Témaindító hozzászólás
|
2015.10.11. 14:59 - |
Chaos
*Nyílt játék* |
[21-2] [1-1]
Chaos: Felálltam a földről és megráztam magam kicsit, kinyújtottam magam. ~ Elindulok mielőtt tovább kérdezz. ~ Gondoltam kedvetlenül, tettem pár lépést megkerülve a kancát. - Aurora nekem most indulnom kell. - Fordultam felé egy halvány mosollyal. - Találkozunk még. - Nevettem rá és fejemet magasra emelte gyors ügetésben elindultam. ~ Pofátlan vagy Chaos.. Egy szép kancát így egyedül hagyni. ~ Szidott belső énem majd széles mosollyal haladtam el.
/Chaos el./ |
Chaos: A kanca felé fordítottam fejem. - Meglátogat, van még mit megbeszélnünk. - Magyaráztam komolyan. - Hogy-hogy? Életedtől kezdve? - Gondoltam ezzel arra célozz hogy vándor, ezért kíváncsiskodtam kicsit és elkerültem az összeesküvéses kérdést. ~ Nem éppen egy magafajta kanca dolga.~ Morogtam magamba, egy ilyen vidám kanca elfecsegne minden fontosat. |
Ó, a nagy démonok! Vigyor ült ki az arcomra.-Szóval testvérek!-mondtam.-Átnéz? Nem egészen értem mire gondol...-söhajtottam.-Nem,nem vagyok Cornus tag. Teljesen szabad, és független vagyok. Mindentől, és mindenkitől-mondtam egy kicsit komolyabbra váltva. Ám kedvem hamar visszatért.-Csak nem összeesküvés folyik itt?-csípkelődtem egy kicsit. Játszunk csak. Magázódjunk. Csak nevetségesebb lesz "eme úri társalgás". |
Chaos: A forráshoz mentem és lehajoltam a vízhez. - Démonok vagyunk mindketten. - Mondtam mielőtt kortyoltam a vízből. ~ A rokoni vér. ~ Mosolyogtam, mellé lépkedtem és lefeküdtem. Fejemet magasra emelve hogy lássam ha valaki erre tart esetleg. - Én például a káosz démona vagyok, Fenrir a bátyám. - Magyaráztam el röviden miért érezz ilyen nagy hasonlóságot köztünk, szememet becsuktam kicsit. - Valószínűleg lassan ő is átnézz. - Hangsúlyoztam az átnézz szót és sunyi mosoly jött arcomra. - Ön? Cornus tag? - Magáztam játékosan a kancát. |
AURORA Hamarosan mwgérkeztünk a vízhez. Vettembegy mély levegőt és egy kicsit gyönyörködtem a tájban.-Nem. Egyáltalŕn nem. De ilyesmit tőle hallottam. Démonok meg minden!-hadartam. A forráshoz sétŕlva kortyoltam a vězből. Jól esett. Aztán leheveredtem a zöld fűbe és Chaosra néztem:-Nem pihensz egy kicsit?-mosolyogtam rá. |
Chaos: Elmosolyodtam újabb kérdésén. ~ Bátyám, látom mindig mellettem vagy.~ Gondoltam szórakozottan, közben egy fenyőfás rész következett. Egy széles folyó amelyt fenyőfák vesznek körül és szembe velünk a másik oldalon egy kisebb sziklahegy amiből vízforrás tört ki, így itt a folyó szélesebb és kerekebb volt. Vize tiszta és benne gyönyörű kövek, növények és még kitudja mik rejtőznek benne, nem válaszoltam rögtön hagytam a kancát hagy marcangolja az izgatottság. Megálltam a folyó szélénél és felé néztem, most már nyugodtabb voltam. - Miért? Zavarna talán?- Mosolyogtam rá oldalra biccentett fejjel. |
AURORA Mikor megállt és felém foprdulva válaszolt kicsit megyzeppentem. Démonok. Hogy mennyit mesčlt Wydovn! Az öregek folyton ezzel ilyesztgették a csikókat...
