|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.09. 22:03 - |
Chaos + Fenrir + Alou (+ Zeth későbbiekben)
* Zárt * |
[53-34] [33-14] [13-1]
| ALOU: nem kicsit lepett meg utóbbi kijelentésével. Ugyan rengeteget hallottam már hasonlót játszadozásaim során, mindegyik megjegyzésre fittyet hánytam, de Fenrirtől számított nekem. -Igazán? - néztem rá. -ha elkezdjük a keresést, ideje lesz a közeljövőben megismerkedned a hírnökeimmel. - itt a farkasokra gondoltam. Ha komolyan fel akarjuk kutatni a Kutat, szolgálatba kell állítanom őket is. Sokkal okosabb állatok, mint amit ránézésre alkotnak információt mások. -És...te egyes egyedül járod évek óta a szigetet? Nem szoktál unatkozni egymagad, csak menni a semmibe, kihasználni a szabadságot? Vagy nem gondolkodtál el azon, milyen lehet a vándorlét után ménesbe állni...? |
 - Felteszem Chaost miattam száműzték, az én tetteim táplálta az ő félelmüket. De nem én tehetek arról, hogy ilyennek született. Nem tehetek arról sem, hogy így nézek ki. A saját tetteimért felelek egyes egyedül. - sóhajtottam egyet - Köszönöm, így nagy könnyebbség lesz egyeztetni veletek. - Megdöntöttem a fejem és jobb, jégkék szememmel a kancára néztem - Ez azt jelenti, hogy többször fogjuk látni egymást. Ki tudja, a végén még egészen megkedvellek. - mondtam hirtelen. Tekintve, hogy vagy egy órája beszéltünk már anélkül, hogy belém kötött vagy sértegetett volna... még azt is mondanám, hogy egészen barátian elbeszélgettünk. |
| ALOU: -Hát igen, az élet a farkasokkal nem mindennapi. El kéne képzelni, milyen képet vágtak volna a drágalátos rokonok... -elnevettem magam majd leheveredtem Fenrir mellé. A homok még forró volt, de kezdett lehűlni a levegő, úgyhogy ez kifejezetten jól esett.-Ami az alkut illeti...ha Ragnarokék beleegyeznek, ezentúl szabad bejárásod lehet a sivatagba és a kőtengerbe. Az őrök úgyis megismernek a piros foltjaudról... -sóhajtottam egy nagyot. A farkasok megint vonítottak. Szívem szerint visszavonítottam volna nekik, de Fenrir előtt nem volt kedvem. -Ilyen szempontból kétségeim támadtak ideiglenes kútkeresésemmel kapcsolatban. A félszarvam és a billentett hóka mindenki előtt elárul. Te és a testvéred nagyon hasonlítotok. Messziről összetéveszthetőek vagytok. Ő is legalább annyit szenvedett mint te. A Forsante őt is démoni babona miatt száműzte. Ebben hasonlítotok. |
Miközben Alou-val beszélgettem lassan a horizont alá bukott an ap. Az ég félig még rózsaszínes volt, de a kék kezdett már mélyülni ésl assan kigyúltak az első csillagok. A sivatagban rendkívül tiszták az éjszakák és tisztán láthatóak a csillagok az égen. Mikor Alou befejezte a mondandóját, úgy döntöttem, ideje a hosszú utazás, majd a fél napos ácsorgás után kicsit lepihenni, így lassan lefeküdtem a földre.
- Ha nem haradszol meg... - utaltam arra, hogy a földön fekszem - Szívesen beszélgetek még, de nagyon hosszú volt a mai napom, ezért már nem állnék tovább. Ha gondolod, csatlakozz nyugodtan - biccentettem magam mellé.
