, én magam is röhögtem volna magamon...feltápászkodtam (ismét) a földről és nem bírtam tovább komoly lenni. Saját magamat nevettük ki, elég muris volt. Ám hirtelen neszt hallottam a barlangból. Egy pillanat alatt lefagytam, fogalmam sem volt, mi van odabent. Bár sokan vesztek bele, hallottam a ménestagoktól. Ránéztem Astrára, majd biccentettem neki, hogy jöjjön kicsit arrébb, nehogy valami baja legyen, és Antiope kiakadjon...benéztem fejemmel a barlangba...és persze hogy egy abszolút szelíd, kis mókus ugrált ki onnét. Kezdett elegem lenni a mai napból, úgyhogy elfordultam az erdő felé, és lehorgasztottam a fejem. |
- Köszönöm. - Mondtam halkan, meg se mozdultam miközben ismét elkezdett körbe járni és figyelt. Csak a szemem fordult ide-oda oldalra. - Igen, Alios tag vagyok. - Válaszoltam kedves hangon és elmosolyodtam. ~ Most el kéne mondanom hogy őt szerettem volna látni? ~ Fordult meg a fejemben ez a jelenet, de nem tartom tökéletes válasznak. Fejemet kicsit a föld felé eresztettem. - Unatkoztam, gyakran eljövök ide és most is ezt tettem.. Semmi más szándék nem hozott, valóban csak a szél - Válaszoltam amikor a mén éppen megbotlott egy kőben. Már az előző esetnél is szívesen nevettem volna, hát most nem bírtam kihagyni és elnevettem magam kicsit. Utána elpirulva hallgattam el, lehet nem kellett volna elvégre nem tudom milyen rangot tölt be a ménesbe. - Elnézést. - Biccentettem oldalra fejem és rámosolyogtam. |
-Phoenix- böktem oda, majd megjegyeztem: -Szép név Astra - közben körbe körbe járkáltam őt. Figyeltem minden mozdulatát. Még mindig ellenségesen méregettem: És mi szél hozott erre? Többször láttalak már itt. Alios ménes ugye? - na jó Phoebix, oldódj már egy kkicsit fel! Feljebb emeltem a fejem, lassabban lépkedtem. Épp meg szerettem volna szólalni, amikor megbotlottam egy kőben. -Au. - nyögtem. Remek. Hát ez nem az én napom... |
Elsőnek mintha egy játékos, rohanó csikómént láttam volna, most pedig egy harcias ménné változott. ~ Persze, érthető.. - Hisz mások területén pihenek, füleimet figyelmesen hegyeztem miközben körbejárt. Közben mosolyogtam, próbáltam visszatartani nevetésem az előző történteken. - A nevem Astra, és önben kit tisztelhetek? - Kérdeztem amikor szem elé került a mén. |
Feltápászkodtam a földről, majd kissé komoran köszöntem: -Igen, üdv...- nem voltam túlontúl büszke magamra, de nen értettem végképp hogy mit keres ő itt. Elvégre Alios tag, akinek nem szabadna itt lennie. Mondjuk pont én ne szóljak semmit, hiszen nem tartom be túlzottan a határokat, de ha most ő nincs itt, nem kéne orrabuknom. Na jó, nehogy már őt hibáztassam, én sem voltam túl...hogy is mondjam...fegyelmezett és normális. Lépdeltem párat, majd körbesétáltam a kancát. Elég hsrcias voltam,füleimet hátracsaptam, és mereven figyeltem. Bár igen szemrevaló volt...jaj Phoenix, ne kezdd már megint! |
Nyugodtan álltam szemem becsukva amikor paták dobogását hallottam meg a közelből, már éppen oldalra kaptam fejem ijedten amikor valaki nekem szaladt, egyhamar oldalra is dőltem a földre. - Jaj! - Szólaltam meg ijedtemben és próbáltam magam minél előbb felsegíteni. Amikor már négy lábon álltam a földön az illető felé fordultam, kissé megráztam magam. - Üdv. - Köszöntem kicsit meglepődő hangon és elmosolyodtam. |
Unatkoztam a ménes területén. Semmi tennivaló, semmi izgalom! Úgy döntöttem, elsétálgatok egy kicsit Nemesis barlangjához. Élveztem az utolsó napsugarakat, ficánkoltam a fák között, mintha legalább megkergültem volna. Magamban fohászkodtam, hogy ne legyen most itt senki, mert nem tűntem túlzottan egy komoly, kutató gyógyítónak. Kiszaladtam nagy boldogan a barlang irányába, de még véletlenül sem hittem volna hogy más ló áll épp előttem, pláne nem egy Alios tag. Az utolsó pillanatban lefékeztem, de késő volt. Átbukfenceztem a másik lovon, majd őt is felborítva orra buktam. Úristen, Phoenix, hogy lehetsz te ekkora barom...! |
Körülbelül két óra hossza alatt értem át a Forsante ménes területére, nem gyakran jövök át. De a Nizza-síkságtól vezet ide egy kis ösvény, ezért néha átnézek. Körülbelül két hete jártam itt utoljára és megláttam egy mént aki talán megint itt lesz.. Akkor is ennyi lehetett az idő, a nap már kezd lentebb menni. Megálltam a barlang előtt és fejemet a lemenő nap felé emeltem, élveztem a nap enyhe melegét hátamon. |
Astra + Phoenix
* Zárt játék * |
[14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
