|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.10. 22:15 - |
Nyílt játék
* Elemental * |
[19-1]
| A mén elment egyedül maradtam. A víz felszíne hullámzott. -Ez az egyetlen kis tó ebben a sivatagban. -mondtam majd fejemet lehajtottam és mohón inni kezdtem. A szôröm tiszta homok volt ěgy hát belemártóztam a vízbe és tovább álltam.
Elemental el. |
 A mén nem is figyelt fel arra amit mondtam. ~ Inkább vissza megyek. ~ Döntöttem el, csak még előtte iszok, tovább követtem a mént majd lassan lesétáltam a homokbuckán, a tó láttára szemem megcsillant. Lehajoltam a vízhez, nem volt túl hűs a sivatag melegétől de nem számít. Fejemet felemeltem miután eleget ittam a vízből, a ménre pillantottam. Mélyen prüszköltem egyet hogy figyelmét felhívjam. -Köszönöm, indulnom kell. - Biccentettem neki majd körbenéztem, elindultam a tó mentén.
/ Aster el./ |
 A nap lemenőben volt és az ég lassacskán narancssárga takaróba burkolódzott. Ügetésből lassan lépésbe váltottam majd pár lépés után megálltam. Fejemet lehajtottam és egy centitől a homoktól eltartottam. Horkantottam egy nagyot és a homok csak úgy szállt . Fejemet felemelve nyerítettem egy nagyott és vágtába ugrottam. Csak a víz járt a fejembe a ménnel nem is foglalkoztam. Vágtattam amennyire csak tudtam és amikor elértem egy kisebb homokbuckát átugrattam és a kis tóban landoltam. A testem örült a víznek és én is. - Végre ihatok.-járt a fejemben.
-Hol vagy már?!- nyerítettem fe Asternek. |
- Értem. - Mondtam egyhangúan és én is ügetésbe váltottam, hevesen vettem a levegőt. Fülemet felhegyeztem kérdésére, horkantottam egy bizonytalant. - Nem tudom jó ötlet e. - Válaszoltam, közben ide oda néztem. Nagy tapadós sörényemet megráztam, jól esne már neki is egy kis víz. Nem a kedvencem ez a terület, csendesnek tűnik de fárasztó és hosszú. A nap kezd lemenni és az ég narancssárgás színt kezd felvenni. - Lehet itt töltök el egy éjszakát, vagy még most visszaindulok de akkor szomjan halok.- Mosolyodtam el fáradtan. |
- Már lassan 1 éve élek ebben a ménesben és bevallom eddig még nem panaszlodtam.- válaszoltam a ménnek és horkantottam egyet. Lelassítottam ügetésbe, hogy a beszélgetés könnyebb legyen. - Elég érdekes ménes!-jelentettem ki majd hátranéztem. Valyon mi járhatott a fejében. Csak nem tag szeretne lenni?-gondoltam. Talnán meg kéne kérdeznem. Egy pár pillanatig gondolkoztam, majd feltettem a kérdést.
- Talán tag szeretnél lenni?- mondtam. |
A homok felcsapódott testemre miközben vágtatunk, egy idő után a mén lelassított így én is ügetésbe váltottam. Ránéztem és biccentettem fejemmel amikor utasított. Megálltam a szikla előtt és figyeltem a mént. ~ Érdekes személyiség. ~ Gondoltam és ezzel nem bántani akartam, még mindig érdekesebb mint én. Újra vágtatnunk kellet, már kezdtem elfáradni de ez nem hátráltatott különösebben. Mély levegőt vettem és haladtam utána. Beértem, gondoltam elkezdek egy beszélgetést indítani. - Mióta élsz itt? Milyen Laynarvis tagnak lenni? |
| Csak vágtattam egy kis idô után beért a mén is. Úgy vágtattunk egymás mellett mint két versenyzô csikó. Fejemet a szügyömhez hajtottam és büszkén vágtattam a mén mellett. Körülnéztem és szinte mindenfele homok és homok volt. Torkom ki volt száradva, a vízért vágtatok. Hosszas vŕgtatás után lelassítottam és ügetęsbe váltottam. Láttam egy kisebb sziklát és odaügettem.
-Gyere!-szóltam a hátam mögé a ménnek. Hamarosan lépésbe váltottam és megálltam a szikla tetején. Lehajtottam a fejemet orrommal egy kicsit megsimogattam. A szikla sima volt és csúszós. Éreztem, hogy merre van a kis tó. Így hát fejemet elemelve fújtattam egyet lehátráltam a szikláról és felemeltem a fejemet a magasba, felágaskodtam és nyerítettem egy nagyot. Valyon a mén mit gondol rólam?- kavarogtak a gondolataim. Ahogy megint a talajon volt a mellsô két lâbam azonnal vágtába ugrottam és átugrottam azt a kicsi sziklát majd elkezdtem vágtatni. |
Sörényemet megráztam, a melegtől össze volt ragadva. ~ Tó? Itt a sivatagban? ~ Gondolkoztam el, talán a sivatag szélén lehet vagy kitudja. A mén felé néztem és megvártam míg kicsit távolabb ér, utána ügetésben elindultam és rágyorsítottam, hamarosan beértem a mént. Egymás mellett vágtatunk mint akik versenyeznek, követtem és vártam hogy oda érjünk utána beszélgetek vele. |
| Úgy látom a mén szomjas és vizet keres. Gondolkodtam, hogy valyon merre lehet itt egy kisebb patak. Lehajoltam a homok közelébe és fujtattam egyet. A homok csak úgy porzott.
