|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.09. 23:13 - |
Astra + Gothar
* Befejezett játék * |
[32-13] [12-1]
 Még Gothar után néztem amikor elindult. ~ Vigyázok..~ Válaszoltam magamba, csalódottan felsóhajtottam és elindultam a folyó felé. ~ Az lesz a legjobb ha másra gondolok. ~ Állapodtam meg magammal majd a folyóba sétáltam ami jóval nagyobb volt a vihar után, a víz pedig jéghideg. Nem bántam, megmártóztam benne kicsit hogy lemossam magamról a fáradalmat és a vért. Kimásztam és elindultam valamerre, ideje körbenézni.
/Astra el/ |
 -Vigyázz magadra.-pillantottam a a kanca oldalára, majd utána én is kimásztam a barlang kis száján. Eyg utolsó pillantást vettem a Astra-ra, majd elmosolyodva, vágtába kezdtem. Szárnyaimat kinytottam, majd pár csapás után felszálltam az égbe. A közeli fenyő tetejét pont suroltam, azonban komolyabb bajom nem lett. ~Majd még összefutunk, remélem.~lassan eltűntem a felhők között, közen gondoltaim ismét a ménesen kattogtak.
/Gothar el/ |
Mikor Gothar felállt én is felálltam, mosolyogva fordítottam fejem a kijárat felé. Kezdtem átérezni a helyzetet, én csak egy egyszerű Alios tag vagyok, minimum vándor lennék ezek után. De ő, ő egy tanácsadó a Laynarvisnál. Összeszedtem gondolataimat és érzéseimet félre téve elindultam a kijárat felé. -Örültem Gothar. - Biccentettem és kibújtam a szűk kijáraton, ekkor vettem észre hogy az oldalamon lévő seb amit befelé jövet szereztem vérzik. ~ Megyek, lemosom.~ A folyó amelyen átkeltünk szinte itt van, elindultam felé. |
A helyzetem kezdett eléggé érdekessé válni. Szívem mélyén szívesen elbeszélgettem volna a kancával, akár a végtelenségig, de rangom és származásom miatt ezt nem tehettem. Kötelesség tudónak és magabiztosnak kell lennem, nincs helye a szerelemnek az életemben. Megráztam fejemet, aztán erőteljesen megköszörültem torkomat. Komoran felálltam, majd a kanca elé sétáltam. Az eső lassan elállt és a nap is enyhén kisütött. Újra lehetett hallani a madarak csiripelését. -Astra én..-sóhajtottam majd újra nekikezdtem.
-Mennem kell. Örömömre szolgált veled beszélgetni. Remélem a sors még összehoz minket.-biccentettem a kancának, majd a barlan kijáratához fordultam. |
Néztem kifelé és éreztem a mén tekintetét magamon. ~ Kinél lenne esélyem? ~ Tettem fel magamba a kérdést, arcomon széles mosoly húzódott. Nem tudtam mit gondoljak, szavai kezdenek összezavarni. ~ Biztos hogy Laynarvis tanácsadó ő? Vagy a Laynarvis... ~ Nem akartam tovább folytatni a gondolatomat, inkább összeszedtem magam és komolyan ránéztem. - Nem könnyű igaz párt találni. - Szóltam, a fülem mögött lévő kis tavirózsa leesett. Lepődötten pillantottam rá, tudtam hogy ez jelent valami fontosat, felsóhajtottam mélyen. - Köszönöm..- Mondtam szintén halkan és elmosolyodtam. Jól estek a szavai igazából.. |
Valahogy már előre sejtettem hogy ez lesz a válasza, viszont nem voltam teljesen biztos benne. -Pedig nem csak kívülről vagy szép, lenne esélyed. Tekintetünk abban a pillanatban találkozott, azonban Astra zavartan elkapta a fejét. Halványan esmosolyodtam, de szemimet nem vettem le róla. -Természetesen nincs. Nincs túl sok időm kancákkal foglalkozni. Amúgy is, a ménesemben nincs olyan kanca, aki különösebben érdekelne.-hangoztattam erősen a "nincs" szót. Kijelentésére, csak zavartan és értetlenül pislogtam rá. -Öhm, hát köszönöm. Te sem panaszkodhatnál..-halkultam el a végén. |