Csendben mentem mellette čs próbáltam megérteni a válaszát. Aztan beugrott egy név, és...-Van valami közöd Fenrirhez esetleg?-muszály volt megkčrdeznem. Ilyet mčg csak tőle hallottam. Nem volt valami nagy beszčlgetés, de ebben a pillanatban, Fenrir neve ugrott be. Ezzel a válasszal...gyanús...gyanús ez a Chaos... |
Chaos: Kérdésétől a vér is megfagyott bennem, pupilláim kitágultak és piros szemem már inkább feketére váltott. Gúnyos kacaj tört ki belőlem és mélyen felhorkantottam. ~ Viccelsz velem kicsim? ~ Gondoltam morcosan, itt az ideje válaszolni. Hirtelen megálltam és felé fordítottam fejem, szemem rosszat sugárzott felé és farkammal idegesen csapkodtam. Füleimet kicsit hátra csaptam. - Jegyezd meg, a Forsantek között csak démonok jönnek világra és vannak akik jól leplezik. Én nem közéjük tartozok. - Válaszoltam komolyan és tovább indultam. |
AURORA -Jövök!-vigyorogtam és a mén után ballagtam.-Hmm.. te csak nem Forsante tag vagy?-érdeklődtem. Végül is egyszarvú, és az erdőt is gyanúsan jól ismeri. Vagy csak jól tetteti. Miután meghallgattam a válaszát csendben mentem mellette. Nem volt öbb kérdésem. Egyenlőre. De vajon miért ilyen velem? Igazából bárhogy is próbálkozna... nem jönne össze neki nálam. Már máséa szěvem...
Vajon hogy van? Emlékszik egyáltalán rám? |
Chaos: Biccentettem majd kihúztam magam és elindultam, a kancára pillantottam amikor elhaladtam mellette és egy félmosolyt küldtem felé. - Jöjjön hölgyem. - Mondtam kedves de mély hangon, hangsúlyozva a hölgyem szót, lépésben de gyorsan haladtam a víz forrása felé. Vártam hogy Aurora mondjon valamit útközben. |
AURORA Mwgforgattam a szemeimet. Mikor közelebb lépett hozzám elpirultam.-Ö....-halkan felnevettem zavaromban és hátraléptem egyet.-Igen.-húztam ki magamat.-Csak egy bogár.-vettem elő leg szemtelenebb mosolyomat. Aztán elfordultam tőle és orrommal az erdő sűrűje felé böktem.:-Akkor, merre kell mennünk?-mosolyogtam. |
Chaos: Szemöldökömet felhúzva néztem a kancát. ~ Persze, bogár. ~ Mosolyogtam, morcosan pillantottam Aurorára amikor megfújta a sörényemet. ~ Várj még egy kicsit. ~ Gondoltam játékosan gondolatomban, amikor eltávolodott én közelebb mentem hozzá mint akik táncot járnak. Orrom hegyével óvatosan az arcára böktem. - Mi ez a piros folt az arcodon? Ez is csak egy bogár?- Mosolyogtam sunyin a kancára, persze csak arca volt kicsit elpirulva. |
AURORA Elmosolyodtam a bókjára. Ez aztán a nőcsábász! Tudja mitől döglik a lčgy! -Igen, egy kicsit szomjas vagyok. Talán tudsz egy helyet ahol inni tudnék?-mosolyogtam rá csábosan. A következő kérdésétől kicsit megszeppentem. Csak véfigmértem.... Nem nagyon szoktak ilyenkor rákérdezni... Váratlanul ért.-Öhm.... Csak valami....bogár van....a sörényedbe....-motyogtam.-Igen. A sörényedbe.-odafordultam ahol a "bogár volt" és ráfújtam a sörényére:-Hess!-mondtam. Aztán eltávolodtam tőle egy kicsit és Chaosra néttem:-Akkor, vezess!-vigyorogtam. |
Chaos: Bólintottam. - Pontosabban ez az erdő felém vezeti a szép kancákat. - Mosolyogtam rá majd lassan elindultam utána, amikor megállt én mellé lépkedtem. ~ Aurora.. ~ Ízlelgettem a nevét magamba. - Én Chaos vagyok. - Mutatkoztam be büszke és mély hangon, szemem megcsillant. Fejemet felé fordítottam és oldalra billentettem mint egy csikó mosolyogva. - A neved is szép. Szomjas vagy esetleg? - Kérdeztem és kaparni kezdtem lassan a földet, észrevettem hogy engem vizsgál. -Tetszem? Vagy van valami érdekes rajtam? - Kérdeztem gúnyolódva és felnevettem pár másodpercre. |