- Abszolút megértelek egyébként. Nem kell mindenkivel jópofizni, csak mert ménestag, ráadásul a Laynarvis mondhatni a vándorok ménese, szóval nem igazán ismer ott a ló senkit először. - felnéztem a kancára - Hallottam, hogy farkasokkal jártad a vidéket. Érdekesen hangzott. Mindenesetre, ha a családod egy falkányi farkassal talál meg, biztos szívrohamot kaptak volna helyben - mosolyogtam. |
ALOU: -Tudod, sok mindent tudok, amiről másoknak fogalmuk sincsen... - reméltem, hogy hasonló eredményt érek el, mint amit sikerült. Tervem nem okoz csalódást... - A vándorlétet eddig 7 éven át folytattam, ideje változtatni egy kicsit az unalmon. A saját ménesem...eddig még egy szót sem váltottam szinte senkiivel. Hiszen most csatlakoztam, 1 lovon kívül nem találtam senkit. Őt meg hagytam a csudába legelészni meg sétálgatni. Nem fogok mindenkivel jópofizni csak mert ménestag... - nem azért csatlakoztam, hogy barátkozzak, hanem mert meguntam a vándorlást. A fák közül nem láttam jól Seminarya helyzetét, jobb lett, amikor első kézből értesültem a történésekről. - Amíg vándoroltam, az egyetlen hírforrás a falka volt, amit tudtak, ők adták át nekem. Nem akartam kimerészkedni, mert nem akartam, hogy rámtaláljon a családom. Ha olyan babonásak, mint hiszem, nem akartam, hogy belém is beleneveljék a rokonok. Szerencsére nem is kerestek, így már nyugodtan csatlakozhattam ide. |
Csodálkozva néztem a kancára.
- Hogy lehet, hogy én csak pár órája tudtam meg, hogy van egy testvérem, de te már tudtál róla? - csodálkoztam. Ennyire felszívódtam volna az utóbbi pár évben? - Fura, hogyn em beszélsz a saját ménesed tagjaival... ennyi erővel vándornak is állhatnál. - már-már majdnem kimondtam, hogy Alou tartson velem, leglaább egy darabig, de az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Az évek során sok kanca próbált meg rám a szépségével hatni, de én cska nevettem rajtuk - nem érdekeltek a kancát. Nem érdekeltek am ének sem, ha valaki ezt feltételezné rólam, egyszerűen csak a Kút lebegett a szemeim előtt. Alou azonban más volt. Nem volt túláradóan gyönyörű, de szemrevaló kanca volt am aga sajátos stílusában. És persze az ő világszemlélete közelebb állt az enyémhez. A rózsaszín ködbe vesző kancák szavaitól a hátamon felállt a szőr. Egy pillanatra elképzeltem, milyen lenne egy olyan kancát az oldalmon tudni, mint Alou, együtt rémisztgetni mindenkit, kirobbantani jó kis háborút amin mi csak nyerhetünk. De persze komolyan nem számoltam ezzel a lehetőséggel. Talán, egy másik életben... márha nem tudok a Kútból inni persze. |
ALOU: -Nem, nem mesélt semmit. A legtöbb ménestaggal nem beszéltem sokat. Vagy nem találtam meg őket. - mondtam őszintén. Persze ilyenkor megkérdőjelezhető lenne a tanácsadói rangom, ez egy konkrétan mellékes kérdés. De azt még én is kétlem, hogy csak a Forsante használhat mágiát, pedig még unikornis sem vagyok. Nem csodálkoznék, ha kiderülne, hogy a szüleim Forsante tagok voltak...akkor megmagyarázható lenne a babonás viselkedésük...viszont akkor meg nekem kellene csodálkozni, hogy hogyhogy fél-gazellának születtem...na mindegy, ráérek még majd ezen gondolkodni. Bár annak kifejezetten örülök, hogy nem csak nekem voltak ilyen szemét rokonaim... - Mint, mondtam, a Forsante nem más, csak egy gyáva, háborútól rettegő ménes. Nem csodálom hogy kidobtak téged és a testvéredet. Annyi, hogy ti mások vagytok, mint ők, nem elég indok erre. Legalábbis mások szemében. Lehet hogy az ő körükben ez természetes, de nem gondolnak arra, hogy m van a külvilággal...- hoppá, enyhén elszaladtam a témától... |
"Remek, még egy dühös kitaszított!", gondoltam boldogan. Mi mindig megértjük egymást.