Elmosolyodtam kicsit. ~ Persze. ~ Ismételtem magamba a mén szavát, véletlenül elszólta magát de nem hoztam fel egyenlőre. Szintén ránéztem és tekintetünk pont találkozott, fejemet gyorsan elkaptam mielőtt zavarba jövök és pirulás lesz a vége.. Kérdésére horkantottam, váratlanul ért a kérdés. Fejemet egyértelműen megráztam. - Még nincs. - Válaszoltam egyhangúan, lehet ebben a korban ideje lenne már, de párom sincs anélkül pedig hiába minden. Méláztam el kicsit a kérdésén, fejemet a földre hajtottam. - Neked? - Kérdeztem végül vissza, habár kétlem. Egy tanácsadó esetleg vagy szerelmes valakibe és eltitkolja vagy több kancát bolondít. - Érdekes ám de helyes csikóméned lenne neked és a párodnak. - Talán kicsit zavarba akartam hozni Gothart ezzel a kijelentésemmel. Komolyan néztem előre, mint aki nem szórakozik. |
Megráztam fejemet. -Persze mi lenne?-feküdtem le én is a földre. Lábaimat magam alá raktam, majd nagyot sóhajtva ránéztem a kancára. Minden egyes lehelletem jól látszódott a hűvös barlangban. Kétségbeestem egy aprányit. Egy másik ménesbeli lóval vagyok egy helyen. Téma persze nincs, egyszóval megint feljött ez a kínos csend. -Mond csak..van csikód?-pillantottam ki a kis barlang szájához. Na jó. Ez érdkesen hagzott..Istenem Gothar hogy ennyire figyelmetlen vagy, azt se tudod mit beszélsz..Most biztos hülyének néz. Hangom azonban magabiztos volt és mély. Nem akartam ebbe belekeverni semmi mulatságosat. |
Kicsit szűkös volt a hely, nem volt sok mozgásterünk egymás mellett. Megálltam mellette nem túl közel. ~ Feszültnek tűnik.. ~ Gondoltam ahogy észrevettem rajta, persze kicsit nekem is kellemetlen volt a helyzet. - Valami baj van? - Kérdeztem végül és óvatosan lefeküdtem, fejemet feltartva kifelé néztem a szakadó esőt. |
Pár csepp víz díszelgett a sörényemen, amit gyosan leráztam magamról, mivel kellemetlen volt ahogy végigfolyt a nyakamon. Figyeltem a kancát ahogy bohókásan játszik az esővel. Látszott rajta hogy örök fiatal, de hát mégis jobb, mintha komor lenne...akárcsak én..
-Sosem árthat.-folytattam mondatát, majd lépteit figyeltem ahogyan közelít felém. Fejemben "csipogni" kezdett a vészhang, jelezve hogy felém tart egy csinos kanca. Ledermedtem. Próbáltam nem kimutatni idegességemet, mivel még soha sem voltam összeszárva kancával.. |
Elsőnek bambán figyeltem Gothart majd egy kis idő múlva én is vágtába váltottam utána, amikor a folyóhoz értünk lassítottam és a széléhez sétáltam. Lehajoltam és kortyoltam belőle egy kicsit, fárasztó egy magam fajta kancának ez az út. Utasítására felkaptam fejem és utána bandukoltam, a bejárat szerűségnél óvatosan bementem, eközben oldalamat egy élesebb szikla darab megvágta. Halkan prüszköltem a fájdalomtól de nem szóltam semmit, nem komoly. Felsóhajtottam megkönnyebbülten, kicsit sötét volt bent szóval megálltam a bejáratnál, éppen kinéztem amikor elindult az eső. Orromat játékosan kilógattam az esőbe majd visszahúztam, Gotharra pillantottam majd elmosolyodtam. - Egy kisebb kaland. - Mondtam és pár lépést tettem felé. |
Veszélyes erre járni, még jó hogy megéreztem. sóhajtottam fel megkönnyebbültem. -Széles folyó..-halkan pillantottam körbe, mikor fülemet enyhe csobogó hang csapta meg. -Meg is van!-csillant fel szemem, majd vágtába ugrodtam. Astra-nak igaza volt, tényleg eg folyó folydogált előttünk. Hirtelen megpillantottam egy jó kis sziklás részt. -Gyere!-néztem vissza majd elindultam. Több szilka volt egymásra borulva, ami megfelelő menedéket nyújtott. Bepréseltem magamat a "bejáraton" majd körbenéztem. Pár denevér is itt bújt meg, biztosan megérezték a vihart. Abban a pillantban rázendített az eső, és oly sűrűn esett hogy nem lehetett kilátni belőle. |
