|
Témaindító hozzászólás
|
2015.10.18. 20:02 - |
Glaoux + Solis
*zárt játék* |
[18-1]
 - Tudom, a Katopyris csak kívülről katonás. Én beleszülettem, de nagyon szeretek idetartozni. Az ikertestvérem máshogy gondolkodik. Ő csak a rosszra emlékszik, negatív egy személyiség. - kinéztem a barlangból. Elállt az eső. - Nagyon örültem Solis. Nekem mennem kell, de remélem találkozunk még - ránéztem, majd kisétáltam a szabadba. -Ég veled! - és ekkor egy röppenéssel felszálltam a magasba. |
 A mén Fenrir hallattán elgondolkozott de nem válaszolt. Valamilyen szinten egyet értek vele, mert nem a legkellemesebb téma róla beszélni. Főképp hogy most is annyi gond van a méneben és azon kívül is, az idegen lovak miatt. Glaoux kijelentésén felnevettem. -Biztos vagyok benne hogy te sem vagy az a fajta aki nagy becsben tartja a határokat.-kuncogtam el az egészet.
-Befogadtak, ezért nagyon hálás vagyok nekik, nem tudom hogy mi lenne most velem ha nem lennék a ménesben. Kathach is nagyszerű vezér, és a közösség is megfelelő, noha nem mindig jövök ki mindenkivel..Tudod, elég nehéz úgy élni hogy beképzeltnek és idegesítő semmirevalónak tartanak, csakis a külsőm miatt. De nem baj, megtanultam nem foglalkozni velük.-mosolyodtam el rá optimistán. -És te? |
Kicsit elkomorodtam Fenrir hallatára. Csak egy pillanatig tartott, utána megint váltottam.-Ó kisasszonka tudja ön, hogy szabályt sértett?! Menten bejrlentem a Tanácsadóknak... - mondtam elváltoztatott, fontoskodó hangon. Kinéztem a folyóra. KezdEtt csendesedni az idő, de még mindig vadul ömlött a viz. -És...te hogy kerültél a katopyrisbe? Beleszülettél, vagy befogadtak? Nen mintha kérdőre akarnálak vonni, csak kérdeztem, félre ne értsd... - visszagondoltam arra a pillanatra amikor anyánk eltűnt...nyomtalanul. Behunytam a szemem, majd elhessegettem a gondolatokat. Nem, Glaoux, ne most borulj be... |
Elkerekedtek szemeim mikor a mén nevetni kezdett. -Szóval nem vagy dühös amiatt hogy hazudtam?-pillantottam rá jó pár pislogás után. Ám amit ezután mondott szintén felkuncogtam. -Te is átvertél? Nem baj így legalább együtt lehetünk,vagyis nem, nem úgy értettem,hanem úgy hogy így többet találkozhatunk-nevettem fel hangosan de kissé szégyenlősen. Fejemet levettem a nyakáról, majd szemeibe néztem. -Csak beszélgettem más lovakkal, semmi több.-mosolyodtam el gyanúsan.-Egy érdekes lóval beszéltem..azt hiszem Fenro..nem, nem..Fenrir!-jutott eszembe a neve. -A piros hegyes ló..ő is ott volt..-a nevétől lefagyott az arcomról a mosoly. |
Solis sokkal kisebb volt mint én. Frlfedte kilétét. Nevetgélni kezdtem. Nem bírtam tovább visszafojtani a nevetést- Hát ez remek. Čn sem vagyok vándor, én is inkább csak gyakorlatból színészkedtem.Csak egy pegazus kém vagyok... -itt ránéztem. Ezek szerint tényleg mčnestársak vagyunk. Na ez tényleg egyre jobb lesz. Kinéztem a vad folyóra. Szinte hívott a víz, de nem akartam otthagyni Solist egyedül. És nem tudtam hogy mennyire tartana furcsának. Úgyhogy elhessegettem a víz "szavát", jó volt úgy ahogy volt. -És...mi járatban erre? Vagyis, persze itthon vagyunk, meg minden, de mondjuk hol voltál? Nem ménes terület lehetett...- elmosolyodtam. Ezek szerint nem csak én szeretek csatangolni... |