- A Forsante ostoba, természetimádó, zöldagyú bolhazsűk, smemi több. Glimt parádézik, hogy ők a "Nagy egyensúlyfenntartó ménes" és persze a mágiahasználat jogos örökösei, de babonásak és félnek mindentől, ami kicsit is más. Shade biztos mesélt ezt-azt róluk... - tettem hozzá. "Bizony, tudok arról, hogy van a soraitokban egy unikornis, szóval kicsit nem értem, miért engem faggatsz Alou. De ha minden igaz, az öcsém kifundált valamit... remélem valami elméset és borzalmasat. De akárhogy isl egyen, Glimt és a bandája nem menekülhet, legkésőbb a Kút után újra találkozunk drága vezérem." |
ALOU: Persze, nem gondoltam az én csökött agyammal hogy vissza is kérdezi. De ha már belekezdtem... -Nos, mit mondhatnék, fogalmam sincs, milyen ménesbe tartozom törvényesen, anyám születésem után rögtön elhagyott, volt egy idő, amikor egy idegen nevelt, de ugye démonnak nézett és eltaszított. Ő is. Aztán rövid ideig éltem farkasok között, onnét meg ide lyukadtam ki...a Cornus ménes pedig egyértelműen kizárva. Elmaradt népség - nem tartottam nagyra a cornusokat. Sem Kathachékat. Ami pedig a Forsantét illeti, kinézem belőlük azt amit Fenrir mond. Babonás csürhe. A szüleim, ha végiggondolom, ugyanúgy ostoba babonából hagytak magamra, bár fogalmam sincs a családom mostani helyzetéről. Ki tudja, vannak e testvéreim, ki tudja, vannak e rokonaim, ki tudja kik az "örökölt" ménestársaim.. - Glimttől és a talpnyalóitól kitelik. Főleg attól a sokszarvú mitugrásztól az oldalán. Mindenben hisznek, amit mondasz nekik. Forsanték...gondolom nem nézel rájuk jó szemmel... -mondtam mondatomat direkt félbe hagyva. Szaggassuk egy kicsit a múltat... |
Alou enyhén meglepett ezzel ak érdéssel; azt hittem távozni készül.
- Hát nem hallottad? Démonokkal cimboráltam és emiatt a ménesvezér száműzött. Szerinte túl sötétek voltak a tetteim.... - nem mintha sajnálnám a történteket. Bár a múltam állandóan a nyomonban járt: a hírnevem képében és alig pár órája már a testvérem képében is, aki inkább ütött rám, mint a szüleinkre. Nem tudom, Chaos kiérdemelte-e a száműzést, vagy csak féltek tőle és ezért rakták ki. Azt mondta a piros jegyek megjelenése után halott rólam először.
- Na és te hogyhogy nem vagy Cornus tag? - dobtam vissza a kérdést. Ha ennyire akarja tudni am últamat, akkor én is az övét, elvégre már szövetséget alkotunk. |
ALOU: Fenrir menni készült. Nem akartam hogy elmenjen. Zeth még nem tért vissza, nincs mit csinálnom, hova mennem. Amit mondott a gyűlésről és a történetéről, elgondolkoztatott. Én nem ismertem a történetét, talán azért, mert nem rég kerültem vissza a lovak közé. És az sem tetszett, ahogy az utolsó szavakat mondta. Ilyenkor már tudtam, hogy jár valami a fejében. Nem tetszett. Valamit forral. Gondoljunk utána. Ha megtaláljuk a Kutat, bizonyos hogy mindenki inni akar belőle. Az előbb meg azt mondta, hogy a mágiát akarjuk visszahozni a világunkba. Előtte mindketten csak a kút vizét akartuk. És a kút vizéből nem ihat mindenki, aki benne van a tervben... Elhatároztam, hogy kiszedem belőle. Ha kitör a káosz a kút miatt, és esetleg engem is félre akarnak tolni, ne feledjék hogy még ott vannak a farkasaim... De az az "ismerik a történetem" mondat foglalkoztatott...ő vajon mit követett el? - Miért vetettek ki a ménesből? - szögeztem neki a kérdést. Nekem se volt gyöngyéletem, nem mondhatnám hogy szerető ménesben nőttem fel. Fogalmam sincs, mi ütött belém, nem szoktam érdeklődni mások élete iránt. És én sem osztom meg az enyémet szívesen. |
- Nagyszerű! Akkor mondjuk úgy, hogy segítjük egymást. Felteszem ez szabad bejárást ad nekem hozzátok, anélkül, hogy bárki is rám támadna, igaz? Hisz valószínűleg meg foglak látogatni titeket, hogy információt cseréljünk. És leszel oly jó, hogy Zeth-nek is továbbítod ezt a hírt? Amint hazatér szívesen meghallgatnám, mit látott és hallott. Annak se vagyok ellene, hogy úton-útfélen elkísérjük egymást. És persze, ha megvan a Kút és kirobbanna egy háború, hát istenem..... mindent al egfelsőbb jóért, nem igaz? Hiszen mi csak a mágiát akarjuk visszahozni a világunkba... - tettem hozzá, pedig tudtam, hogy ordas nagy hazugság. Alou, Zeth és az többiek ugyanúgy a kútból akartak inni, ahogy én is. Valószínűleg lesz tülekedés, ha valóban megtaláljuk. Tudtam, hogy szerződésünk csak addig a pontig lesz érvényes. Onnantól kezdve minden semmisnek tekinthető és Alou is ugyanúgy meg akar majd ölni, csakhogy ő ihasson a vízből, mint én őt. Minden esetre, ha siekrrel járok, biztos, hogy első utan a Forsantéhoz fog vezetni. És úgy fogom eltaposni Glimtet majd ak is ménesét is, mint egy bogarat...