Kicsit ijedten álltam meg, a szívem hevesen vert miután láttam a villám becsapódását a fába. Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, Gotharra néztem. -Valahol van erre felé egy széles folyó. - Válaszoltam nyugodtan a ménnek, közben nagyokat dörgött az ég és lelapítottam a füleimet. Tehetetlennek éreztem magam, nem tudtam mit mondani, a helyzet veszélyes lesz ha itt maradunk a vihar alatt. Fejemet lehajtva indultam tovább. - Siessünk. - Szóltam neki és magabiztosan haladtam előre, közben a földet figyeltem nehogy nekünk támadjon valami. - Remélem nem tart sokáig. - Utaltam az időre, ha találunk is menedéket nem lenne kellemes sokáig kettesben maradni. |
Mikor a növényzet kicsit dúsabb lett körülöttünk, füleimet hátracsapva, vágtam előre az utat. Itt bármi meglapulhat, légy óvatos. Noha mindig is bíztam érzékeimben, nem látok előre. Lassan haladtam, majd néha Astra-ra pillantottam. -Tudod hogy hova jutunk ki?-kérdztem tőle nyugodt hangon, mikor szrvam egy pillanatra felcsillant. -Vigyázz!-fordultam meg hirtelen a kanca felé, mikor egy villám csapott bele a közelünkben lévő fába. Ezt ép bőrrel megúszuk láthatóan, azonban nem tetszik ez nekem. |
A mén mozdulatait figyeltem, magamnak nem tudnék elképzelni szárnyakat. ~ Neki viszont jól áll.. ~ Gondoltam miközben figyeltem ahogyan küzd a szél ellen a magasba, itt lent se volt jobb a helyzet, a szél erőteljesen elkezdett fújni. A száraz sár porát felfújta és a szememet sem kímélte. Fejemet bosszúsan megráztam amikor a mén mellettem landolt, bólintottam és elkezdtem ügetni utána. Hamarosan a magas virágok és gazok közzé ügetünk be, gondolom erre vezet az út ahová tartunk. De ha jól tudom erre veszélyesebb, ilyen időben a kígyók is jobban ellő jönnek és talán nem messze van egy széles folyó, azon nem lesz könnyű átmennünk. Aggodalmaskodtam magamba mint egy bolondos kanca. |
-Lehetséges.-húztam el a számat kijeletésére. -Jó ötlet.-folytattam, majd ellépve a kanca mellől kinyitottam szárnyaimat, majd egy erőteljes rugaszkodással és szárnycsapással, felemelkedtem a most már szürkülni készülő fellegbe. Nehezen tudtam felreppeni, arra a pontra ahol beláttam az egész teret, hisz a a szél is felerősödött, közben kelemetlenül csapdosta a testemet. Hunyorítva figyeltem a tájat, azonban egy jó helyet sem találtam, ami épp a közelben lenne. Ám nem attam fel, így egy körkörös fordulással, megpillantottamegy kisebb zugot. Megfelelőnek tűnt, hisz eléggé védett és szélfedett helyen feküdt. Szárnyaimat összecsuktam, majd közvetlen Astra felett tártam ki őket. Egy újabb suhintással mellé reppentem. -Ott találtam egy jó kis helyet. Gyere!-böktem oda orrommal, majd elkezdtem ügetni. |
Fáradtan néztem előre majd a vihar felhőkre. - Kicsit. - Válaszoltam a fázás kérdésére, körbe néztem. Ez nem éppen az a táj ahol könnyű menedéket találni, még sokáig kéne ahhoz sétálni, elkapna minket a vihar. - Lehet elfogunk ázni. - Osztottam meg vele gondolatom, majd rápillantottam és szárnyaira. - Ha egy kicsit felszállnál talán észrevennél a közelben egy menedéket.. - Ajánlottam neki, gondolom ő sem akar megázni. Fejemet kicsit megráztam. - Nem volt könnyű de most már minden rendben.- Mosolyogtam rá halványan. |
Nyugodtan hallgattam végig Astra mondatait, közben néha-néha rá és az előttem lévő ösvényre pillantottam. Először nem értettem azt a mondatát, hogy "Laynarvishoz képest" de ahogy folytatta tovább, nagyjából megnyugodtam.