-Végül is, nem az számít hogy honnan érkeztünk, hanem az hogy hova megyünk.-rázkódtam meg enyhén a végén, mivel a barlang száján erősen befújt a szél. Fogaim kicsit kattogtak, lábbaim pedig erősen megremegtek alattam. Kicsit közelebb kúsztam a ménhez, tekintetemet pedig végig magam előtt tartottam. -Remélem nem bánod..-mosolyodtam el rá, majd fejemet kicsit hozz döntöttem. Meleg és erős nyaka volt, testemet újra bizsergés vette át, ám ez nem olyan volt mikor fáztam, hanem inkább melegség terjedt át rajtam. Kellemesen felsóhajtottam, aztán megszólaltam. -Galoux..amit a vándor létemről mondtam..nos, nem volt igaz. A Katopirys egyik harcosa vagyok..csak nem akartam hogy hamar itélj emiatt.-nyögtem ki megkönnyebbülve, remélve hogy nem sértődik meg, és nem pucol el, legalább is nem sértődik meg. |
-Persze hogy nem nevettelek ki. Bár a káröröm a legszebb öröm, tartja a mondás de szerintem nem túl igaz... - én is leheveredtem mellé. Ekkor megkérdőjelezte jogosan a vándorlétem. Meg szerettem volna én is kérdezni de "én kérdeztem előbb" elven muszáj volt vŕlaszolnom. Pedig szeretek szinészkedni... - Ha ebből indulnánk ki, én is feltehetném ugyanezt a kérdést, hisz ahogy először reagáltál...hirtelen milyen kis kedves lettél. Viszont viszont tisztelet a kivételnek... - elmosolyodtam. Nem akartam még befejezni, nyilvánvaló volt hogy látszik rajtam (bár kicsi jelekkel) hogy füllentek. A szél a barlangocska előtt egyre jobban felerősödött. Čs még mindig csurom vizes a szárnyunk is. Elrepülni sem tudunk...bár ki tudja, lehet hogy az idő fog elrepülni... |
Lehajtottam a fejemet, nem akartam a mén szeme közé pillantani, mert ilyenkor könnyen leolvassák rólam hogy füllentek estleg igazat mondok-e. -Bizonyára..-mosolyodtam el, majd nyakammal könnyedén megrázam fejemet hogy a sörényem elmenyjen a szemem elől. Követtem a mént, de valahogy azt éreztem ő is hazudik nekem, noha jogosan hisz én is ludas vagyok. Hirtelen ránéztem a ménre, enyhén elvörösödtem kijelentése hallatán. -Legalább nem nevettél ki.-nevettem fel halkan. Lassan odaértünk a barlanghoz, ahol könnyedén befértem kis termetem miatt. Lefeküdtem a földre, lábaimat magam alá fektettem, szárnyaimat pdeig magam mellé csúsztattam. Megkönnyebbülve prüszkötem egyet. -Amúgy nem lehetsz egyszerű vándor, azok nem szokták ennyire kedvesek lenni, persze tisztelet a kivételnek.-kíváncsi voltam hogy ő is szórakozik velem, vagy tényleg igazat mond. |
Nem tudtam, hogy most játszadozik-e vagy igazat mond. Mindenesetre én is előhalásztam a színénészi vénám. Egy kis tréfa sosem árt. -Hát igen, a vándorélet nem gyöngyélet...bizonyára te is tudod milyen ez...nem? -kérdőn néztrm rá. - Jó ötlet...gyerünk mielőtt teljesen át fázunk. - elindultam a barlangocska felé. Elég szélvédett kuckó volt, ketten elfértünk benne. -Amúgy nincs mit. Tudom hogy baleset volt. - a csúszásra céloztam. Elmosolyodtam. Intettem a fejemmel hogy kövessen. Nem akartam bemenni egyedül amíg ő kint fázik. Talán ott benn majd megszáradunk... |
Figyeltem ahogyan szép komótosan kisétál velem a vízből. Kellemes meglepetés volt számomra a mén. Azt hittem hogy fetrengve kigúnyol majd, mint ahogy szokták...de nem. Ő más.