- Van erre egy kisebb tó.-válaszoltam és a hátam mögé néztem. Én is szomlyas voltam. Talán ott meg is fürödhetnék és a rászáradt homokot lemoshatnám magamról. Gondolataimat otthagyva újra a ménhez szóltam.
-Gyere utánam!-mondtam és elôrevágtattam.
(Elemental telóról) |
- Köszönöm. - Bólintottam és mosolyodtam el, fülemet hátracsaptam a madár hirtelen megjelenésére és prüszköltem párat, a mén láthatólag megijedt tőle. ~ Mit kéne mondanom? ~ Gondolkoztam hogy milyen témát hozzak fel előtte, patámmal a homokot kapartam. Kezdtem megszomjazni. - Van a közelben víz? - Tettem fel a kérdést, reméltem hogy a mén elvezett. |
| -Szóval Ragnarokkal beszéltél.-néztem rá kedvesen. Ahogy láttam, hogy Aster a ménesbeli tagokkal társalog már láttam, hogy amolyan barátféleség.
-Hât ha a ménesbéli tagokkal barátkozol akkor nekem is barát vagy.-mosolyodtam el. Egy hangot hallottam és fejemet a hang felé fordítottam. Nem láttam semmit, hirtelen egy madár röppent fel a homokbucka mögöl.
-Jesszusom!-nyerítettem fel. A madár a szívbajt hozta rám. |
Füleimet hegyeztem a mén reakcióira, farkammal idegesen csaptam párat. - Ragnarokkal beszéltem. - Válaszoltam egy erőltetett halvány mosollyal, igazából csak átjöttem. Ragnarokkal is így találkoztam, de lehet az lesz a tervem hogy csatlakozok a méneshez, mindenesetre erről a ménnek nem muszáj tudnia. Bólintottam a bemutatkozására. |
| -Szóval Aster!-csaptam hátra a füleim-Mit keresel Laynarvis ménes területén?-kérdeztem és kiváncsian feléfordítottam a füleimet.
Kihúztam magsm és egy ideig szemügyre vettem a mént. Teste izmosabbnak és erösebbnek tűnt, de akkor sem riadtam vissza. Büszkén álltam majd újra megszólaltam.
- Elemental vagyok a Laynarvis ménes egyik tagja.-mondtam és egy nagyot nyerítettem büszkén. Lábaimon a négy elem egy kicsit intenzíven mutatta meg magát. Kaparni kezdtem a homokot és a ménre néztem.
(Elemental telóról) |
Magas mén velem ellentétben, izmos de az én testem erősebbnek látszik az övénél. Miután elég levegőt vettem én is a magasba emeltem fejem. - Aster.- Mutatkoztam be röviden és közömbös hangon, bólintottam kérdésére. - Igen, vándor vagyok. - Válaszoltam, nem tudtam mit mondani. Fáradt voltam a sivatag fárasztó sétájától és melegétől. |
| Egy mént pillantottam meg aki odajött hozzám. Nem kęslekedve gyorsan felálltam és kihúztam magam. Pár pillanatig csak csendesen álltam majd bátorságomat öszzeszedve horkantottam egyet és megszólaltam.
-Kihez van szerencsém?- kérdeztem és horkantottam egyet újra. Rövid.sörényemet lassan simogatta a szél. Nem fčltem a méntôl, egyenesen a szemébe néztem a magasba emeltem a fejem és újra kérdeztem.
-Te talán vándor vagy?- álltam mereven. |
Lassan ügettem és éreztem a lágy szellő simogató szelét. Fújtam egy nagyot és felemeltem a fejem. Nem láttam senkit, csak a homok tenger végtelen látványát. Lépésbe váltottam és pár lépés után megálltam. Hegyezni kezdtem a füleimet, de nem hallottam semmit csak a szellő szavát. Felemeltem magasba a fejemet és nyerítettem egyet, azt remélve, hogy válaszol valaki.
- Vajon járnak erre lovak?-járt a kérdés a fejemben. Megint hegyeztem a fülemet, de nem hallottam választ. Elindultam lassan lépésbe hátha valaki meghallja a szavamat és válaszol. Pár percig nem is jött válasz így ügetni kezdtem. Ügettem és ügettem, nem figyelve a lábaim alá egy nem meglátható kőben elestem és kishíján lecsúsztam a homokdűnékről. Ahogy tudtam gyorsan talpraálltam és leráztam magamról a homokot, de az oldalam még mindig csupa homok volt. Nem foglalkoztam vele. A kis akcióm után elfáradtam és egy kis puha homokos részen lefeküdtem várva a válszra.
Ragnarok elment és nem tudtam válaszolni a kérdéseire, úgy döntöttem maradok még a ménes részén és ha találkozok vele válaszolok neki. Nem rossz ötlet lenne a Laynarvis tagjának lenni, a köves sziklás területről eljöttem és azt egy sivatagos rész követte. ~ Remek, itt tudni kell életben maradni. ~ Mosolyodtam el halványan és nem túl lelkesen, az volt a megmentőm hogy a szél egy kicsit feltámadt itt is. Egy mén szagát éreztem meg a levegőben és utána nyerítését is hallottam, nem válaszoltam csak elindultam a hang irányába. Utána egy pihenő lóra lettem figyelmes, füleimet hegyeztem ahogy közeledtem felé és farkamat csapkodtam. ~ Bolond vagyok? És ha Laynarvis határ őr? Vagy egy nem túl békés tagja? ~ Jutott eszembe, de már mindegy volt. Oda értem a ménhez és biccentettem üdvözlése képen. Fáradtam horkantottam párat levegővétel közben. |
Nyílt játék
* Elemental * |
[19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
