Témaindító hozzászólás
|
2015.09.28. 19:56 - |
Aster
Nyílt játék |
[12-1]
- Bocsáss meg Aster, de most nekem mennem kell! Vigyázz a határőrökkel! - Sietve elügettem. Már esteledett én pedig azt terveztem, hogy ma korán fekszem és holnap visszamegyek a gyűlésre.
/Ragnarok el/ |
Elgondolkozva meredtem a semmibe. Sosem érdekelt a mágia, így most furcsa volt erről kérdeznem más lovat. Ahhoz a kérdéshez, hogy a fű váratlan kinövése mágia eredetű-e végképp nem tudtam hozzászólni. ~ Ehh… mindegy is. Majd elmondom Zethnek, ha szerinte problémás, akkor úgyis megnézi maga is. ~
- Miért nem csatlakozol egy méneshez? - Ez alatt persze a Laynarvist értettem, az összes többi ménes semmit sem ért a szememben. A gondolat menetemmel elégedetten, úgy döntöttem még egy kérdést megengedek magamnak.
- Voltál valaha is ménestag? - Erről eszembe jutott még valami. - Szerinted, miért tömörül néhány vándor csapatba? - Egészen fiatal korom óta töprengtem ezen. Sok időt töltöttem vándorként, főleg a magány miatt. Ez volt az egyetlen dolog, amit tényleg szerettem benne. |
~ Sokat gondolkozik. ~ Figyeltem a mént, a szél kezdett csillapodni. - Először járok itt, és valószínűleg utoljára.. - Jelentettem be, az utolsó kérdésénél erősen feltámadt a szél. - Nem, habár gyakran van furcsa érzésem. Vagy csak már be beszéli magának a legtöbb ló ezt. De a vándorok területén az erdőben van egy rész ami egész nyugodt, meleg vizű forrás és zöld friss fű. Ami nagyon nem jellemző az ott lévő erdőre. Éveken át nem találtam még ahhoz hasonló nyugodt helyet az erdőben. - Jutott eszembe, elvégre lehet a furcsa erők műve, a szellemeké vagy tényleg kezd valami varázslatos erő feltörni a felszínre. |
~ Ezek szerint Zephüros is sorstársam. Ő vajon mit csinálhatott? Bár a Katopyrisnél még csinálnod sem kell semmit, elég csak túlságosan kilógnod a sorból. ~ Fenrirt úgy sem nagyon ismertem, őt inkább meg sem próbáltam analizálni. ~ Majd kiderül mit akar. Addig is jó ez így. Nem én vagyok az ész, nekem csak a parancsokat kell teljesítenem. ~
- Gyakran jársz erre? - ~ Háhá, beugratós ravasz kérdés! Merd azt mondani, hogy igen és akkor… majd meglátod! ~ Nem jutott eszembe több ehhez hasonló kérdés, így hallgattam egy sort, miközben egy kéregdarabot rágcsáltam.
- Te láttál valami nem szokványosat környéken rajtam kívül? - Ez abszolút nem volt egoista duma, ha enélkül kérdeztem meg mindig rávágták, hogy engem. ~ Vajon miért? ~ |
Egykedvűen de figyelmesen hallgattam Ragnarokkot. ~ Zephüros..~ Gondolkoztam el hogy ismerem e. - Zeph, csikóként Katopyris tag volt. - Jutott eszembe a mén, de úgy láttam jobban érdekli a Fenrir nevű mén. ~ Talán ismeri? ~ Habár ha visszaemlékszem a szeme sem állt jól, sugárzott belőle a kíváncsiság és érdekesség. - Az erdőben futott belénk, a gyűlésről érdeklődött nagy kíváncsiság sugárzott belőle íránta. - Emlékeztem vissza és pármásodpercig egy félmosolyt erőltettem. |
~ Aster…. ~ Nem rémlett a neve, persze ez nem jelentett nálam semmit. Hosszas gondolkozás után arra jutottam, nem ugrom neki. ~ Jah..haj!! Ne is emlegesd nekem a gyűlést! Idegrohamot fogok kapni tőle. ~
- Nem is éri meg odamenni. Máshol kényelmesebb aludni. - Rosszkedvűen ingattam a fejem. -Bár van ott egy vándor is. Azt hiszem valami Zephüros. - ~ Egen, így hívták. Ez ugyan mégis, miért érdekelné Astert? ~
A Fenrir név igen ismerősen hangzott. Ha jól emlékeztem azt suttogták róla, hogy lepaktált egy démonnal. ~ Még kívánságlistára is tettem. ~ Vele mindenképp találkozni akartam. ~ Ha csak a fele is igaz abból amit suttognak róla, remek társaság lehet. Aster vajon miért emlegeti? ~
- Fenrir? - Néztem rá érdeklődve. |
~ Látni hogy nem kedveli a Cornus ménest. ~ Visszont amint kimondta a nevét megértettem miért, hallottam már róla. Miközben beszélt megint magasra emeltem fejem és kihúztam magam hogy ne tűnjek túl alacsonynak. - Én pedig Aster. Igen, vándor vagyok. - Jelentettem ki. Egy félmosoly suhant át arcomon. - Néha unalmas a vádor élet is, az erdőben semmi élet és a szirten folyik a népek gyűlése. Ami engem nem vonzz.. másokkal ellentétben - Jutott itt eszembe az erdőben bóklászó gyanus mén. - Talán Fenrir? - Gondolkoztam hangosan. |