Láttam, hogy Alou menne már. Biccentettem, hogy ha nincs további mondanivalója, nyugodtan menjen. Én pedig megkeresem az édes öcsémet és megérdeklődöm, mit tervelt ki Glimt ellen. És nem utolsósorban jó lenne többet tudni Chaosról is. |
ALOU: Tetszett a gondolatmenete. Egyetlen cél, hogy csak igyunk a kút vizéből, azután, hogy mi lesz a kúttal, mellékes kérdés. - Nekem a határok nem léteznek, a kutatásba természetesen beszállok. Ha találkozom egy lóval, vagy vándornak állítom magam, vagy egyszerűen elbeszélgetek vele. Lehetőségtől függ. Szerintem Zeth, Ragnarok, és Gothar is beleegyezik, ugyanis itt nem olyan betoji alakok vannak, hogy a "Csak a békét tartsuk fenn" elvet alkalmazzák. És ahogy Zethet ismerem...ez neki mindenképpen előnyére válna. És nekem is... Kathachéknak hiába vannak szárnyaik mindent ők sem láthatnak. A természetvédő Forsantéknak teljesen mindegy, mert ők úgyis a béke oldalán lesznek. Az Alios, mivel a Forsante szövetségese, minimálisan fog csak keresni, nagyobb erőfeszítéseket Messa úgysem fog tenni. És a Cornusokról hadd ne mondjak semmit...maradtunk mi meg ti. Úgyhogy én is útra kelek, a Kutat csak akkor leljük meg. - Elmosolyodtam. Kicsit lépegettem a lábaimmal, az álldogálást legaláb annyira nem bírják, mint a Cornusokat. Párral már erősebben is találkozott a patám, és azóta nem tekint túl szívesen rájuk. Kezdett csakis ebbe az irányba indulni a beszélgetés. Untam már magam, nem tudtam tovább mit hozzászólni ehhez az Örökvalósdihoz... |
- Én is a Lyaconra tippelek. A saját Örökvalómat ott láttam.... Mágia segítségével Zeth kiegyenlítettebb lenne Kathach szemben, ami valószínűleg a kedvére lenne, főleg, ha szeretne elszámolni vele. Úgy tudom, nem igazán kedvelik egymást. - mosolyodtam el - Próbálom kideríteni, mi is történik Seminaryában, de egy ló kevés ehhez. Ha tényleg visszatér a Kút közénk, akkor nagyon nem mindegy, hogy ki ér oda először... Mit szólna a Laynarvis ménes, ha az övék lenne az első lépés? Forsante tagság ide vagy oda, még mindig unikornis vagyok, ennélfogva mágiahasználó. Talán segíthetnénk egymáson. - tértem rá a lényegre. Idővel kénytelen voltam belátni, hogy egyedül túl kevés vagyok ahhoz, hogy összerakhassam a kirakós darabjait. Ahhoz, hogy kiderítsem honnan jönnek az Örökvalók és mit akarnak, ha a Kút felbukkan pontosan hol és mikor teszi ezt meg nem elég nagy a hatóköröm. Mivel kiraktak a Forsante-ból és mindenki ismeri a történetemet, félelmet keltek más lovak szívében vagy gyűlöletet. Ez sokszor hasznos, de éppen annyiszor