-Gondok nélkül nem is lehet élni, de azért jó lenne.-lépkedtem megfeszült testel és méltóságteljesen. Szürke gondjaimat és gondolkodásaimat, azonban a kanca fehér, puha farka zökkentette ki. Szerencsére nem az a piszkos elméjű mén vagyok, szóval egy félmosollyal elengedtem neki. -Semmi gond.-pillantottam rá a a búslakodó kancára. Eközben a szél is feltámadt, arcomat pedig erősen fújta a szél. Jobb szárnyamat arcomhoz emeltem, majd úgy halattam tovább. -Nem fázol?-érdeklődve kérdeztem meg tőle. Kicsit feljebb emeltem a fejemet és észrevettem hogy viharfelhők gyülekeznek felettünk. -Ebből egyhamar nem lesz felszállás.-jelentettem ki prüszkölve. Astra élettörténetén kicsit leeresztettem fejemet. Neked sem lehetett gyönyörű gyerekkorod.-pilantottam rá együttérzően. |
Bólíntottam. - Megértelek, nektek is vannak problémáitok. - Utaltam a tanácsadókra, elmosolyodtam én is. - Megbízható és erős kisugárzásod van, egy Laynarvishoz képest megfontolt vagy. Habár nekem különösebb gondom nincs a Laynarvisokkal. - Beszéltem továbbra is nyugodtan. - Igazán nincs mit, jól esik a társaság ilyenkor. - Folytattam és sóhajtottam egyet, farkammal játékosan csapkodtam mint egy csikó. ~ Mi ütött beléd Astra?! ~ Szidtam magam gyerekes viselkedésemért és eközben véletlenül a mén hátára sikerült rácsapnom egy erőset. Rögtön megálltam és fejemet lehajtottam bocsánat kérőn. - Elnézést, véletlen volt..- Magyaráztam, nehogy azt hiddje hátsó szándékaim vannak, elvégre mégiscsak két különböző ménesből vagyunk. Majd kérdésére ismét felegyenesedtem szembe vele, a szél egy kicsit elkezdett fújni talán eső lesz, mély levegőt vettem orromon keresztül és messzíről eső illata csapta meg orrom. Nem törődtem vele, a szél a fülem mögött lévő virágból pár szirmot a mén felé repített, remélem nem pont a szemébe fújja. - Magamról? Nos, öt éves vagyok. Vándorként születtem, a nevemet egy csillagról kaptam. Anyám születésem után meghalt, apám nevelt. A másik nevem Eternity, de nem használom.. Apám összeállt egy kancával, de nem voltam vele jóba és elzavart körülbelül egy éve. Azóta vagyok Alios tag. Voltak itt a ménesben ismerőseim. Nem egy érdekes élet, de fiatal vagyok még. - Mosolyodtam el a végére. |
-Jobb is neked, legalább nem kell ezen rágodnod, néha én is elgondolokozom azon hogy jó nekem az hogy tanácsadó vagyok, de ha tovább nézem, van jó oldala is ennek.-néztem rá nyugodtan és optimistán. -És ezt mégis honnan tudtad?-mosolyogtam el kijelentésére. Kezdett kíváncsivá tenni a kanca, de hogy miért fogalmam sem volt, egyszerűen csak szimpatikus volt. Mondatai után csak egy kedves mosolyt dobtam, hisz nem nagyon szoktak bíztató szavakat adni nekem, és ez elég új volt számomra. Mindig magamra vagyok utalva, legyen az rossz vagy jó dolog, senki sincs mellettem hogy segítsen, estleg tanácsokat adjon, mint én.-Köszönöm hogy bíztatsz, ez nálam nem mindennapos.-folytattam elengedve magamat. -Térjünk át más témára ha lehet, mert belebolondulok ebbe a történetbe.-ráztam meg enyhén afejemet. -Mesélj magadról.-álltam meg, majd a kancára pillantottam. Na jó lehet hogy ezt félre érti, estleg "kihívásnak" veszi, de ha jobban átgondolja akkor leeshet neki hogy nem olyan okból kérdezem. Jobb estben csak elpirul. |
[32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