Amint elmondta a véleményét a Cornus ménes tagjairól, a szimpatikussági skálámon óriási haladást ért el. A Laynarvis ménes tagjai mögé, a “már nem támadom meg, csak mert megláttam a területünkön” csoportba, ami igencsak kis taglétszámmal rendelkezett. Mivel a szótáramban a támadáson és a ménestagon kívül nem sok más kifejezés szerepelt a lovakra, adta magát a kérdés: ~ Mit csinálja vele? ~
- Mit csinálsz itt? - ~ Okos kérdés, jól csinálod Ragnarok. ~ - Vándor vagy? - Alapjában véve kedveltem a vándorokat, hisz én is sok időt töltöttem ilyen lóként. ~ Ejj, de jó, csak a legfontosabb kérdés maradt ki. ~ - Hogy hívnak? - Kis gondolkodás után úgy döntöttem megosztom vele a nevemet. - Ragnarok vagyok. - Viszonoztam a főhajtást is. |
~ Valaki jön. ~ Éreztem meg a széllel egy mén szagát, ha a mén egy Laynarvis nem lesz egyszerű dolgom. De éppen erre van ma szükségem, ahogyan az idő úgy a bennem lévő több éves harag is előtört. De próbálok magamhoz híven nyugodt maradni, azért életemet nem akarom a végbe vinni, főleg hogy felém egy igazán erős de idősebb mén közeledett. ~ Érdekes, kihívó és figyelem felkeltő.. ~ Jutott eszembe a kinézetét illetően, e közben szám sarkában egy halvány félmosoly ült, a várakozásban.. Mikor kérdezett egyenesen a szemébe néztem, teljes komolyságot felvéve. - Nem tartozok sehová, főleg nem a Cornusba.. Ostoba és unalmas nép. - Az utolsó mondatott szinte sziszegtem és hogy közben tiszteletemet adjam meghajoltam félmagasságba előtte. |
Óvatosságom nem tartott sokáig, nem sokkal azután, hogy eltűntem a ménesek szeme elől, megcsúsztam és egy szép nagy kőlavina tetején, cirka két perc alatt leszáguldottam a szirtről. Kicsit kótyagosan és tántorogva kászálódtam le a kőhalomról. ~ Juhéjj!!! Na akkor ezt most még egyszer!!!! ~ Azért meggyőztem magam, hogy másodjára már nem kéne kockáztatnom az életemet. ~ Majd máskor. ~ Érdeklődve vettem szemügyre az általam okozott pusztítást. Vagy három fát és néhány bokrot sikerült magam alá temetnem. Elégedettséggel töltött el a látvány. ~ Így kell ezt csinálni! ~ Teljesen felpörögtem és elkezdtem a köveken ugrálva ordítozni.
- Ezt nektek, természet-szerető, peaceful unikornisok!!!! Lezúztam a nyamvadt fáitokat! Muhahaha!!!! - Természetesen ekkor esett csak le, hogy még mindig a szirt aljában ácsorgok, illetve ugrálok. ~ Opsz, azt hiszem jobb, ha most megyek. ~
Hazafelé végig iszonyatosan gyors tempót diktáltam. Visszaérve azzal kezdtem, hogy megérdeklődtem, hogy haladnak a rendbe állítási munkálatok. Egészen jól álltak, ezért tájékoztattam őket arról, hogy az összes csapdát ~ természetesen futólépésben ~ fel kell szedni, a hadgyakorlatokat pedig ideiglenesen beszüntetni. Miután katonásan levezényeltem az Eurayle-kőtenger rendbe rakásának utolsó teendőit is ~ minden pegazust magam mögé utasítva, mert ugye bár egyikőjük sem érhet a nyomomba ~, sétálni indultam. ~ Ez a kő jó helyen van, az a másik két centivel odébb csúszott, de még ott sem jelent veszélyt. Az a fa lehet, ki fog dőlni, úgyhogy még az előtt csinálni kéne vele valamit. Ott egy szarvas mén, pont beleillik a környezetbe a zöld szemeivel és a sötét barnás néhol szürke szőrével. Miiiiii!?!?!? Mit keres ez itt!? ~ Rossz kedvűen fújtatva néztem rá.
- A Cornus ménesbe tartozol? - Kérdésem minden barátságosságot és kedvességet mellőzött. Megfeszítettem minden izmomat és felkészültem a támadásra. ~ Ha erre igent mond neki megyek az biztos! Utálom a Cornus ménest. ~ |
Miután a mén ott hagyott minket a kanca is elsietett valahová, így hát úgy döntöttem szétnézzek valamerre. Nagyobb utat tettem meg mint gondoltam, megálltam egy nagyobb lapos kő tetején és szétnéztem, kövek és kisebb nagyobb sziklák. Rendezetlen sörényemet az óvatosan felkelő szél dobálta, arcomba vagy éppen el onnan hogy jobban lássak. Az idő hűvös lett és elborult az ég, sötét szürke felhők takarták az eget. Fenyő zöld szemem most a szokásosnál világosabbá vált és mintha világítana a sötét időtől. Fejemet a magasba emeltem és megfeszítettem erős testem, fiatal csikó ként még a Cornus ménesben éltem, valahogy éreztem hogy ez nem a Cornus és nem is a vándorok területei. Valószínűleg nem az angyalok ménese területére tolakodtam be.. - Laynarvis. - Jutott eszembe, igazából mindig is tetszett ez a ménes, nincs különösebb bajom velük. Ki gondolná? De ismerem a méneseket, hallottam róluk vagy volt dolgom velük. |
[12-1]
|