hátrány is. Például nem vehetek részt a Gyűlésen és mivel ménesvezéri hatóköröm sincs- de minimum anácsadói kéne - ezért az elhallgatott kis információkról se tudok semmit. Mindenképp kellenne egy tanácsos, egy ménesvezért és egy-két kiváló harcos támogatása. Ezeket itt a Laynarvisban talán megtalálhatom, ha szót értünk egymással. Cserébe én a mágiámat és a vándorlásom során szerzett információkat tudom felajánlani. Mivel nem vagyok helyhez kötve, mint a ménesek, ezért szabadon mozoghatok mindenhol és gyorsan szállíthatom a híreket - amiknek megszerzésében nem bármit hajlandó vagyok bevetni. Ha összedolgozunk, jó esélyekkel indulhatunk. A kút birtoklása nem érdekelt - engem a vize foglalkoztatott. Miután ittam belőle Zeth azt tehet a kúttal, amit akar, akár megitathatja az összes Laynarvis tagot, ha akarja. Jó lenne, ha a felszínen tudná valahogy tartani a vízforrást, de már az is előnyére válna, ha inna a kútból. |
ALOU: -Hm...lehetséges, hogy a Kút más helyen bukkant fel? Ha a sziget két legmágikusabb helye a Lyacon és az Elviron, valamelyikben újra feltörhetett a felszínből. Nagyobb gyanúm a Lyacon felé húz, mintha onnan indult volna el minden...- tanakodtam...túl hangosan. Bár Hlín nagy valószínűséggel bolond, pár dolgot belőle is jó volna kihúzni. Ki tudja, mit tud amit mi nem. Nekem személy szerint nem a mágia elérhetősége lenne a fontosabb, hisz se szárnyam, se unikornisszarvam nincs, hogy bármi érdemes válna belőle, nekem a Kút kell...nem számít hogy denevérszárnyam, vagy mit tudom én lesz, a lényeg, hogy megtaláljam. Különben is, ha valami plusz is csapódna hozzám, abból csak hasznom lehet. Kapargattam a földet (jobban mondva homokot) a melső lábaimmal. Ráadásul ha a Kút miatt háború törne ki, legalább lesz egy biztos győztes és egy biztos vesztes. Akkor lenne egy úgymond ˇigazságˇ, bár ez nem épp idevaló kifejezés. Inkább helyreállna valamiféle rend, és nem lennének rangbeli viták. Mindenki azt a rangot kapná, amiért tett is valamit. A győztesek azért lennének győztesek, mert leküzdötték a problémát, a vesztesek meg azért lennének vesztesek, mert nem tudtak eleget tenni a nagyobb rangért. De most ne kalandozzunk el a messzi jövőbe, egy szóval hosszú folyamatot indítana el egy ilyesfajta felmozdulás. És ha ez bekövetkezik, azok, akik megtalálták a kutat, jobban járnak, hisz majdnem teljesen kimaradnak az egészből...nem tudtam, hogy ezt a hosszú gondolatmenetet megosszam-e Fenrirrel, de ha ráterelődik a témára a dolog, akkor talán levázolom neki. |
"Még több Örökvaló...."
