Témaindító hozzászólás
|
2015.10.03. 21:43 - |
Sorraia - Woltos
*Nyílt játék* |
[5-1]
~Na jó, vagy túl félénk, vagy egyáltalán nincs kedve hozzám~először azt hittem hogy észre sem fog venni, annyire figyelte a lenyugvó napot, mely lassan utolsó sugarait ereszti a földre. -Nem, nem vagyok pegazus, és őszintén bevallom nem is zeretnék az lenni.-hangom nyugodt volt és konkrét. Számomra a pegazusok nem voltak többek mint akármelyik ménes is, hisz ők is cak lovak, szárnyakkal. Nincs mire irigykednem. Meglehetősen nyugodt kancának látszott, szóval megpróbáltam közelebb menni hozzá. Körübelül két méterre álttam meg tőle, és csak akkor vettem észre hogy legalább egy fejjel magasabb voltam mint ő. Magasságomra mindig iy büszke voltam, talán néha túlzottan is...Na nem baj, egy kanca legyen kisebb egy ménnél. Áh. Ez egyáltalán nem hangozz lenézően.. |
Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem a mögöttem álló lovat. Megijedtem hogy egy pegazus, de csak egy ló volt. Gyorsan beljebb léptem a szirt széléről, nehogy nekem itt megcsússzak. -Üdv neked is... - szóltam kissé félszegen.~Remek, már megint egy újabb birtokháborítás részemről...bár a vándoroknak nincsenek is birtokaik, úgyhogy nem háborítottam semmit...várj mi van? ~Úgy tűnik a saját gondolataimba gabalyodtam bele. Ez nem túl jó... -Hát, te? Csak nem elrejtetted a szárnyaid? Vagy nem vagy Katopyris tag ahogy én se? - mondtam barátkozó hangnemben. Ez már kezdett vicces lenni. Két találka egy nap... |
A ménesben már mindenki nyugovóra tért, de valahogy én képtelen voltam elaludni. Sok szerencsét mondhatok mgamnak hogy a vezérkanca most nem volt a közelben, így jó lehetőségnek véltem ha most teszek egy éjjeli túrát. Jó másfél óra bolyongás után, megpillantottam a Katopyris területen elterülő Ekchnata csúcsokat. Nem vitás nem mindennap lát ilyet egy ló. Jól tudtam hogy most mindenki a Gyűlés miatt van elfoglalva, így könnyedén átléptem a határon, majd megmásztam a hegyet. Már rég gyalogoltam ennyit, főképp nem meredek hegyen. Ahog feljebb értem megpillantottam egy sötét alakot. Először vissza hőköltem, hogy egy pegazus az, de jobban megnézve csak egy egyszerű kanca volt. Jó lehetőségek találtam egy kis beszélgetésnek, addig se leszek egyedül. -Üdv.-maradtam a helyemen, először csak megfigyelem hogy milyen, mert ha estleg túlságosan bunkó, akkor inkább elballagok más helyre. Ma este csak jól akartam érezni magamat. |
Nyugodt léptekkel értem oda az Eckhnata csúcsokhoz. Este volt már, tudtam, hogy itt biztosan találok barlangot. Felbaktattam egy magasabb szirtre. A kilátás gyönyörű volt. Bár igaz, hogy a felhők sötét vihart készítettek elő, Seminarya így is gyönyörű volt. Csak álltam a sziklán, és éreztem, ahogy fúj, tép a tomboló szél. Visszaemlékeztem pegazuslétemre, hogy hányszor éreztem már hasonlót. Hogy hányszor vágott arcon a levegő, hogy milyen érzés volt egyszerűen csak siklani...most is éreztem ezt. Eszembe jutottak az emlékek, a Katopyris, meg minden...annyira bele voltam merülve a gondolataimba, hogy észre sem vettem, hogy pár apró csepp égi áldás hullott alá. |
Sorraia - Woltos
*Nyílt játék* |
[5-1]
|