Akaratlanul is ejtettem egy halvány mosolyt, persze úgy hogy ne nagyon lássa. -Kedves tőled..-pillantottam rá csillogó tekintettel. Azonban hamar elment szemeimből a csillogás. -Hogy én?-kérdeztem értetlenül és fintorgó szájjal. Hm..egy ló aki ezek szerint ménesbeli..Akkor hogy lehet az hogy még soha sem láttam? Talán új? Vagy csak méneshez akar tartozni, vag egyszerűen játszadozik velem? Persze..mi más lenne, gondolkozz Solis.
-Nos khmm. Igen épp errejártam mikor megláttalak, aztán jó ötletnek tűnt hogy megszólítsalak, amúgy se találkozom túl sok lóval mostanság..-el akartam hitetni vele hogy vándor vagyok, de azért hazudni sem akartam a szemébe, szóval csak finoman céloztam rá, nem jelentettem ki törvényesen. -Igen. Eléggé hideg van.-néztem körül, mikor megakadt a szemem egy jó kis barlangon. -Nem húzódunk be oda?-böktem a helység irányába, |
Szóval Solis. -Szép név...- ekkor legbukott a víz alá. Bizonyára megcsúszott. Kikecmergett a vízből majd megrázta magát. Követtem őt. -Jól vagy? - kérdeztem. Nem akartam kinevetni, ha egyszer véletlenül esett a vízbe. Mindketten csurom vizesek vagyunk. A szél pedig hideg volt és erősen fújt. Megleptek a mondatai. -Ugyan ki itt a vándor? - ő a vándor nem én. Igaz ő is élhet itt ugyan. Most már tényleg sajnálom hogy nem a ménestársam. Akkor talán segíthettem volna valamit. Bár talán így is tehetek valamit. -Hm, jobb lenne valami szélvédettebb helyre bújni...nagyon szeles az idő... - körbenéztem. Talán van a közelben egy barlang... |
Kicsit elmosolyodtam mikor visszaköszönt. Láttam rajta hogy zavart volt.
-Solis.-biccentettem, majd lassan kitántorogtam a vízből. Erőteljes léptekkel szeltem át a habokat mikor megcsúsztam egy kövön majd elsüllyedtem a vízben. Orrlyukamon befolyt a víz, éreztem hogy a füleimben vákum keletkezett. Gyorsan felkaptam a fejemet a víz alól és megpróbáltam visszanyerni az egyensúlyomat. Lihegve hátrakapam a fejemet, valahogy éreztem hogy ki fog nevetni. Mindegy! Tovább lépkedtem miközben magamban morogtam, majd mire kiértem a víz szélére megráztam magamat. Kellemetlen volt hogy a végig süvített rajtam a hideg szél, amitől lábaim kicsit megremegtek. Komolyan Solis? Pegazus vagy, nehogy már fázz egy kis széltől! Könnyű azt mondani. A mén következő kérdésére csak megbillentettem a fejemet.