AURORA -Bárhova. Csak el innen. Ez az elátkozott erdő.. mindig eltévedek benne.-mondtam és mint egy elveszett kiscsikó körbenéztem. Aztán a ménre figyeltem:-Na akkor jössz?-kérdeztem és lassan elimdultam. -Amúgy Aurora vagyok.-álltam meg a ménre nézve. Vártam hogy ő is bemutatkozzon. Idő közben jobban végigmértem. Külsejében volt valami.... valami furcsa. Olyan démoni čs természetfeletti. De nekem ez tetszett benne. ~ Ne nagyon kalamdozz el Aurora. Ennek nem most jött el az ideje...~ |
Chaos: ~ Majd szólok ha láttam.. ~ Fojtottam magamba egy csipkelődést és közben a kancát néztem, hullámos krémszínű sörényét majd kos szarvait. Végül karcsú lábaira néztem és elmosolyodtam. - Hová szeretnél eljutni? - Kérdésére inkább kérdéssel válaszoltam és szemére pillantottam, elhaladt mellettem és utána fordítottam fejem, horkantottam egyet a látványra. |
AURORA A mén bókjára enyhe pír jelent meg az arcomon.-Ó, ugyan már! Vannak nálam százszor szebbek is...-motyogtam. Jajajj... a világ már megtanulhatná végre hogy egy egoistának nem szabad sokat bókolni...
Márpedig nekem majdhogyndm mindennapos volt a bókolás.
-És ez miben változtat a helyzetemen?-érdeklődtem. Mélyen néztem a piros szempárba. Először kicsit megijesztett aztán csak bele kellett gondolnom hogy engem is elítéltek. És máris éreztem hogy ő is ěgy járhatott. Arcomon csábos mosoly jelent meg.-Egy erős és bátor mén biztosan tudna nekem segíteni kijutni ebből az elátkozott erdőből!-sóhajtottam és lassan elindultam egyenesen. Tudom én mi kell a méneknek... |
Chaos: Nyerítésem után nemsokkal éreztem hogy valaki jön a hátam mögött, épp hogy hátra fordítottam a fejem egy kanca hangja csendült fel. Megálltam mielőtt neki megyek egy fának, elmosolyodtam. ~ Egy fiatal kanca. ~ Futottam át rajta gyorsan szememmel, szép csinos fiatal kanca. Biccentettem köszönés képen. - Rég láttam már ilyen csinos kancát. - Mosolyogtam rá szélesen és oldalra biccentettem fejem. - A Forsante ménes területén sétálunk.. - Mondtam közömbösen és piros szemeimmel mélyen a szemébe néztem. |
AURORA Eltęvedtem. Fogalmam sem volt hogy hol vagyok. Csakelindultam az egyik irányban és itt kötöttem ki. Hamarosan nyerítésre lettem figyelmes nem is messze tőlem. Elindultam a hang irányába. Hamarosan megláttam a mént. Mosolyra húztam a számat egy pillanatra. Háttal volt nekem. Vettem egy mčly levegőt és kétségeesett arckifejezést vettem fel:-Na végre valaki!-üggettem oda hozzá:-Tud nekem segěteni? Teljesen eltévedtem!-fordultam körbe aztán a ménre néztem. Nem hiába, remek színész vagyok. Egóm is van... és egyszerűen IMÁDOM húzni mások agyát! |
Chaos: Elviron a mágia erdeje. ~ Hülyeség.. ~ Elvégre ha egész Seminaryát elhagyta a mágia ereje, és itt még van akkor itt lehet az a bizonyos kút is. Ebben az esetben akik unikornisok előnyös helyzetben vannak, ha jól emlékszem ránk nincs hatással az erdő idegőrlő tréfája. Amint belépsz nem jutsz ki, az erdő mindig visszavezet egy olyan ponthoz. Engem ez a veszély nem fenyeget.. Egyetlen vágyam most hogy igyak és lepihenjek, óvatosan tettem előre a lépteimet. Nem kéne ilyen hamar felfedeznem magam, ha mégis akkor remélem egy kancába botlok. Őket könnyű szédíteni vagy előadni nekik az erdő démonát.. Nevettem majd nyerítettem egy éleset, felhívva magamra a figyelmet azokra akik a közelben vannak.
|
[21-2] [1-1]
|