- Nem lennék teljesen őszinte, ha azt mondanám, nem nyugtalaíntanak az Örökvalók.... Viszont szerintem kapcsolat vna köztük és a Kút között. Érdekes lenne, ha ismét felbukkanna, nem gondolod? Ha ismét elérhetővé válna a mágia a világunkban.... - tűnődtem - Pár napja láttam azt az ostoba Hlínt a Gyűlés felé tartani. Általában távol tartja magát a politikától, de most nagyon igyekezet feljutni a szirtre. Valószínűleg nem ok nélkül sietett ennyire, kíváncsi lennék ezúttal mit látott álmában a vén bolond - mondtam nem kevés ellenszenvvel. Jó pár éve már, hogy összefutottam a jövendőmondóval. Azóta nem felhőtlen a kapcsolatunk, de a képsségét nem vonom kétségbe. Hlín jelenléte a Gyűlésen, az Örökvalók felbukkanása a szigetünkön.... igencsak bíztató jelek. Már csak egy-kát szövetségest kéne szereznem ahhoz, hogy nagyobbl egyen az esélyem megtalálni az átkozott Kutat. A laynarvis ménes tűnik egyetúl annyira ambíciózusnak, hogy a mágia megtartása érdekében ők is keresésre adják a fejüket. Elvégre bajkeverők válogatott bandája ez és a Kút könnyedén lehet egy háború forrása, a mágia jelenlétével pedig még hatékonyabban eshetnek, mondjuk a pegazusoknak. Reméltem, érdekli őket a dolog. |
ALOU: Elégedetten bólintottam. Eszerint nem csak a ménesben vagyok ismert. Különös lovak? Ezek érdekelnek? Hm...talán pár szót ejthetek róla...- A farkasaim láttak a közelmúltban belőlük. Többek között egy agancsos, fehér lovat, és egy kissé viharvert unikornist. Az agancsosat én is láttam a Lyaconban. Azok a ködösszemű Örökvalók...miért kérdezed, talán te is láttál belőlük...vagy félsz? - csipkelődtem. Jó kedvemben voltam, engem kissé hidegen hagyott az elején a téma, de amikor az agancsost láttam, elgondolkodtam azon, hogy talán lehetne szót érteni velük. Elvégre nem ostoba, élőhalott lovakkal van dolgunk, már a kinézetük elárulja hogy többet tudnak mint közülünk egyesek. A távolból hallottam egy farkasüvöltést. Mintha igazolnák előbbi állításaimat. Fölényesen elmosolyodtam. Rejtélyes volt Fenrir, de közvetlen és egyenes. Ezt a legtöbb lóból hiányolom, mindegyik elővigyázatos, néhány ménes konkrétan gyáva népség. Már akkor kivetnek ha felszólalsz valami ellen, vagy máshogy viselkedsz. Bár legtöbször elég a gyanú hogy elűzzenek. |
Elmosolyodtam.
- Személyesen. Te pedig Alou vagy. - csaptam egyet a farkammal és dobbantottam a jobb hátsó lábammal is egyet - Na de most, hogy túl vagyunk a formaságokon; Mond csak, mit tudsz arról, ami a ménes területén történik? Felbukkanó, különös lovakról? - vezettem fel a mondandómat. Sejtettem, hogy nem kapok egyből egyenes válaszokat, de nem akarok ártani a Laynarvis ménesnek. Ha újra ménesbe akarnék állni, ezt választanám, de a vándor lét számomra tökéletes. Viszont jobb helyen nem isk ereshetnék pár szövetséges bajkeverőt magamnak. |
ALOU: -Nem, nem láttam a ménes területén...most barangoltam be a környéket. - itt megálltam, és prüszköltem párat. A homok minduntalan kavargott körülöttem, de nem zavart különösebben. - De miért volt neked olyan fontos, hogy vagy én vagy Ragnarok megtaláljon? Jó, ki vele, mit akarsz... - kérdeztem egyhangúan. Unottan néztem körül. Tudtommal Zethnek a környéken kell lennie, Ragnarokkal már rég távozott a gyűlésről. Nem csodálkoznék ha egyszer csak előbukkana a semmiből. Kitelik tőle. Viszatérve ide, ismerős volt az unikornis. Mintha már láttam volna, csak nem tudom hogy hol. - Fenrir? - kérdeztem. Rémlett a név, hallottam már, bár különösebben nem izgatott. |
Közeledő ügetés zajára figyeltem fel. Félrecsapott gazella szarv, hullámos sörény, sötét szőr, félrehúzó hóka a fejen... ez csakis Alou lehet. Egyszer-kétszer volt alkalmam távolból megfigyelni, amikor a ménes birtokát háborgattam és persze itt-ott suttogták a történetét is a pumával. Körbeügetett egy párszor - én hamarabb untam meg, mint ő. Úgy döntöttem, dieje köszöntenem őt.
- Szervusz. Már azt hittem, sosem találtok rám - te vagy Ragnarok. Zeth is a ménessel van? - vágtam bele a dolgok közeébe. Minek ekrülgetném a témát? Reméltem, hogy Alou végre megáll és tudunk egy-két szót váltani, így felmérhetem milyen ló is valójában. |
[53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