-Hogy? Mármint gondolom vándor vagy..Szóval nem hiszem hogy szabad.-legyintettem egyet farkamat, majd előre léptem egyet. -Engem? Itt élek, ilyen egszerű. |
Hopplá, ezek szerint mégsincs túl vidám kedve! Aztán eszembe jutott, hogy nem is köszöntem. Hogy én mekkora hülye vagyok, azt másodpercek alatt végigpörgettem, majd vigyorogva ránéztem - Helló! - Komolyan? Helló-ó? Na ne viccelj! - bocsánat jogy ilyen bunkó voltam, nem hallottam hogy köszöntél. Glaoux vagyok - mutatkoztam be hogy tompítsam az udvariatlanságomat. A következő kérdését viszont nem értettem. Hiszen (most kivételesen) nem is hágtam határt. -Hát...ez nekem szabad terület. Nem értem mire célzol. Inkább téged mi szél hozott ide? - nem akartam barátságtalan lenni. Kijelenthetem, szép kanca volt. De nem akarok előre szaladni, az is lehet hogy egy öntelt nyávogónia, bár a megjelenése nem ezt sugározta. Sokkal inkább...majd kiderül... |
Első dolgom az volt hogy végigmérjem. Erősebbnek tűnt nálam sokkal, de ennyitől nem hátrálok meg, az sem biztos hogy veszélyes. Látszólag ő is felmért, de nagyon nem érdekeltem. Még egy "hellót" sem tudott még könyőgni, de nem baj megvárom. Hirtelen beleugrott a mellettünk lévő kis vízgyűjtőbe, és ahogy beleért rám fröccsent egy jó adag víz. Dühösen megráztam magamat. -Héj!-szóltam rá idegesen. Szintén belegázoltam a vízbe, azonban majdnem el is lepett. persze a mén még egyszer akkora volt min én, mégsem zavart.
-Esetleg megtudhatnám mit keresel errefelé?-hajoltam hozzá közelebb szúrós tekintettel. Reméltem hogy nem érti félre ezt a mozdulatot, azonban abban a percben nem ez érdekelt a legjobban. |
épp két ugrás között néztem fel a folyó mellé, amikor ott állt egy pegazus. Nem tudom hogy került oda, de csak gondoljodás nélkül belevetettem magam a vízbe mint egy béka amikor gólyát lát. Felbuktam a vízből, majd kiúsztam a partra. Ahogy partot értem, megráztam magam. A vízcseppek szerteszét hullottak. Összefröcsköltem a másik lovat is. Nagyon jó kedvem volt, reméltem hogy a kanca sincs morgós hangulatban. Mit mondhatnék, egész csinos. Ráadásul pegazus. Bizonyára vándor lehet. Kár, hogy nem a ménestársam. |
| Solis: Az Ewan- tó kalandom után jobbnak láttam ha inkább saját területen folytatom pihenésemet. Könnyedén reppentem át néhány szétfolyt felhőn, nyírkosságuktól pedig megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mivel a nap élesen perzselte hátamat. Pár csapás után megpillantottam a hegyet. Nemsokára jól beláttam a teret, mikor arra lettem figyelmes hogy a hegy lábánál valami mozog. Halkan fölé suhantam majd jobban szemügyre vettem. Fejemet kérdően forgattam felé, miközben emlékezetemben próbáltam megtalálni. Hiába. Még soha sem láttam, lehet hogy vándor. Méghozzá csinos vándor. Éreztem hogy szárnyaimból elhagy az erő, így gyorsan leszálltam a mén elé. Kihúzva magamat féloldalt és elyezkedtem el a leejtőn. -Üdv.-prüszköltem magabiztosan. |
A Hitoma hegység...nincs is jobb hely...és máshol nincsenek jobb vízesések. Ugráltam kőről kőre, zubogott a víz. Kiáltgattam, csobbantam a habokba. Imádtam a zuhatagban hülyülni. Szerencsére nincs itt senki. Ha látnának a ménestársaim, elsüllyednék...szó szerint a vízben. Az ég borult volt, de az eső még nagy szerencsémre nem esett. Eddig nem is találkoztam nagyon a ménesemmel. Életem nagy részét a zuhatagok és a hegyek-erdők mélyén töltöm, de ideje lenne a társasági életemmel is törődni. Hoppá, ugrás... |
Glaoux + Solis
*zárt játék* |
[18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
